pillák

Ma - nem tudom minő gondolat alapján -műszempillákat rakattam fel.
No, nem olyan nagyon brutálisat, hanem olyan rebegtetőset.
Most, olyan Bambi szemem van, csak épp kékben, nem barnában.
Igéző....
Teljesen szerelmes lettem magamba.. sállálá...

majdnemszánkózás

Főcím: A nagy családi szánkózás
Idő: 2007.12.26.
Helyszín: Autó hátsó ülése. Elsuhanó táj. Elől anyámék, hátul hugi + én.
Cselekmény:Fejemben elő-előtoluló emlékek, amikor még 'normális' család voltunk, még gyerek voltam, és tudtam örülni apró dolgoknak.
Hány éves lehettem? Nem is tudom..., talán tizenegynéhány. Elmentünk szánkózni a Normafához. Apám és én, ülünk a szánkón, és marha gyorsan csúszunk lefelé, tudom, emlékszem tisztán, sikongattam a gyönyörűségtől.
Aztán egy éles kanyar után, látjuk, hogy egy férfi őrült módjára kalimpál a kezével. Mi meg visszaintegettünk.. Visszafordulván megpillantottuk, hogy a férfi miért hadonászott...
Alattunk iszonyat mély lejtő, aminek az alján autóút, és nem kis forgalom.
Apám lélekjelenlétén múlt a dolog, mert azzal a lendülettel hátranyúlt, elkapta a karomat és lerántott a szánkóról magával együtt. Persze veszélyes kalandunk ezzel még messzemenőleg nem ért véget, ugyanis alattunk a hó teljesen meg volt fagyva, így gyakorlatilag ugyan úgy csúsztunk lefelé, csak épp a hasunkon, tíz körömmel kaparva a jeget, kapaszkodót keresvén.
Bravúros megmenekülésünlet annak köszönhettük, hogy a hadonászó férfi levette a kabátját, lelógatta nekünk, amibe apám belekapaszkodott, és nagy nehezen ezzel felküszködtük magunkat.
A mókás az egészben az, hogy nekem ez pozitív emlék, mert nem az maradt mag, hogy majdnem dráma lett, hanem az, hogy milyen szívmelengető volt együtt szánkózni apámmal..
Na, vissza a jelenbe!!!
Szóval elindultunk szánkózni a Mátrába, ahol nem volt hó. Így az a merész elképzelés, hogy ismét szánkázni fogok apámmal, csúfos kudarcba fulladt.
Így, jobb híján felmentünk a Kékestetőre, szétnéztünk, - itt persze volt hó, csak épp szánkópálya nem- így ittunk egy katassztrófális forralt bort, és Egert is érintve hazajöttünk.
Ráadásul átmentünk Szihalmon is, ahonnan Eb is származik..
Ja, Eb?
Hát kisasszony itt fekszik az ölemben a hátán, lábai szétdobva, nyelve hegye félig kilóg a szájából. Olybá tűnhet, hogy ez egy angyalka.
Azonban mielőtt a szárnyakat és a glóriát is odaképzelnénk, el kell, hogy mondjam, az összképet nagyban lerontja az az iszonyatos, dobhártya repesztő horkolás, ami ebből a kis nyuszitestből előtör.
Ezt a horkolást minden valamirevaló férfi megirigyelhetné tőle.
Nem beszélve arról, hogy a kisasszony fejét meg kell támasztani, így az egykézzel való gépelés igen kényelmetlen.
Mondtam is neki, de szemmel láthatóan nem zavartatja magát.
Háát, lennék ám kutya magamnál...

long, long time ago...

Húú, hát jó régen nem írtam már.
Nem is tudom, hogy hol kezdjem...
Talán a levél hatása TK-ra?
Este eljött az ivászatra. Láttam rajta, hogy odavan. Jaaaaj, olyan hosszú lenne most leírni az egész történést.
Ittunk, felhívott telefonon, úgy hogy ott ültem két emberrel arréb. Azt mondta, hogy leszarja a levelem, nem érdekli, Ő szeret, és mindig is szeretni fog. Bahh!
Aztán ki tudja hogyan, de picsogás lett a vége.
Kint álltunk az udvaron, repkedtek a mínuszok, de nem éreztük.
Könyörögtem neki, hogy mondja már ki, hogy nem leszünk együtt, kiabáltam, és az ingébe kapaszkodva ráztam, hogy mondja már...
De nem szólt semmit.
Elhallgattam. Nem jöt ki egy hang sem a torkomon.
Aztán már hüppögtem is.
Azt mondta, mennie kell. Hát ez az, vazz! Neked mindig menned kell!
Megint jöttek a nagy szavak.., de mindegy is!
Ő hazament a feleségéhez, én ottmaradtam, és a kollegákkal butára ittam magam. Aztán Pöcivel jól beszívtunk. Onnantól kezdve már jó volt minden...
Így meg ez, na! Bár - mint tudjuk - ez csak tüneti kezelés.
Több figyelmet kellett volna fordítani a prevencióra, nemdebár???
24-én jött értem Lill, felszedtük unokaöcsémet a reptéren, és jöttünk haza.
Fadíszítés Hugival, apám hazaérkezett tök matán (hogy másképp??)
Remek volt!
Mély értelmű beszélgetésbe bonyolódtunk az élet nagy dolgairól. Jött a szokásos kérdés, hogy mi van pasiügyben? Van -e valami komoly? Addig-addig baszogatott, míg megmondtam neki, hogy lenne komoly, csak az illető nem szabad. Na, erre jöttek az okosabbnál, okosabb tanácsok, miszerint ez nem jó, és hogy hagyjam abba, és bla-bla-bla...
Annyira szeretem, amikor emberek megmondják, hogy mit tegyek, hogyan tegyem és miért..
Aztán rövidre zártam azzal, hogy ne aggódjon, mert most van vége, és ne is beszéljünk róla, mert érzékenyen érint a téma.
Aztán Hál' Istennek megérkezett Anyu is a fonnyadtaktól, és átadtuk a karácsonyi ajándékokat.
Legnagyobb meglepetésemre megkaptam a jogsit Apámtól. Pontosabban a jogosítvány finanszírozását.
Nem számítottam rá, mert tavaly karácsonykor ígérte, szintén egy mámoros pillanatában, hogy jövőre jogsit kapok. Mint az lenni szokott, ilyenkor mindent megígér, de másnapra elfelejti.
Viszont, Drága Anyám, mindent megtett annak érdekében, hogy ez ne vesszen el az alkohol kacskaringós ösvényein, és emlékeztette az ígéretére.
Tehát, márciustól rálépek a jogosítvány megszerzésének rögös útjára. Jipííííííííííííí!!!
Na, visszatérvén a karácsony estére..
Miután megvolt az ajándék átadás-átvevés, és anyám zseniális halászlevének elfogyasztása, erőteljesen elkezdtünk gondolkodóba esni hugival, hogy mi a francot csináljunk...
Lenyúltuk az autót, és jobb híján autóztunk a városba. Éjfél tájt telefon nagyonnagyonjófejbaráttól, hogy ugyan menjunk már le a kedvenc helyünkre.
Nagyszerű! Irány haza, átöltözés, Szil felszedése, és be a Stock-ba.
Óriási kábítószeres buliba csöppentünk. A legjobb szeletelős zene, és mi ott álltunk mindhárman teljesen józanul, és minden tudatmódosítószer nélkül.
Hát, ilyen a mi formánk...!!!
Mindegy, végül is, így is elrángatóztunk hajnali háromig.
Így esett a nagy eset..
Aztán másnap zabálás fulladásig, nagy családi összeröffenés, majd este szintén autókázás unokatesóval együtt.
Komolyan mókás, hogy az emberek miket csinálnak! Elmentünk a helyi cigánytelep felé - mert mi szeretünk veszélyesen élni - látjuk, hogy bazi nagy csoportosulás. Kicsit be is szartunk, hogy most itt akkor vége mindennek, ezek elénk ugranak , kirángatnak az autóból, és di end.
Bár, megjegyzem, ez nem csak az én fejemben játszódhatott le, hanem gyanítom Lillnek és Tomnak is. Persze mindhárman mélyen hallgattunk erről....
Visszafordulni nem tudtunk, így halált megvető bátorsággal gurultunk tovább a tumultus felé.
Hát, amit láttunk az mindent vitt!!! Esővíz elvezető árokban, ami meglepően mély volt, seggel lefelé becsúszva az autó, de úgy, hogy csak az első két kereke és az orra látszott ki.
Persze - a túl jó szívünk- megálltunk, hogy tudunk -e segíteni, megsérült -e valaki.
Óóóóó, senkinek, semmi baja, csak húzzuk má' ki az autót!!!
Muhahaha! Hát, könyörgöm, hogy a picsába?
Ugyan má' tesvé' há' a suzukival má' kihúztuk!
Na, akkor húzzátok ki megint!
Komolyan mondom, roppantul érdekelt volna, hogy miként varázsolták bele azt a dévút az árokba??
De azt a sztorit már nem vártuk meg, gyorsan leléptünk.
Ilyen kis nüanszokkal tarkítva telik-múlik a karácsony...., nélküle.

elégedetlenkedés & szívhasadás

Nem kaptam karácsonyi ajándékot a TAXIS cégtől.
Skandallum! De tényleg...
Bár, most, hogy végig gondolom, elég sokszor hurcibálták a seggemet úgy, hogy nem kellett fizetnem érte semmit.
Hahh, az örök elégedetlenkedő. Ez lennék én.
El is szégyelltem magam. Ha ezt megírom, megyek és keresek magamnak egy sarkot, ahová beállhatok. Mit beállni? Letérdelni! Kukoricára!

Kaptam ajándékot TK-tól. Pedig nem számítottam rá, most valahogy nagyon nem.
Már csak azért is, mert én meg tegnap ajándék helyett megírtam neki, hogy igen, Ő az igazi, az egyetlen, de ezennel tényleg, - és most tényleg, és most valóban igy is gondolom - de vége.
Mert akarok adni magamnak egy esélyt, hogy tovább tudjak élni, nélküle.
Persze mindezt kicsit hosszabban, és ahogy kell, picsogósan.
De olyat írtam ám, hogy ezen akárki hüppögni kezdene, bizony!
Persze, ezek után, így, hogy ajándékot adott, mégis hogy a picsába küldjem el neki ezt a levelet???
Nehéz volt a szívem, de elküldtem. Mert ennek így kell lennie.
Megdölt. Itt ül mögöttem, és a világ összes fájdalma ott van a pillantásában, ahogy rám néz, amikor közlekedek itt kínomban le, föl.
SZÍVHASADÁS... -darabokra, morzsákra, porrá és hamuvá..hasadt a szívem.
Már ami még maradt belőle.
Így talán lehet, hogy szív nélkül maradok?
Akkor szívtelen leszek??
Bon Voyage Szerelem-Szerelmem!!
http://youtube.com/watch?v=CxJhtu5EUJ0

Este megyünk a kollegákkal mulatozni, így kriszmasz alkalmából.
Tegnap még azt mondta, hogy jön Ő is. Hát, lehet, hogy ez után a levél után másképp fogja gondolni.
Eléggé sanszos.

ajándék, ajándék, ajándék, + még egy kis ajándék

Húúúú, de nagyon jó volt a Fujiban. De tényleg!
És nem volt lábszag! Vagy túl nagy volt a tér, és eloszlott... ??
Nyolc fogás, finomabbnál finomabb falatok. Ez tényleg megérte.
Arról nem is beszélve, hogy TK ott ült mellettem, és leste minden kivánságomat.
Bár nekem csak egy kívánságom lett volna... Hahh, de hagyjuk is!
Most van szezonja, a céges karácsonyi ajándékok pirulás nélküli elfogadásának.
Az egyik beszállítótól a finomságok mellé kaptam még valamit.
Sokáig fejtegettem a tartalmát, mire rájöttem, hogy nem más, mint egy fóliatépő.
FÓLIATÉÉÉÉÉPŐŐŐŐŐ!!!
Na, azt sokat fogom használni, már látom!!
Kollegám azt mondta ajándékozzam tovább. Persze! Milyen gáz lenne már fóliatépőt ajándékozni valakinek...
Aztán kaptam még kávés készletet, meg rahedli bon-bont, meg gyertyákat, meg mini illatszercsomagot.
Már csak a taxis cég van hátra, és tőlük tavaly tök jókat kaptam.
Mindenből a minőségit. Csoki, kávé, ital, sajt, és még egy masszázsbérlet.
Szóval, őket még nagyon várom, ám!
Azért a finomságok nagy részét, szét szoktam osztani a fiúknak, mert nekem nagy a szívem és sok mindenki belefér.
Ezt ők is szokták mondani, de valahogy közben egy kaján vigyor ül ki az arcukra.
Vajon miért?
Talán csak nem a mellbőségemre céloznak közben?? Hmm?
De.
Mert van olyan szókimondó kollegám is, aki simán kimondja. Ennyi.
De már megszoktam. A pasik között a cicipoénok sosem kopnak ki.

határok feszegetése

Vazz! Mindennek van már határa!!!
Pölö, ne hívjon már fel este tízkor TK felesége! Mert az gáz. Extra módon gáz.
Elsősorban azért, mert semmi kedvem megint hazudni.
Másodsorban azért, mert mert mert..., mert ne, és kész!
Nem vettem fel.
Ennyi.
Maradjon köztünk, de rohadtul érdekelne, hogy most épp mi a kínja....

Este megyünk cégestül, mindenestül a Fuji-ba.
Ott fogunk ülni, szépen sorban a földön, cipő nélkül, és a lábunkat a földön lévő lyukba fogjuk lógatni.
Hmmmm, mit ne mondjak roppant vonzó a helyzet.
18 pasi + én egyedül nő.
Na már most, az azt jelenti, hogy 36 darab férfi láb, ami legalább 9 órája punnyad a cipőben... Bahhh!
Remek lesz!!!

elfelejtett születésnap esete

Csörög a telefonom. Anyám. Felveszem.
- Szia Kicsim, csak azért telefonálok, mert ma van apád (nevelő, szigorúan!!) születésnapja, hívd már fel.
- Húú, Anyu, de jó, hogy szóltál, teljesen kiment a fejemből. Na, majd felhívom.
- De ne majd hívd fel, hanem most, mert el fogod felejteni.
- De nem fogom elfelejteni.
- De igen, elfogod, ismerlek.
- Jaaaj, már, Anyu, nem vagyok sem debil, sem gyerek. Fel fogom hívni később. Nem felejtem el.

Elfelejtettem.
Szánalmas próbálkozásom, hogy Anyám végre felnőttként kezeljen, ismét csúfos kudarcot vallott.
Debil vagyok, és gyerek.
Ennyi. Mert ilyen van.

Azért hozzáteszem, hogy hál' istennek, ahogy hazafelé tartottam este kilenc felé, és egy ismerősömmel pont az elfelejtett névnapokról beszélgettünk, éles fénycsóvaként hasított az agyamba a tudat, hogy uramisten, apám születésnapja!!!!
Gyors felhívtam, lefutottam a kötelező köröket, és megnyugodtam.
Jelzem, simán kimaradt volna a dolog, ha ott, akkor, nem találkozom azzal a leányzóval.
Hahh, a sors keze.
Persze, ma reggel adtam a bankot Anyámnak, amikor felhívott, hogy ugyan hívtam -e Apámat.
Volt pofám ezt mondani:
-Anyuci, hát mondtam, hogy nem felejtem el, nem vagyok debiiiiiiiiiiiiil!!!

nagy vonalakban

Péntek dél, Pestre indulás, vásárlás gyanánt.
Mango teljesen kifosztva, már majd nem ruhakeresés feladás.
Esprit-ben ruha találása sok-sok csiliárdért. Nem baj, megvéve.
Kifáradás, este sehova el nem menés.
Szombat reggel fodrász, szép háré készítés.
Utána kávézóba bemenés, sokkot kapás, mert TK pénteken ott volt.
Elhangzottak tudomásul vétele, vérnyomás felmenetele.
Este hatkor elkészülés karácsonyi partira, Pöcike megérkezése, gyors nyúl elszívása.
Kellemes érzéssel való elindulás a Tranyóba.
Ivászat, sok. Mindenki megérkezik. Kollega tök jól kinéz.
Megérkezés karácsonyi partira. Végleges tudomásul vétele annak, hogy TK nem jött el.
Ivászat, sok.
Megunás, majd három pasival elmenetel másik szórakozóhelyre.
Ott kollega barátja folyamatos lerázása. Csakis azért, mert úgy nézett ki az illető, mint Pierrot.
Ismét megunás, majd három pasival kikötés az egyik lakásában.
Kanapén punnyadás -nem mondom meg kivel.
Vad csókolózás, észbekapás, abbahagyás.
2 perc múlva újrakezdés, őrületes vad szexbe torkollás.
Reggel felébredés, kínosan összenézés, majd röhögés.
Otthon kék-zöld-lila foltok érzésekelése test különböző pontjain, mosolygás.
Lefekvés, egész nap másnapos punnyadás.

Na, hát nagy vonalakban így nézett ki a hétvégém.
Remek volt, na!

napok múlnak...

Holnap megyek vásárolni valami göncöt a karácsonyi partira.
Persze TK nem jön..., mármint a partira. Pedig az utolsó pillanatig reménykedtem...
Segond!!
Jól betríjunk, meg iszunk is rá, aztán jó lesz minden.
Vagy nem.
Meg fodrászkodni is megyek szombaton, hogy szép legyen a hárém.
Beszart a hajvasalóm, és természetesen a garancia 2 nappal előtte lejárt..., ez olyan rohadtul jellemző, szóval azt is kell vételeznem!
Ma meló után hazavisz pöci az új csajozós autójával, de úgy döntöttünk, hogy még a company parkolójában megrántunk egy gyors nyulat, csak hogy fent legyen az i-n a pont.
Ahhh, gusztustalan napok ezek, na!
Szombaton azért alapozunk egy kicsit a parti előtt a Tranyóban, mert nehéz lenne másképp elviselni azt az embertömeget.

Olyan nagyon hiányzik TK.
Pedig itt ül a hátam mögött, és gyakorlatilag a hét öt napján, napi 8 órában látom.
De az érintése, a csókja, ahogy belém feszül, na az az ami igazán, fullasztóan hiányzik.
Megmondtam neki, hogy hagyjon, hogy nincs értelme, mert sosem fog dönteni, mert mindig ott van az a DE.
Kértem, hogy csak akkor keressen, ha nincs már DE, ha már tudja, hogy mit akar, illetve kit is akar valójában, és ha ezért tenni is fog. Ha végre már nem csak szavakkal képes szeretni, hanem tettekkel is.
A válasza - amit annyira szeretnék elhinni, de nem tudok- hogy akkor most Ő kitörli a szótárából a DE-t, és majd nyüszítve fogja kaparni az ajtómat, ha még nem késő.
Ugyan, kérem!
Ne bohóckodjunk már itten, a matiné műsorideje már rég elmúlt...

bonyodalmak

Pénteken akkorát partiztunk, hogy csak na!
Szokott társaság, szokott hely, de az egészet az dobta fel, hogy a 70-80-as évek disco zenéjére emberkedtünk. Nagyon zsivány volt!!!
Persze másnap kissé nehezen ébredtem.. khmm..

Egyébként, apu ökölbeszorított keze vagyok..
TK nem hagy élni. Ugyanúgy ír, ugyanúgy néz rám, mintha semmit sem mondtam volna.
Persze, ez valahol jó érzés, de ugyanabban a pocsolyában álldogálok, és a cipőm már nagyon vizes.

Megcsináltuk a következő féléves célkitűzéseimet. Hát röhejes, mit mondjak!
Pl. ilyenek:
Irodaszer költségcsökkentés.
Akcióterv: használjuk a papír mindkét oldalát nyomtatásnál és fénymásolásnál.
Remek, na!
Ez aztán a kihívás!!!
És mit gondolt, hogy majd én fogom fordigatni a papírt, vagy mi a lófasz?

A héten megyek vásárolni, és fogalmam sincs, hogy kinek mit is vegyek karácsonyra..
Lill, - úgy is olvasod - mit akarsz karácsonyra, hmm???

Lakótársam nagyanyja nálunk volt hétvégén.
Éppen mosogat, ellép a mosogató mellől, én odalépek, a kutya üres vizestányérjába vizet engedek, majd leteszem, és kimegyek a konyhából.
Pár perc múlva jön be lakótársam, és mondja, hogy lenne egy kérése.
Mondom neki, rajta, ne kímélj.
Erre Ő: legyek szíves, és a kutya tányérját legközelebb ne a mosogatóba öntsem ki, amikor tele van a tiszta edényekkel.
Erre én: bámulás, nagy Bambi szemekkel.
Mi van?????
Hát kiderült, hogy a kedves nagyi teljesen kiborult, mert a szentem úgy látta, hogy én a tál tartalmát kiborítottam a tiszta edényekre.
Vazz! Túl azon, hogy vegyen szemüveget, de teljesen debilnek néz? Volt gyerekszobám, és nem vagyok olyan hülye, hogy ha van valami a tányérban, amibe az Eb beleivott, kvázi kutyanyálas, majd ráöntöm a tiszta edényekre????
Mé ' kell má' ilyenekkel nehezíteni az életemet?
És még én éreztem magam rosszul...