tanmese

Mesélj egy kicsit Jane....Ne, ne tereld a szót!
Mesélj az önzőségedről, arról, hogy ha nem úgy történnek a dolgok, ahogy te kitalálod, akkor besérülsz.
Mesélj a birtoklási vágyadról, és arról, hogy felsőbbrendűnek érzed magad mindenkinél.
Mesélj a telhetetlenségedről, arról, hogy amikor próbál a kedvedre tenni, észre sem veszed.

Hogy leszel így boldog, ha neked semmi sem elég?

NÉZZ MAGADBA!

...

"Amikor a dolgok igazán jól mennek, nagyon figyeljünk oda, hogy észre is vegyük."
/Vonnegut/



Isten lássa lelkemet, én kurvára figyelek..... majd kigúvad a szemem, annyira....

ki így, ki úgy...

Vasárnap reggelivel keltett. Hűűűha!
Hívott sógornő, és bekérdezett, hogy téééényleg főzött??? Mire mondtam, hogy igen.
Néma csodálat a vonal másik végén...
Majd a háttérben apósom hangját hallom, aki azt kérdezgeti, hogy mi rosszat csinált, hogy főzésre vetemedett???
Mondom semmit.
Még nagyobb csönd...
Következő kérdés: Mi van, tegnap voltatok bulizni?
- Lementünk, de éjfélkor eljöttünk.
Innentől kezdve több kérdés nem volt. Szerintem nem jutottak szóhoz, vagy mi.
Ilyenkor azért elgondolkodom, hogy ha ezek ilyen nagy dolgok, akkor előttem milyen lehetett???
Persze alátámasztja ezen tényeket, hogy szombaton beszéltem a volt barátnőjével, akivel furcsa mód nagyon jóban vagyok, és hát néha - mint most is - szóba került a kapcsolatunk összehasonlítása az Ő volt kapcsolatukéval. Óriási különbségek vannak. Bár ezt betudom annak, hogy Ancsinak túl jó szíve van, és eléggé alárendelt viszonyt folytatott.
Teljes áhítattal tekintett rám, miszerint én ezt egész másképp csinálom. Gratulált érte.
De könyörgöm, hát nem ez lenne a normális? Én kicsit sajnálom, hogy ahhoz, hogy elérjek valamit nála, némileg küzdenem kell. Miért nem megy ez automatice???