Tegnap vettem Lollee (ez itt a reklám helye) derékmelegítőt. Most aztán melegíti a derekam, és nem utolsósorban lapos hasat, és majdnem darázsderekat csinált nekem.
Na de mindegy is. Az a lényeg, hogy az eladó csajszlival cirka 45 percet beszélgettem. De mindenről. A fogfájásomon és kezelésén túl, a biztonsági öv használati szokásainkról, a menstruációs fájdalmakról(!), a síelésről, a parkolóőrökről és még sorolhatnám. Tudjátok, vannak azok az emberek, akik elsőnek bizalmat ébresztenek benned, és két mondat után úgy érzed, hogy ezer éve ismered, és tudsz vele bármiről beszélgetni. És ez a beszélgetés nem az a kínbeszélgetés, hogy menjen már el valamivel az idő, meg hogy húúú de hideg van, meg húúú de szépen süt a nap...
Szóval szeretem az ilyen embereket. Kedves volt, segítőkész (mert közben azért vettem egy-két dolgot), és közvetlen.
Riszpekt az ilyen embereknek!!
Ja, igen, a fogam! Nem is részletezem, hogy mekkora szopás, hogy pont most jött ki az út előtt, mert próbálom úgy felfogni, hogy inkább most, mint külföldön. De így is a közepén vagyok egy gyökérkezelésnek, amit nyilván nem fog tudni bezárni, mielőtt kimegyünk, így nyitott foggal élvezhetem az olasz hegyeket, a velencei gondolákat, és a gratz-i okulást. Aztán tegnap (még jó, hogy hazaértem) leállt a gépsárkány. Ezt is próbálom úgy felfogni, hogy még jó, hogy nem kint történt, mert mi a szart csináltunk volna?? Az csak egy dolog, hogy a gatyánk ráment volna vélhetőleg, de ha nem tudnák ripsz-ropsz megcsinálni, akkor ottragadtunk volna a mittoménhol?
Ééééééééésssss, még egy plussz, mert hogy a baj nem jár egyedül, Bab reggel tiszta taknyosan kelt fel. De erre is próbálok úgy gondolni, hogy inkább most jöjjön ki, és akkor gyógyszerekkel még le tudjuk nyomni, mint odakint, és akkor nem biztos, hogy tudja úgy élvezni az utazást, mint ahogy azt szeretné.
Na, de hogy meglegyen a "három a magyar igazság, negyedik a ráadás", ma reggelre megjött. Olyan szupi lesz a hegy közepén klotyót keresni, vagy terebélyes fenyőfát, egy laza tamponcsere erejéig... Jipííííí!!!!
2008. december 11., csütörtök
2008. december 9., kedd
összefoglalva
Na kérem.
Levágattam a hajam. Most úgy nézek ki, mint Uma Thurman a Pulp Fiction-ben. Ofkorsz, nem feketén...
Voltam volt-company karácsonyi party-ján, extra kritikán aluli volt, de jó volt látni a kollegákat. Persze TK nem volt ott. Azt nem tudom, hogy azért -e, mert megtudta, hogy megyek, vagy azért nem, mert nem tudta, hogy megyek. Fedje ezt örök homály...
Viszont rém büszke vagyok magamra, mert két hónapos jogsival 200km-t vezettem. Igaz, odafelé elszartam egy lejárót, de Bab telefonos segítségét igénybe véve, visszataláltam a helyes útra...
Olyan felnőttnek éreztem magam ezáltal... Mármint, hogy így nekiszaladtam ennek a nagy útnak.
Mókás volt, ahogy a japán kollegám kezet fogott velem, aztán két másodperc után rájött, hogy én vagyok az! Mondta, hogy olyan bjútiful vagyok és nagyon hepinek nézek ki. No hiszen!
Aztán a biztonsági szolgálat vezetője elkapott, és ódákat zengedezett szintén arról, hogy bjútiful vagyok. Aztán megkérdezte, hogy nem -e baj, hogy most ezt kifejtette... Váááááááá....!!!
Úgy néz ki, hogy jövő héten megyünk Ausztriába okosodni, és Bab kitalálta, hogy előtte meg ugorjunk ki Olaszországba, és onnan indulnánk Gratz-ba. Azért ilyenkor szeretem a légből kapott ötleteit...
Erre most szól kollega, hogy nem is biztos, hogy tudnak fogadni a lepárlóban, még várjuk a visszajelzést... Remek! Nem is mertem még szólni Babnak... Tuti ki fog akadni. Csak abban reménykedek, hogy ha Gratz el is marad, azért mi elmegyünk az olaszokhoz.
Megrendeltem a jövő évi Moleskine naptáramat. Piros. Meseszép. Már most imádom!
Levágattam a hajam. Most úgy nézek ki, mint Uma Thurman a Pulp Fiction-ben. Ofkorsz, nem feketén...
Voltam volt-company karácsonyi party-ján, extra kritikán aluli volt, de jó volt látni a kollegákat. Persze TK nem volt ott. Azt nem tudom, hogy azért -e, mert megtudta, hogy megyek, vagy azért nem, mert nem tudta, hogy megyek. Fedje ezt örök homály...
Viszont rém büszke vagyok magamra, mert két hónapos jogsival 200km-t vezettem. Igaz, odafelé elszartam egy lejárót, de Bab telefonos segítségét igénybe véve, visszataláltam a helyes útra...
Olyan felnőttnek éreztem magam ezáltal... Mármint, hogy így nekiszaladtam ennek a nagy útnak.
Mókás volt, ahogy a japán kollegám kezet fogott velem, aztán két másodperc után rájött, hogy én vagyok az! Mondta, hogy olyan bjútiful vagyok és nagyon hepinek nézek ki. No hiszen!
Aztán a biztonsági szolgálat vezetője elkapott, és ódákat zengedezett szintén arról, hogy bjútiful vagyok. Aztán megkérdezte, hogy nem -e baj, hogy most ezt kifejtette... Váááááááá....!!!
Úgy néz ki, hogy jövő héten megyünk Ausztriába okosodni, és Bab kitalálta, hogy előtte meg ugorjunk ki Olaszországba, és onnan indulnánk Gratz-ba. Azért ilyenkor szeretem a légből kapott ötleteit...
Erre most szól kollega, hogy nem is biztos, hogy tudnak fogadni a lepárlóban, még várjuk a visszajelzést... Remek! Nem is mertem még szólni Babnak... Tuti ki fog akadni. Csak abban reménykedek, hogy ha Gratz el is marad, azért mi elmegyünk az olaszokhoz.
Megrendeltem a jövő évi Moleskine naptáramat. Piros. Meseszép. Már most imádom!
2008. november 4., kedd
tanmese
Mesélj egy kicsit Jane....Ne, ne tereld a szót!
Mesélj az önzőségedről, arról, hogy ha nem úgy történnek a dolgok, ahogy te kitalálod, akkor besérülsz.
Mesélj a birtoklási vágyadról, és arról, hogy felsőbbrendűnek érzed magad mindenkinél.
Mesélj a telhetetlenségedről, arról, hogy amikor próbál a kedvedre tenni, észre sem veszed.
Hogy leszel így boldog, ha neked semmi sem elég?
NÉZZ MAGADBA!
Mesélj az önzőségedről, arról, hogy ha nem úgy történnek a dolgok, ahogy te kitalálod, akkor besérülsz.
Mesélj a birtoklási vágyadról, és arról, hogy felsőbbrendűnek érzed magad mindenkinél.
Mesélj a telhetetlenségedről, arról, hogy amikor próbál a kedvedre tenni, észre sem veszed.
Hogy leszel így boldog, ha neked semmi sem elég?
NÉZZ MAGADBA!
...
"Amikor a dolgok igazán jól mennek, nagyon figyeljünk oda, hogy észre is vegyük."
/Vonnegut/
Isten lássa lelkemet, én kurvára figyelek..... majd kigúvad a szemem, annyira....
/Vonnegut/
Isten lássa lelkemet, én kurvára figyelek..... majd kigúvad a szemem, annyira....
2008. november 3., hétfő
ki így, ki úgy...
Vasárnap reggelivel keltett. Hűűűha!
Hívott sógornő, és bekérdezett, hogy téééényleg főzött??? Mire mondtam, hogy igen.
Néma csodálat a vonal másik végén...
Majd a háttérben apósom hangját hallom, aki azt kérdezgeti, hogy mi rosszat csinált, hogy főzésre vetemedett???
Mondom semmit.
Még nagyobb csönd...
Következő kérdés: Mi van, tegnap voltatok bulizni?
- Lementünk, de éjfélkor eljöttünk.
Innentől kezdve több kérdés nem volt. Szerintem nem jutottak szóhoz, vagy mi.
Ilyenkor azért elgondolkodom, hogy ha ezek ilyen nagy dolgok, akkor előttem milyen lehetett???
Persze alátámasztja ezen tényeket, hogy szombaton beszéltem a volt barátnőjével, akivel furcsa mód nagyon jóban vagyok, és hát néha - mint most is - szóba került a kapcsolatunk összehasonlítása az Ő volt kapcsolatukéval. Óriási különbségek vannak. Bár ezt betudom annak, hogy Ancsinak túl jó szíve van, és eléggé alárendelt viszonyt folytatott.
Teljes áhítattal tekintett rám, miszerint én ezt egész másképp csinálom. Gratulált érte.
De könyörgöm, hát nem ez lenne a normális? Én kicsit sajnálom, hogy ahhoz, hogy elérjek valamit nála, némileg küzdenem kell. Miért nem megy ez automatice???
Hívott sógornő, és bekérdezett, hogy téééényleg főzött??? Mire mondtam, hogy igen.
Néma csodálat a vonal másik végén...
Majd a háttérben apósom hangját hallom, aki azt kérdezgeti, hogy mi rosszat csinált, hogy főzésre vetemedett???
Mondom semmit.
Még nagyobb csönd...
Következő kérdés: Mi van, tegnap voltatok bulizni?
- Lementünk, de éjfélkor eljöttünk.
Innentől kezdve több kérdés nem volt. Szerintem nem jutottak szóhoz, vagy mi.
Ilyenkor azért elgondolkodom, hogy ha ezek ilyen nagy dolgok, akkor előttem milyen lehetett???
Persze alátámasztja ezen tényeket, hogy szombaton beszéltem a volt barátnőjével, akivel furcsa mód nagyon jóban vagyok, és hát néha - mint most is - szóba került a kapcsolatunk összehasonlítása az Ő volt kapcsolatukéval. Óriási különbségek vannak. Bár ezt betudom annak, hogy Ancsinak túl jó szíve van, és eléggé alárendelt viszonyt folytatott.
Teljes áhítattal tekintett rám, miszerint én ezt egész másképp csinálom. Gratulált érte.
De könyörgöm, hát nem ez lenne a normális? Én kicsit sajnálom, hogy ahhoz, hogy elérjek valamit nála, némileg küzdenem kell. Miért nem megy ez automatice???
2008. október 28., kedd
Amit mondtam, megmondtam!
Ja!
Igéretemhez híven, megcsináltam csúnyán-vadul.
Persze csakis a manikűr, és Eb hazaszállítása után.
Igéretemhez híven, megcsináltam csúnyán-vadul.
Persze csakis a manikűr, és Eb hazaszállítása után.
grrrr...
Áááááá, baszics! Na ettől ki tudok akadni....
Bab hajnalban felébredt, és hogy tudjak aludni, átment a másik szobába tévét nézni. Piros pont.
Erre fel, egyszer csak arra ébredek, hogy benyit, és rezignáltan közli, hogy az Eb behányt.
Könyörgöm, aztán neked nincsen kezed, hogy feltakarítsd???? Ezért képes vagy felébreszteni???
Majd mikor közöltem vele, hogy szedje fel, nagy puffogva, zörögve, a szobán átmászkálva, engem teljesen felébresztve, meg is tette.
Gyűlölöm, amikor ilyen látványosan férfi...Ha egyszer eljut arra a szintre, hogy nem akar felébreszteni, csak mert ő nem tud aludni, akkor arra miért nincs elég agysejtje, hogy a kutya gyomrából visszajövő terméket feltakarítsa anélkül, hogy fel kéne kelnem rá???
Valaki ezt magyarázza el nekem, mert NEM ÉRTEEEEEM!!!!
Na!
Bab hajnalban felébredt, és hogy tudjak aludni, átment a másik szobába tévét nézni. Piros pont.
Erre fel, egyszer csak arra ébredek, hogy benyit, és rezignáltan közli, hogy az Eb behányt.
Könyörgöm, aztán neked nincsen kezed, hogy feltakarítsd???? Ezért képes vagy felébreszteni???
Majd mikor közöltem vele, hogy szedje fel, nagy puffogva, zörögve, a szobán átmászkálva, engem teljesen felébresztve, meg is tette.
Gyűlölöm, amikor ilyen látványosan férfi...Ha egyszer eljut arra a szintre, hogy nem akar felébreszteni, csak mert ő nem tud aludni, akkor arra miért nincs elég agysejtje, hogy a kutya gyomrából visszajövő terméket feltakarítsa anélkül, hogy fel kéne kelnem rá???
Valaki ezt magyarázza el nekem, mert NEM ÉRTEEEEEM!!!!
Na!
2008. október 27., hétfő
itt-ott
Esküszöm, kellett volna még két nap, hogy kipihenjem a pihenést. Bab szerdán kitalálta, hogy aktívan töltsük ezt a 4 napot. Ez olyan jól sikerült, hogy 1500 km-t tettünk bele az autóba az elmúlt napokban.
Voltunk libegni magashegyen, meg állatkertbe, meg maciparkba, meg 3D-s moziba, meg kastélyban, meg várban, meg Tokaj szőlővesszein nektárt csepegtettünk. Ettünk szarvas-steaket, meg libamájjal töltött husit tokaji mástással, meg borzalmas tiramisut.
Láttunk elefántot annak szándékával, hogy fát döntsön ki.
Meglátogattam Lindit, meg Pöcit királyvárosban, ahol is mindent összegezve szívfájdítóan jól éreztem magam.
Amikor beértünk a városba, önkéntelenül kicsóúszott a számon, hogy home sweat home.
Szegény Bab, olyan fancsali képet vágott. Kénytelen voltam kegyesen hazudni, hogy csak vicceltem, meg ott van az otthonom, ahol Ő van. (ez annyira nem is volt hazugság)
Aztán este megindultunk Lindivel.
Kicsi Pöcim, mire találkoztunk már be volt nyulacskázva. Kicsit aggódtunk is Lindivel, hogy mennyire lesz használható, de leszámítva azt, hogy majdnem elbőgte magát, miközben arról beszélt, hogy mennyire hiányzom neki, hogy mennyire jó fej vagyok, hogy milyen szerepet játszottam a "felnőtté válásában", illetve, hogy fél szavakból is értjük egymást, no meg igaz, hogy fél éve mentem el, de olyan mintha tegnap történt volna, és ugyanott tudjuk folytatni tovább, mint ahol abbahagytuk.... szóval azt leszámítva, hogy a szeme tele volt könnyel, és pasi létére majdnem elbőgte magát, na, ehhez képest, teljesen vállalhatóan viselkedett.
Persze, hazudnék ha azt mondanám, hogy nem esett jól. De. Nagyon.
Vasárnap értem jött Bab, és meglepetésként a maciparkon meg a mozin kívül, egész óvatosan beterelt a MANGO bolba, és kaptam csodalilafelsőt, meg egy meseszép táskát. Így megy ez nálunk...
Este hétre értünk haza, hulla voltam. Annyi erőm volt még, hogy kipakoltam a bőröndöket, dobtam egy zuhanyt, körmöt pingáltam, majd elájultam.
Arra ébredtem, hogy Bab erőteljesen próbálja felhívni a figyelmemet arra a tényre, hogy 3 napja nem teljesíthette be férji előjogait. Nekifeszült a farka a combomnak. Arra emlékszem, hogy megfordultam, és próbáltam a szememet nyitva tartani, de egyszerűen nem sikerült. Elaludtam.
Ez milyen már, ez???
Velem ilyen még sosem fordult elő...
Ez már az első lépcsőfok a ........ nem is tudom, hogy mi felé????
Hazamegyek a melóból, tuti elkapom, és megcsinálom durván-vadul..
Persze csak a manikűr, és Eb hazaszállítása után. :-)
Voltunk libegni magashegyen, meg állatkertbe, meg maciparkba, meg 3D-s moziba, meg kastélyban, meg várban, meg Tokaj szőlővesszein nektárt csepegtettünk. Ettünk szarvas-steaket, meg libamájjal töltött husit tokaji mástással, meg borzalmas tiramisut.
Láttunk elefántot annak szándékával, hogy fát döntsön ki.
Meglátogattam Lindit, meg Pöcit királyvárosban, ahol is mindent összegezve szívfájdítóan jól éreztem magam.
Amikor beértünk a városba, önkéntelenül kicsóúszott a számon, hogy home sweat home.
Szegény Bab, olyan fancsali képet vágott. Kénytelen voltam kegyesen hazudni, hogy csak vicceltem, meg ott van az otthonom, ahol Ő van. (ez annyira nem is volt hazugság)
Aztán este megindultunk Lindivel.
Kicsi Pöcim, mire találkoztunk már be volt nyulacskázva. Kicsit aggódtunk is Lindivel, hogy mennyire lesz használható, de leszámítva azt, hogy majdnem elbőgte magát, miközben arról beszélt, hogy mennyire hiányzom neki, hogy mennyire jó fej vagyok, hogy milyen szerepet játszottam a "felnőtté válásában", illetve, hogy fél szavakból is értjük egymást, no meg igaz, hogy fél éve mentem el, de olyan mintha tegnap történt volna, és ugyanott tudjuk folytatni tovább, mint ahol abbahagytuk.... szóval azt leszámítva, hogy a szeme tele volt könnyel, és pasi létére majdnem elbőgte magát, na, ehhez képest, teljesen vállalhatóan viselkedett.
Persze, hazudnék ha azt mondanám, hogy nem esett jól. De. Nagyon.
Vasárnap értem jött Bab, és meglepetésként a maciparkon meg a mozin kívül, egész óvatosan beterelt a MANGO bolba, és kaptam csodalilafelsőt, meg egy meseszép táskát. Így megy ez nálunk...
Este hétre értünk haza, hulla voltam. Annyi erőm volt még, hogy kipakoltam a bőröndöket, dobtam egy zuhanyt, körmöt pingáltam, majd elájultam.
Arra ébredtem, hogy Bab erőteljesen próbálja felhívni a figyelmemet arra a tényre, hogy 3 napja nem teljesíthette be férji előjogait. Nekifeszült a farka a combomnak. Arra emlékszem, hogy megfordultam, és próbáltam a szememet nyitva tartani, de egyszerűen nem sikerült. Elaludtam.
Ez milyen már, ez???
Velem ilyen még sosem fordult elő...
Ez már az első lépcsőfok a ........ nem is tudom, hogy mi felé????
Hazamegyek a melóból, tuti elkapom, és megcsinálom durván-vadul..
Persze csak a manikűr, és Eb hazaszállítása után. :-)
2008. október 20., hétfő
csapongva
Huhhh...
Jó régen nem jártam erre. Nem volt kedvem, nem volt időm, nem volt impulzus sem nagyon..
Most se nagyon nincs...
És olyan sok minden történt és leírni sincs nagyon kedvem, vagy energiám, vagy mifene...
Megint dolgozom. És ez azért feldob. Nagyon kész voltam ettől az önként vállalt semmittevéstől. Ami persze nem volt semmittevés, hisz háziasszonykodtam, meg vezettem, meg angoloztam, de hát az mégsem 'olyan' munka, na!
Van itt ez a kínai project is, ami mindjárt itt lesz, cirka öt hónap múlva. Jaaaajjjj!
Soha vissza nem térő alkalom ez, de azért parázok, na! Ott leszünk összezárva Babbal. Egész nap. Reggeltől-estig, estétől-reggelig. Egy munkahely, egy otthon, egy szórakozás.
Ha ebből jól kijövünk, az maga lesz a csoda.
Múlt héten döbbentünk rá, hogy nem tudjuk kint megszerezni a jogsit, hisz nem fogják megadni.
Hogyan is adnák meg, hiszen el sem tudjuk olvasni a közlekedési táblákat... ehhh... fuck!
Most szereztem jogsit, kezdem élvezni is a vezetést, erre lelépek és megint nem fogok vezetni akár évekig se.
Bab is kiakadt, mert Ő meg már kitalálta, hogy vesz egy motort odakint és milyen jókat fog(unk) majd motorozni.
Ebbel járok kutyaiskolába. Hogy okosodjon, meg ügyesedjen, meg ha üvöltök mint a sakál a mező másik végéből, hogy gyereeeeee visszaaaaa, akkor bizony jöjjön vissza.
Teljesen feldob az egész, mert hát Ő az iskola sztárja. A kis szarházi!!!
Most vasárnap meg az oktató azt mondta, hogy Ő nem szokott dicsérni, de le van nyűgözve. Ha a helyben maradás stabilizálódik, szívesen lát minket a bemutató csapatába...
Wow!!!! Nagyon feldobott a dolog. És egyben el is keseredtem, mert az Ebet nem vihetjük magunkkal Kínába. Vagy legalább is a kezdeti időkben biztos nem...
Hihetetlen, hogy egy kutyámat sem tudom felnevelni.....
Viszont tudom, hogy anyunál a legjobb helyen lesz. És annyira szereti azt a kis dögöt, hogy csak na!
Vasárnap Szegeden sétáltunk Babbal a napsütésben. Egészen boldog voltam egy pillantásra.
Borzasztóan hiányzik mindenki. Kollegák, munkahely, barátok, a Duna-part, TK. Kár lenne tagadnom, TK is, igen... Ez van.
Ja, időközben 30 lettem. Kriminális.
Az egészben az volt a jó, hogy Bab rendezett nekem egy meglepetés vacsit. Ott volt a családom, amiben most már beletartozik Bab családja is. Kicsit pityeregtem is, mert ilyet még nekem soha senki.....
És kaptam virágot, meg klassz ajándékokat is. Jó volt na!
Az új melóhelyem egész jó. Akkora az asztalom, hogy nem is tudom egyelőre belakni. A titkárnő kávét készít nekem, és kaptam benzinkártyát is.
Csak a régi kollegák lennének itt, az lenne ám az igazi...
Jó régen nem jártam erre. Nem volt kedvem, nem volt időm, nem volt impulzus sem nagyon..
Most se nagyon nincs...
És olyan sok minden történt és leírni sincs nagyon kedvem, vagy energiám, vagy mifene...
Megint dolgozom. És ez azért feldob. Nagyon kész voltam ettől az önként vállalt semmittevéstől. Ami persze nem volt semmittevés, hisz háziasszonykodtam, meg vezettem, meg angoloztam, de hát az mégsem 'olyan' munka, na!
Van itt ez a kínai project is, ami mindjárt itt lesz, cirka öt hónap múlva. Jaaaajjjj!
Soha vissza nem térő alkalom ez, de azért parázok, na! Ott leszünk összezárva Babbal. Egész nap. Reggeltől-estig, estétől-reggelig. Egy munkahely, egy otthon, egy szórakozás.
Ha ebből jól kijövünk, az maga lesz a csoda.
Múlt héten döbbentünk rá, hogy nem tudjuk kint megszerezni a jogsit, hisz nem fogják megadni.
Hogyan is adnák meg, hiszen el sem tudjuk olvasni a közlekedési táblákat... ehhh... fuck!
Most szereztem jogsit, kezdem élvezni is a vezetést, erre lelépek és megint nem fogok vezetni akár évekig se.
Bab is kiakadt, mert Ő meg már kitalálta, hogy vesz egy motort odakint és milyen jókat fog(unk) majd motorozni.
Ebbel járok kutyaiskolába. Hogy okosodjon, meg ügyesedjen, meg ha üvöltök mint a sakál a mező másik végéből, hogy gyereeeeee visszaaaaa, akkor bizony jöjjön vissza.
Teljesen feldob az egész, mert hát Ő az iskola sztárja. A kis szarházi!!!
Most vasárnap meg az oktató azt mondta, hogy Ő nem szokott dicsérni, de le van nyűgözve. Ha a helyben maradás stabilizálódik, szívesen lát minket a bemutató csapatába...
Wow!!!! Nagyon feldobott a dolog. És egyben el is keseredtem, mert az Ebet nem vihetjük magunkkal Kínába. Vagy legalább is a kezdeti időkben biztos nem...
Hihetetlen, hogy egy kutyámat sem tudom felnevelni.....
Viszont tudom, hogy anyunál a legjobb helyen lesz. És annyira szereti azt a kis dögöt, hogy csak na!
Vasárnap Szegeden sétáltunk Babbal a napsütésben. Egészen boldog voltam egy pillantásra.
Borzasztóan hiányzik mindenki. Kollegák, munkahely, barátok, a Duna-part, TK. Kár lenne tagadnom, TK is, igen... Ez van.
Ja, időközben 30 lettem. Kriminális.
Az egészben az volt a jó, hogy Bab rendezett nekem egy meglepetés vacsit. Ott volt a családom, amiben most már beletartozik Bab családja is. Kicsit pityeregtem is, mert ilyet még nekem soha senki.....
És kaptam virágot, meg klassz ajándékokat is. Jó volt na!
Az új melóhelyem egész jó. Akkora az asztalom, hogy nem is tudom egyelőre belakni. A titkárnő kávét készít nekem, és kaptam benzinkártyát is.
Csak a régi kollegák lennének itt, az lenne ám az igazi...
2008. július 30., szerda
családom, és egyéb állatfajták
Most aztán már máshogy hívnak, illetve hívatom magamat. Most már amikor azt kéne mondanom magamnak, hogy jajjj, de hülye vagy Kovács, hát most már azt kell, hogy mondjam, hogy jajj de hülye vagy Szabó. Vagy valamami ilyesmi.
Mókás, nem?
Mindjárt lesz jogsim, és akkor semmi sem ment meg attól, hogy én legyek az utak királya.., vagy réme???
Múltkor is, nagy önbizalommal repesztek a kanyarban alig hússzal, a METÁL - érted? -
M E T Á L Z Ö L D suzukival, mire föl kinyílt az ajtóm. Oktatóm frászt kapott, én meg higgadt és megfontolt mozdulattal kinyúltam, és becsuktam. Mi mást???
Hétvégén letudtuk a kötelező családi banzájt, ahol is mindenki hozta a tőle elvárhatót.
Apám részegen élet nagy kérdéseit feltette a férjemnek. Majd sokat sejtetően azt is elmondta uszkve 15-ször, hogy akkor szeptemberben odaadják a nászajándékot, ami miatt az idén a lakásfelújításuk elmarad. Igen, ezt is hozzátette.
Csak hogy érezzük magunkat szarul, de legalább is felfogjuk a súlyát a dolognak.
Aztán persze kitörő örömmel üdvözölte a családban a vejét, és hogy végre egy férfi a családban. Amit ha lefordítok az Ő nyelvére, egyszerűen csak annyit tesz, hogy végre tud valakivel együtt inni, mert már a magában ivás biztos uncsi volt...na.., hát így megy ez.
Aztán nagybátyám csak simán fárasztóan hülye volt. Elgondolkodtam, hogy gyerekkoromban mennyire rajongtam érte. Csak azt nem értem miért? Nyilván ugyanezeket az ostobaságokat nyomta....
Na mindegy is. Azért elég jól elvoltunk Babbal. Hihetetlen higgadtsággal viselte a helyzetet.
Volt szalonnapirongatás tűz felett, meg kenyércsöpögtetés.
Aztán majd elfelejtettem, hogy az Ebnek meg kalandosra sikeredett a hétvége.
Volt ott quadozás meg raftingolás is. Lefordítva, ez annyit tesz, hogy reggel anyu elvitte sétázni, és a mező közepén megjelenő quadot kiszúrván üldözőbe vette, és bármilyen hihetetlen, de a kistestű nem sok híján legyorsulta a gépet.
Szegény Anyám frászt kapott.
Aztán elmentünk Babbal megnézni a háztól nem messze lévő tavat, ami mellékesen megjegyezve egy békanyálas, U alakú ásott halastó volt, két méteres mélységgel, és iszonyatos meredek, illetve mondhatom bátran, hogy függőleges parttal.
Persze a kutya veszettül ólálkodott a közelében, még évődtünk is egy sort Babbal, hogy ha beleugrik az Eb, Ő nem fogja kimenteni, mire én, önérzetes gazdiként egyből rákontráztam, hogy majd akkor én utánaugrok.
Ahogy ezt kimondtam, az Eb halált megvető bátorsággal, egyszerűen beleugrott a tóba.
Mi meg csak néztünk nagy szemekkel, ahogy elmerült a kistestű. Én szorítottam Bab karját, hogy majd most akkor ugrom, Ő meg az enyémet, hogy ne ugorjak, majd Ő.
Aztán hál istennek, felbukkant a kis nyuszi feje, és veszettül kapálózva, úszni próbált a part felé, persze hiába is, hiszen nem tudott volna kimászni. Ekkor Bab lefeküdt a földre, benyúlt, épp hogy elérte az Eb grabancát, és kiemelte a partra.
Kistestű először nem igazán értette, hogy mi történt, majd pedig nyugtázván a helyzetet, levágta magát a sárba, és jól belefetrenkézett.
Szemmel láthatóan nem viselte meg túlzottan az eset, hiszen újra meg akarta próbálni a vadvizi evezést, de akkor már résen voltunk, és nem engedtük a drámát.
Mókás, nem?
Mindjárt lesz jogsim, és akkor semmi sem ment meg attól, hogy én legyek az utak királya.., vagy réme???
Múltkor is, nagy önbizalommal repesztek a kanyarban alig hússzal, a METÁL - érted? -
M E T Á L Z Ö L D suzukival, mire föl kinyílt az ajtóm. Oktatóm frászt kapott, én meg higgadt és megfontolt mozdulattal kinyúltam, és becsuktam. Mi mást???
Hétvégén letudtuk a kötelező családi banzájt, ahol is mindenki hozta a tőle elvárhatót.
Apám részegen élet nagy kérdéseit feltette a férjemnek. Majd sokat sejtetően azt is elmondta uszkve 15-ször, hogy akkor szeptemberben odaadják a nászajándékot, ami miatt az idén a lakásfelújításuk elmarad. Igen, ezt is hozzátette.
Csak hogy érezzük magunkat szarul, de legalább is felfogjuk a súlyát a dolognak.
Aztán persze kitörő örömmel üdvözölte a családban a vejét, és hogy végre egy férfi a családban. Amit ha lefordítok az Ő nyelvére, egyszerűen csak annyit tesz, hogy végre tud valakivel együtt inni, mert már a magában ivás biztos uncsi volt...na.., hát így megy ez.
Aztán nagybátyám csak simán fárasztóan hülye volt. Elgondolkodtam, hogy gyerekkoromban mennyire rajongtam érte. Csak azt nem értem miért? Nyilván ugyanezeket az ostobaságokat nyomta....
Na mindegy is. Azért elég jól elvoltunk Babbal. Hihetetlen higgadtsággal viselte a helyzetet.
Volt szalonnapirongatás tűz felett, meg kenyércsöpögtetés.
Aztán majd elfelejtettem, hogy az Ebnek meg kalandosra sikeredett a hétvége.
Volt ott quadozás meg raftingolás is. Lefordítva, ez annyit tesz, hogy reggel anyu elvitte sétázni, és a mező közepén megjelenő quadot kiszúrván üldözőbe vette, és bármilyen hihetetlen, de a kistestű nem sok híján legyorsulta a gépet.
Szegény Anyám frászt kapott.
Aztán elmentünk Babbal megnézni a háztól nem messze lévő tavat, ami mellékesen megjegyezve egy békanyálas, U alakú ásott halastó volt, két méteres mélységgel, és iszonyatos meredek, illetve mondhatom bátran, hogy függőleges parttal.
Persze a kutya veszettül ólálkodott a közelében, még évődtünk is egy sort Babbal, hogy ha beleugrik az Eb, Ő nem fogja kimenteni, mire én, önérzetes gazdiként egyből rákontráztam, hogy majd akkor én utánaugrok.
Ahogy ezt kimondtam, az Eb halált megvető bátorsággal, egyszerűen beleugrott a tóba.
Mi meg csak néztünk nagy szemekkel, ahogy elmerült a kistestű. Én szorítottam Bab karját, hogy majd most akkor ugrom, Ő meg az enyémet, hogy ne ugorjak, majd Ő.
Aztán hál istennek, felbukkant a kis nyuszi feje, és veszettül kapálózva, úszni próbált a part felé, persze hiába is, hiszen nem tudott volna kimászni. Ekkor Bab lefeküdt a földre, benyúlt, épp hogy elérte az Eb grabancát, és kiemelte a partra.
Kistestű először nem igazán értette, hogy mi történt, majd pedig nyugtázván a helyzetet, levágta magát a sárba, és jól belefetrenkézett.
Szemmel láthatóan nem viselte meg túlzottan az eset, hiszen újra meg akarta próbálni a vadvizi evezést, de akkor már résen voltunk, és nem engedtük a drámát.
2008. július 1., kedd
just married
Ma elmegyek így, aztán meg visszajövök "úgy"...
Elég furi. Meg aztán most lehet, hogy izgulnom kéne, de nem izgulok..
Egyszerűen csak szívmelengető érzés...
Elég furi. Meg aztán most lehet, hogy izgulnom kéne, de nem izgulok..
Egyszerűen csak szívmelengető érzés...
2008. június 20., péntek
kezdő lépések egy "házasságban"
Nincs kedvem mostanában írni, az a nagy helyzet.. Pedig olyan sok történés van. 
Megvan a KRESZ vizsgám, hétfőn már vezetek is. Ahhoz képest, hogy a kresz könyvet el sem olvastam, egész jó teljesítmény.
Aztán volt Bab szülinapja is, és volt meglepetéstársaság, meg meglepetéstorta, meg MEGLEPETÉS is.
Helyeske volt. Azt mondta, hogy olyan boldog, és úgy örül, hogy lehet, hogy ez csak egy álom, és ha reggel felébred, akkor rá fog jönni, hogy csak álmodta az egészet...
Aztán másnap reggel konstatálta, hogy akkor mégsem nem álmodta az egészet.
Hát igen. Bár nekem elég valóságos volt, amikor kiraktam a hatvanezer pénzt az ajándékára... pff...
De hát ha az ember szeret valakit, ugyebár...
Mókás volt, mert a boltban a mögöttem várakozó férfi mondta, hogy nagyon helyes, hogy ilyen szép ajándékot veszek a pasimnak, és hát meg is kell tartani azt a férfit valamivel...
Én már csak az orrom alatt dünnyögve fűztem hozzá, hogy régen rossz lenne, ha csak ezzel tudnám megtartani....
Kaptam csodálatosan szép fényképezőt Babtól. Helyes, piros, vékony, csajos kis gép.
Ezen fogok fotózgatni, csak úgy, csajosan, nem hozzáértősen..
Megnyitotta Im a kocsmáját, illetve nem is akarom degradálni ezzel a kocsma jelzővel, inkább azt mondanám, hogy egy kávézó-bár keveréke.. Nagyon szép lett, minimál stílus, letisztult formák, bőr, meg barna és tejeskávészín. Van kártyaszoba, és így most már erőteljesen ráállok arra a projektre, hogy megtanulok pókerezni.
Elmúlt hétvégén végre buliztam egy jót. Itthon volt vödrös Karcsi a megyéből, és igazán jól szórakoztunk. Ott volt Hugi, meg Oszlató rendőr, meg Lapos, meg Cip-Cirip, ja meg Mergesz is-bár neki nem sok hasznát láttuk...
Persze az alapozást vödrösnél kezdtük. Teljesen le voltam zsibbadva, hogy Mergesz ott flangált egy szál frotírköntösben, és ha ez nem lenne elég önmagában, még az arcára volt kenve valami fehér kulimász. És így mászkált le-föl a lakásban előttünk.
Húúú, ha pasi lennék, biztos nem éreznék olthatatlan vágyat, hogy feldobjam az asztalra és megcsináljam úgy, ott, csúnyán, és vadul...
Utálom, hogy az ilyen székhely váltáskor minden mást is váltani kell, értem ez alatt, hogy nőiségem kiteljesedéséhez segítséget nyújtó egyedeket is.
Oké, manikűröst már találtam, meg is vagyok vele elégedve, olyan csodát csinál, hogy csak na!
De a fodrásszal gondjaim vannak. Tomimat akarom visszaaaaaa! De az mégsem állapot, hogy kéthavonta 200 km-rel arrébb járjak fodrászhoz...
Így, egy életem egy halálom, tegnap kaptam Magastól egy telszámot, felhívtam ma, és jövő hétre kaptam időpontot...
Bár mondtam Magasnak, hogy ha elszarja a hajamat a fodrásza, akkor véres vendettára számítson, és bárhová is menekül, megtalálom..
Milyen kínos lenne, ha a nagy esemény előtt elcsinálná a hárémat...
Jövő héten iszonyat sok dolgom lesz... Meg kell találni a tökéletes fehérneműt, meg a tökéletes cipőt, no meg a tökéletes ékszert.
Jaaaaajjjjj! Nehéz ez az asszony sors, na!
Erről jut eszembe!! Mindig meg kell, hogy állapítsam magamról, hogy nem vagyok egy született háziasszony. Oké, megcsinálom én, meg minden, ezzel nincs is gond, de nem okoz valami földöntúli örömöt, hogy kivasaltam, vagy hogy rendet raktam a kamrában, vagy hogy ebédet főztem, illetve sütöttem, és közben jól meg is égettem a kezemet.
Aztán hazaért Bab, és nem szórt rózsaszirmokat a lépteim elé a nagy ájulattól, hogy én miket tettem-vettem, míg Ő odavolt.
Nem értem én ezt. Most aztán mindig magától értetődő lesz, hogy én én robotolok??? Na jó, talán egy kicsit eltúloztam, de azért mégis csak....
Bár, ha jól emlékszem, mormogott valamit az orra alatt, hogy jaaaj, de ügyes vagyok...
Örök elégedetlenkedő vagyok, ez van!
2008. június 4., szerda
összességében véve, rinya..
Tanulok a hülye KRESZRE...
Utálom.
Unom.
De sikerülni fog.., tudom...
Nincs kedvem ide irkálni sem, az a nagy helyzet.
Túl sok minden változás egyszerre, nehezen bírom a súlyát...
És hiányoznak... mindenki és minden... a régi életem..
Az Eb két hét tüneményes, felnőtt kutyához méltó viselkedés után, nyilvános klozetnak nézi a lakást. Tiszta ciki Bab előtt...
És ideges vagyok, és frusztrált, és hisztis...
Csodás, na!
Ki ne akarna engem feleségnek?????
FŐNYEREMÉNY... ehhhh!
...
TK már nincs az iwiwen... egyik napról a másikra törölte magát.. észre sem vettem... csak már azt, hogy nincs...és vajon mióta nincs???
És elkezdődött az is, hogy már nem minden nap beszélünk Lindivel... jó, persze, írogatunk egymásnak, de háááát....
A picsába már!
Szeretném, ha elmennének a fejem felől a fekete felhők, mert már uncsi, de roppantul ám!
Utálom.
Unom.
De sikerülni fog.., tudom...
Nincs kedvem ide irkálni sem, az a nagy helyzet.
Túl sok minden változás egyszerre, nehezen bírom a súlyát...
És hiányoznak... mindenki és minden... a régi életem..
Az Eb két hét tüneményes, felnőtt kutyához méltó viselkedés után, nyilvános klozetnak nézi a lakást. Tiszta ciki Bab előtt...
És ideges vagyok, és frusztrált, és hisztis...
Csodás, na!
Ki ne akarna engem feleségnek?????
FŐNYEREMÉNY... ehhhh!
...
TK már nincs az iwiwen... egyik napról a másikra törölte magát.. észre sem vettem... csak már azt, hogy nincs...és vajon mióta nincs???
És elkezdődött az is, hogy már nem minden nap beszélünk Lindivel... jó, persze, írogatunk egymásnak, de háááát....
A picsába már!
Szeretném, ha elmennének a fejem felől a fekete felhők, mert már uncsi, de roppantul ám!
2008. május 20., kedd
summa
Olyan sok történés volt eddig, hogy nem is tudom hol kezdjem.
Búcsúbuli letudva. Jó volt, TK nem jött el. Sebaj!
Költözés letudva. Meleg volt, utáltam, de megvagyunk vele.
Kipakolás megvolt, bár még küszködök némi kihívással az üggyel kapcsolatban...
Időpont is megvan, jipíííí!
Eb beköltöztetve.
Laptop beizzítva.
Barátok hiányoznak, kollegák hiányoznak, egyelőre úgy érzem magam mint egy hosszú szabadság alatt.
Főzögetek is, kisebb-nagyobb sikerekkel.
Majd lesz valahogy.
Gyűrűt mára várjuk, még nem érkezett meg. Remélem jó lesz Babra is...
Búcsúbuli letudva. Jó volt, TK nem jött el. Sebaj!
Költözés letudva. Meleg volt, utáltam, de megvagyunk vele.
Kipakolás megvolt, bár még küszködök némi kihívással az üggyel kapcsolatban...
Időpont is megvan, jipíííí!
Eb beköltöztetve.
Laptop beizzítva.
Barátok hiányoznak, kollegák hiányoznak, egyelőre úgy érzem magam mint egy hosszú szabadság alatt.
Főzögetek is, kisebb-nagyobb sikerekkel.
Majd lesz valahogy.
Gyűrűt mára várjuk, még nem érkezett meg. Remélem jó lesz Babra is...
2008. május 9., péntek
utószor...vol.2.
Jaj-jaj!
Ma van itt a vége.... és ha ez nem lenne elég, tegnap bejelentette TK, hogy nem jön a búcsúbulimra.
Bassza meg, húúú de szarul érintett!
Jött ilyen dumával, hogy Ő képtelen elbúcsúztatni, hogy nem bírja, bla-bla-bla...
De igazából az ütött szíven, hogy 5 évig volt a főnököm, és hogy annyi nincs benne, hogy félrerakja a személyes dolgokat, és elbúcsúztasson tisztességgel, úgy ahogy az jár...
Iyenkor megint csak elgondolkodom azon, hogy miért szerettem én ezt a pasit annyira...
DE..... ,
’Érzéseinket nem szabad szégyellni akkor sem, ha méltatlanra pazaroljuk' - persze az én esetemben ez múlt időben értendő....
Ma van itt a vége.... és ha ez nem lenne elég, tegnap bejelentette TK, hogy nem jön a búcsúbulimra.
Bassza meg, húúú de szarul érintett!
Jött ilyen dumával, hogy Ő képtelen elbúcsúztatni, hogy nem bírja, bla-bla-bla...
De igazából az ütött szíven, hogy 5 évig volt a főnököm, és hogy annyi nincs benne, hogy félrerakja a személyes dolgokat, és elbúcsúztasson tisztességgel, úgy ahogy az jár...
Iyenkor megint csak elgondolkodom azon, hogy miért szerettem én ezt a pasit annyira...
DE..... ,
’Érzéseinket nem szabad szégyellni akkor sem, ha méltatlanra pazaroljuk' - persze az én esetemben ez múlt időben értendő....
2008. május 7., szerda
Ne szólj szám!!!
Az a baj, hogy ha a blogodat olvassa az anyád, akkor könnyen feltehet olyan kérdéseket, amikre nem tudsz válaszolni..
No nem azért mert nem akarsz, hanem mert nem lehet...
A múltkor megint próbálkozott, de mondtam neki, hogy - Anyám, azért mert olvasod, az még nem egyenesen arányos azzal, hogy meg is kell beszélnünk!!!
Aztán meg van az is, hogy semmi más vágyam nincs, mint hogy elmondjam neki, de akkor sem tehetem.
A titok, az titok, és kész!
Ehhhh! Faszom! Tudom, hogy úgy is el fogom mondani neki.... a picsába már!
De neeeeeeeem! Mégsem!
No nem azért mert nem akarsz, hanem mert nem lehet...
A múltkor megint próbálkozott, de mondtam neki, hogy - Anyám, azért mert olvasod, az még nem egyenesen arányos azzal, hogy meg is kell beszélnünk!!!
Aztán meg van az is, hogy semmi más vágyam nincs, mint hogy elmondjam neki, de akkor sem tehetem.
A titok, az titok, és kész!
Ehhhh! Faszom! Tudom, hogy úgy is el fogom mondani neki.... a picsába már!
De neeeeeeeem! Mégsem!
2008. május 6., kedd
utószor...
Utolsó hét a multinál.
Utolsó hét a kollegákkal.
Utolsó együtt töltött napok Lindivel.
Utolsó hét, mielőtt Babhoz költözök.
Utolsó hét, mielőtt elkezdem-elkezdjük új életünket.
Utolsó hónap, mielőtt megváltozik a nevem.
Utolsó-Utolsó-Utolsó....
"Tegnap, aki voltam, Azt se feledem..."
Utolsó hét a kollegákkal.
Utolsó együtt töltött napok Lindivel.
Utolsó hét, mielőtt Babhoz költözök.
Utolsó hét, mielőtt elkezdem-elkezdjük új életünket.
Utolsó hónap, mielőtt megváltozik a nevem.
Utolsó-Utolsó-Utolsó....
"Tegnap, aki voltam, Azt se feledem..."
egy régi-új emlék...
Mintha valami időgéppel visszareppentem volna a múltba....
A történethez elég annyi, hogy anno, tizen évvel ezelőtt, Babbal volt egy orbitális éjszakánk a TV stúdióban.
Valami hülye bál volt lent a művházban, mi meg felszöktünk az emeletre, pezsgővel a hónunk alatt, és filmeset játszottunk.
Azaz játszottunk volna, ha felvette volna. Mert elfelejtett kazettát tenni a kamerába.
No, mindegy is, mert alapvetően nem ez volt a lényeg, hiszen az az éjszaka volt szexuális életem egyik meghatározó élménye.
Kisebb fajta sérülésekkel megúsztam, - ugyan nem maradt bőr a hátamon, és hát a térdemen is hiányzott némi bőrfelület - de életre szóló élmény volt, és hát ha valaha is beszéltem valakivel az őrületes szex témájába merülve, akkor ez az éjszaka mindig előkerült a múlt homályából.
Hosszú hétvégénk egyik estélyén éppen egy stick elszívása közben, révedező pillantásaim kereszttüzében, Bab azt mondja nekem, hogy van egy meglepetése.
Bementünk a szobába, leültetett a kanapéra, és elkezdett matatni valamit a TV-nél.
Ültem, vártam a csodát. Lövésem sem volt, hogy mire készül...
Leült mellém, rám nézett hosszan, és megnyomta a play-t.
És én megpillantottam magunkat, ahogy ott, a szőnyegen, a stúdióban, tizen évvel ezelőtt, fiatalon, mohón szétszakítva egymást, szeretkezünk.
Nem hittem a szememnek, csak bámultam.
Iszonyatosan a hatása alá kerültem.
Gyönyörűek voltunk, tele vággyal, és MI voltunk azok. Ő, és én.
MI, tizenkét évvel ezelőtt.
Akkor még egyikünk sem merte gondolni, hinni, hogy a Sors majd furcsa tréfát űz velünk, szétszakít minket, hogy aztán majd újra megtaláljuk egymást.
Egy szót sem bírtam kinyögni, csak szorongattam Bab kezét.
Amikor vége lett, azt mondta, hogy ne haragudjak, hogy eltitkolta előlem, hogy mégsem felejtette el berakni azt a kazettát, de akkor más idők jártak felénk.
Nem haragudtam. Kicsit sem. Csak nagyon boldog voltam, hogy most már nem csak az emlékeimből kell előkotornom azt az éjszakát vele.
Azt csak mellékesen jegyezném meg, hogy iszonyatosan jól néztem ki. Derékig ért a hajam, hullámzott a hátamon, a melleim úgy álltak, hogy csak na, és vékony voltam...
Ehhh, tizenkét év nem múlik el nyomtalanul...
A történethez elég annyi, hogy anno, tizen évvel ezelőtt, Babbal volt egy orbitális éjszakánk a TV stúdióban.
Valami hülye bál volt lent a művházban, mi meg felszöktünk az emeletre, pezsgővel a hónunk alatt, és filmeset játszottunk.
Azaz játszottunk volna, ha felvette volna. Mert elfelejtett kazettát tenni a kamerába.
No, mindegy is, mert alapvetően nem ez volt a lényeg, hiszen az az éjszaka volt szexuális életem egyik meghatározó élménye.
Kisebb fajta sérülésekkel megúsztam, - ugyan nem maradt bőr a hátamon, és hát a térdemen is hiányzott némi bőrfelület - de életre szóló élmény volt, és hát ha valaha is beszéltem valakivel az őrületes szex témájába merülve, akkor ez az éjszaka mindig előkerült a múlt homályából.
Hosszú hétvégénk egyik estélyén éppen egy stick elszívása közben, révedező pillantásaim kereszttüzében, Bab azt mondja nekem, hogy van egy meglepetése.
Bementünk a szobába, leültetett a kanapéra, és elkezdett matatni valamit a TV-nél.
Ültem, vártam a csodát. Lövésem sem volt, hogy mire készül...
Leült mellém, rám nézett hosszan, és megnyomta a play-t.
És én megpillantottam magunkat, ahogy ott, a szőnyegen, a stúdióban, tizen évvel ezelőtt, fiatalon, mohón szétszakítva egymást, szeretkezünk.
Nem hittem a szememnek, csak bámultam.
Iszonyatosan a hatása alá kerültem.
Gyönyörűek voltunk, tele vággyal, és MI voltunk azok. Ő, és én.
MI, tizenkét évvel ezelőtt.
Akkor még egyikünk sem merte gondolni, hinni, hogy a Sors majd furcsa tréfát űz velünk, szétszakít minket, hogy aztán majd újra megtaláljuk egymást.
Egy szót sem bírtam kinyögni, csak szorongattam Bab kezét.
Amikor vége lett, azt mondta, hogy ne haragudjak, hogy eltitkolta előlem, hogy mégsem felejtette el berakni azt a kazettát, de akkor más idők jártak felénk.
Nem haragudtam. Kicsit sem. Csak nagyon boldog voltam, hogy most már nem csak az emlékeimből kell előkotornom azt az éjszakát vele.
Azt csak mellékesen jegyezném meg, hogy iszonyatosan jól néztem ki. Derékig ért a hajam, hullámzott a hátamon, a melleim úgy álltak, hogy csak na, és vékony voltam...
Ehhh, tizenkét év nem múlik el nyomtalanul...
2008. április 30., szerda
hüpp-hüpp
Elküldtem mindenkinek a meghívót a búcsú partimra.
Összefacsarodott a szívem.
Hát ez van... - már megint...
Összefacsarodott a szívem.
Hát ez van... - már megint...
koncsertóóó
Megyünk ma Lindivel megnézni a U2 3D-s koncertet.
Csak azt remélem, hogy nem fogok olyan idiótán viselkedni, hogy majd nyújtogatom a kezemet, hogy megérintsem BONO-t..
A másik parám pedig az, hogy ott ülsz kussban a moziban, és mittomén hány decibellel dobol az agyadban, a füledben a szívedben a with or without you, meg a pride, és akkor álld meg azt, hogy ne üvöltsd torkod szakadtából hogy in dö nééééééééééééééééém of lááááááááááv...
Na, feladat ez -e, vagy sem????
Csak azt remélem, hogy nem fogok olyan idiótán viselkedni, hogy majd nyújtogatom a kezemet, hogy megérintsem BONO-t..
A másik parám pedig az, hogy ott ülsz kussban a moziban, és mittomén hány decibellel dobol az agyadban, a füledben a szívedben a with or without you, meg a pride, és akkor álld meg azt, hogy ne üvöltsd torkod szakadtából hogy in dö nééééééééééééééééém of lááááááááááv...
Na, feladat ez -e, vagy sem????
2008. április 28., hétfő
party time
Az milyen már az, hogy négy csaj, térdel a fapadlón, kint a természet lágy ölén, és próbálja felszipákolni a földről a kiborult khmm... izé....bőrtisztító folyadékot?????
Hát mókás.... az bizony olyan!
Remek szombat este volt, valljuk meg őszintén, 18 üveg bor, egy kis nyuszi, meg Fatboy Slim, meg Ponyvaregény filmzene, amire szintén négy csaj próbálja utánozni Mia Wallace táncát, abban a bizonyos jelenetben..
Ebben, ni!
Többé kevésbé sikerült. Nekem, legalább a hajam is megvolt hozzá, háhá!!!!
No meg volt az a jelenet is, amikor hazamennek, és Mia berakja azt a zseniális számot, hogy Girl, You"ll be a woman soon..
Arra is táncoltunk, bár ott azért küszködtünk némi hiányossággal.
De csak azért, mert azt figyeltük, amikor bemegy Vincent Vega a mosdóba, és a tükörképének ezt mondja:
"Na most szépen visszamész és megköszönöd a kellemes estét.
Kimész, beszállsz a kocsiba, hazamész, kivered, és annyi, semmi több."
ZS-E-N-I-Á-L-I-S!!!!!!
Persze, az olyan megnyugtató volt, hogy ott volt velem Bab is...
Szívmelengető volt két tánc, és egy korty bor közt odamenni hozzá, és hagyni, hogy belecsókoljon a nyakamba...
2008. április 24., csütörtök
company sweet company
Istenem!
Annyira rohadtul szánalmas ez a kibaszott cég. Illetve a cégvezetés. Illetve az a rohadt sárga faszfej, aki kóóprezidentként tevékenykedik itten, no!
Történt ugyanis, hogy főnököm halálravált fejjel közli, hogy van egy rossz híre.
No, hát repesve vártam, hogy most épp mi a kínja..
Hát, hogy balhézik az öreg* (lásd. sárga faszfej) mert tízezer magyar pénzbe került a múlt havi beszélgetésem a céges telefonon...
Óóóóóóó!!!!
és újfent,
Ohhhhhhh!!!
Én persze rezignáltan hallgattam végig, hogy azt követelte a köcsög sárgája, hogy azonnal vegyék el tőlem a céges SIM kártyát.
Hát vegye! Ha ettől neki jobb, akkor....
Nota bene, ma este azért még átküldöm mindenkinek sms-ben az új telefonszámomat.
Jól kibaszok a céggel, mi?
Háhá!!!! A bosszú a fegyverem!!!
Annyira rohadtul szánalmas ez a kibaszott cég. Illetve a cégvezetés. Illetve az a rohadt sárga faszfej, aki kóóprezidentként tevékenykedik itten, no!
Történt ugyanis, hogy főnököm halálravált fejjel közli, hogy van egy rossz híre.
No, hát repesve vártam, hogy most épp mi a kínja..
Hát, hogy balhézik az öreg* (lásd. sárga faszfej) mert tízezer magyar pénzbe került a múlt havi beszélgetésem a céges telefonon...
Óóóóóóó!!!!
és újfent,
Ohhhhhhh!!!
Én persze rezignáltan hallgattam végig, hogy azt követelte a köcsög sárgája, hogy azonnal vegyék el tőlem a céges SIM kártyát.
Hát vegye! Ha ettől neki jobb, akkor....
Nota bene, ma este azért még átküldöm mindenkinek sms-ben az új telefonszámomat.
Jól kibaszok a céggel, mi?
Háhá!!!! A bosszú a fegyverem!!!
szaladjon kifelé belőlem
Na tegnap szabadjára engedtem a könnyeimet, melyek igen erősen gyűlekeznek, mióta ráeszméltem, hogy rohadtul kivagyok, hogy el kell mennem innen.
Mert olyan kurva bátor voltam, és kemény, és még ki tudja hogy mi...!
Azt gondoltam, hogy könnyebb lesz, de nem az.
Egyébként is tegnap Lindi Pestre ment okulni, így nem is mentem be a kávézóba. Bár tettem egy gyenge kísérletet, miszerint megkérdeztem Ivit, hogy vajh bent van -e, de nem volt, így hazabillegtem. Aminek aztán az lett a következménye, hogy fél héttől volt időm magamat sajnálni.
És minekután Bab is el volt foglalva, pontosabban, az esküvő részleteit tárgyalta meg, és nem ért rá velem fecserészni, legott elkezdtem gondolkodni, hogy jaaaajj, milyen nehéz is most nekem.
Ehh, ha ez nem lett volna elég, még hívott Lindi is, aki rátett egy lapáttal sanyarú sorsomra, hiszen random belefutottunk abba, hogy mindjárt elmegyek.
Aztán felhívott Bab, és épp nem úgy szólt, ami megfelelő lett volna érzékeny lelkivilágom rezdüléseinek, szóval ezen történések kombójának eredményeképp elkezdtem hisztizni.
Így utólag hisztinek nevezném, de akkor véresen komolynak tűnt...
Szegény Bab jól meg is ijedt, mert azt hitte, hogy most akkor én meggondoltam magam, és/vagy hezitálok.
Persze akkor már hiába is mondtam, hogy neeeem, nem erről van szó, hisz úgy zokogtam a telefonba, mint egy óvodás.
Na, okos -e vagyok? Meg felnőtt, meg nem kiborulós, meg nem hisztipicsa???
Azért, utána kicsinykét jobb volt.... kicsinykét....
Mert olyan kurva bátor voltam, és kemény, és még ki tudja hogy mi...!
Azt gondoltam, hogy könnyebb lesz, de nem az.
Egyébként is tegnap Lindi Pestre ment okulni, így nem is mentem be a kávézóba. Bár tettem egy gyenge kísérletet, miszerint megkérdeztem Ivit, hogy vajh bent van -e, de nem volt, így hazabillegtem. Aminek aztán az lett a következménye, hogy fél héttől volt időm magamat sajnálni.
És minekután Bab is el volt foglalva, pontosabban, az esküvő részleteit tárgyalta meg, és nem ért rá velem fecserészni, legott elkezdtem gondolkodni, hogy jaaaajj, milyen nehéz is most nekem.
Ehh, ha ez nem lett volna elég, még hívott Lindi is, aki rátett egy lapáttal sanyarú sorsomra, hiszen random belefutottunk abba, hogy mindjárt elmegyek.
Aztán felhívott Bab, és épp nem úgy szólt, ami megfelelő lett volna érzékeny lelkivilágom rezdüléseinek, szóval ezen történések kombójának eredményeképp elkezdtem hisztizni.
Így utólag hisztinek nevezném, de akkor véresen komolynak tűnt...
Szegény Bab jól meg is ijedt, mert azt hitte, hogy most akkor én meggondoltam magam, és/vagy hezitálok.
Persze akkor már hiába is mondtam, hogy neeeem, nem erről van szó, hisz úgy zokogtam a telefonba, mint egy óvodás.
Na, okos -e vagyok? Meg felnőtt, meg nem kiborulós, meg nem hisztipicsa???
Azért, utána kicsinykét jobb volt.... kicsinykét....
2008. április 22., kedd
kollegális bók
Azt mondja ma a Pöci,
- Basszus, úgy fogsz hiányozni...!!!! Az utódodtól biztos nem fogom tudni megkérdezni, hogy rácsíptethetem -e a mellbimbójára az iratcsipeszt....
...
Hát, egy biztos.... az öt itt töltött év meghozta számomra a teljes rezignációt.
Sanszos, hogy engem már semmivel sem lehet meglepni...
- Basszus, úgy fogsz hiányozni...!!!! Az utódodtól biztos nem fogom tudni megkérdezni, hogy rácsíptethetem -e a mellbimbójára az iratcsipeszt....
...
Hát, egy biztos.... az öt itt töltött év meghozta számomra a teljes rezignációt.
Sanszos, hogy engem már semmivel sem lehet meglepni...
2008. április 21., hétfő
apuci
Ja, azért az igazsághoz hozzátartozik, hogy Ő aztán egy igazi apatípus...
Jelenet a következő...
Fekszünk az ágyban, és a hasam szabadon van...
Ő félig viccesen, félig komolyan elkezdett beszélni a -szerinte - leendő gyermekünkhöz a hasamban...hogy vigyázzon magára, meg az anyukájára is.
Édes volt, szinte már meg is hatódtam...
Majd nem tellt bele 1 óra, és kaptam tőle egy meglepetést, ami nem volt más, mint egy akkora vibrátor, hogy azt sem tudtam merre vagyok arccal..
Persze ki is próbáltunk...
Hát igen, ilyen egy igazi A-P-A-T-Í-P-U-S...
Jelenet a következő...
Fekszünk az ágyban, és a hasam szabadon van...
Ő félig viccesen, félig komolyan elkezdett beszélni a -szerinte - leendő gyermekünkhöz a hasamban...hogy vigyázzon magára, meg az anyukájára is.
Édes volt, szinte már meg is hatódtam...
Majd nem tellt bele 1 óra, és kaptam tőle egy meglepetést, ami nem volt más, mint egy akkora vibrátor, hogy azt sem tudtam merre vagyok arccal..
Persze ki is próbáltunk...
Hát igen, ilyen egy igazi A-P-A-T-Í-P-U-S...
test project - part 1.
Első teszt - negatív.
De egy teszt, nem teszt..
Azt beszélik...
Én meg meghajlok a tömeg akarata előtt...
Szóval hét közepén teszt part 2. következik..
Azért, megmondom őszintén, én jobb szeretném a stresszre fogni..
De egy teszt, nem teszt..
Azt beszélik...
Én meg meghajlok a tömeg akarata előtt...
Szóval hét közepén teszt part 2. következik..
Azért, megmondom őszintén, én jobb szeretném a stresszre fogni..
2008. április 17., csütörtök
2008. április 16., szerda
dilemma
Teljesen odavagyok attól a gondolattól, hogy most akkor én lelépek, és itthagyom a barátaimat, nevezetesen Lindit....
Annyira fog hiányozni, egyszerűen nem is tudom elképzelni, hogy milyen lesz, hogy délután nem ülünk össze csicseregni egy kávé mellett, a megszokott helyünkön...
Ehh... szar ez, na!
Szörnyű bevallani magamnak, de igazából a sok ember mellett, Őt sajnálom a legjobban, Ő fog nekem hiányozni, de veszettül.
Próbálom homokba dugni a fejemet, és azt gondolni, hogy csak mert van köztünk cirka 200km, akkor majd semmi nem fog változni, mert a barátságunk örök, meg miegymás, de titkon tudom, hogy sajnos a dolgok innentől kezdve már nem lesznek ugyanazok...
Jó-jó, persze meg fogom látogatni, meg gondolom néha napján Ő is engem, meg itt vannak a technika vívmányai, lásd telefon, e-mail.... de hát...
Nehéz a szívem, ez a kurva nagy igazság...
Lelkiismeret furdalásom is van ráadásul, mert ahelyett, hogy itt maradnék hétvégente Lindivel, én úgy húzok haza Babhoz, hogy öröm nézni. Pedig hát nem egészen egy hónap múlva már együtt fogunk lakni, és akkor aztán annyit lehetek vele, amennyit csak akarok, de én mégis csak megyek-megyek, mert húz a szívem hozzá.
És tudom, hogy Linda megérti, sőt azt gondolom, hogy nem haragszik ezért, de érzem, hogy egy kicsit neheztel rám. Hozzáteszem, tök jogosan....
Jó lenne kicsit szétszakadni néha...
Jaj, Drága Barátnőm..., kérlek bocsásd meg esendőségemet!!!
Annyira fog hiányozni, egyszerűen nem is tudom elképzelni, hogy milyen lesz, hogy délután nem ülünk össze csicseregni egy kávé mellett, a megszokott helyünkön...
Ehh... szar ez, na!
Szörnyű bevallani magamnak, de igazából a sok ember mellett, Őt sajnálom a legjobban, Ő fog nekem hiányozni, de veszettül.
Próbálom homokba dugni a fejemet, és azt gondolni, hogy csak mert van köztünk cirka 200km, akkor majd semmi nem fog változni, mert a barátságunk örök, meg miegymás, de titkon tudom, hogy sajnos a dolgok innentől kezdve már nem lesznek ugyanazok...
Jó-jó, persze meg fogom látogatni, meg gondolom néha napján Ő is engem, meg itt vannak a technika vívmányai, lásd telefon, e-mail.... de hát...
Nehéz a szívem, ez a kurva nagy igazság...
Lelkiismeret furdalásom is van ráadásul, mert ahelyett, hogy itt maradnék hétvégente Lindivel, én úgy húzok haza Babhoz, hogy öröm nézni. Pedig hát nem egészen egy hónap múlva már együtt fogunk lakni, és akkor aztán annyit lehetek vele, amennyit csak akarok, de én mégis csak megyek-megyek, mert húz a szívem hozzá.
És tudom, hogy Linda megérti, sőt azt gondolom, hogy nem haragszik ezért, de érzem, hogy egy kicsit neheztel rám. Hozzáteszem, tök jogosan....
Jó lenne kicsit szétszakadni néha...
Jaj, Drága Barátnőm..., kérlek bocsásd meg esendőségemet!!!
2008. április 14., hétfő
hattyú halála, és egyéb közhelyek
Jaj, szegény Bab megfázott. Persze azért, mert pénteken kurvára éreztem a tavaszt, meg az erőt, meg a meleget - lehet, hogy csak a lábam között - és ezért ragaszkodtam, hogy a teraszra üljünk ki iszogatni este fél 9-kor.
Úgyhogy most jó beteg... ehhh....
Szombaton semmit tettünk nála, ja előtte meg voltunk nálunk, és szint kellett vallanom apám előtt, aki szokásához híven érzelemmentesen közelítette meg azt a tényt, hogy 5 év után dobbantok a multitól, visszaköltözök ifjú éveim helyszínére, összeköltözöm ifjúságom egyik meghatározó alakjával, és esküvő, gyerek, ásó, meg a kapa, no meg a nagyharang....
De hát mégis mit gondoltam???
Aztán előtte voltunk a Tesco-ban, és tanakodtunk, hogy milyen kaját vegyünk otthonra, és én balga megkérdeztem, hogy főzzek -e, mire Ő mondta, hogy akár, mire én beparáztam, hogy de mégis mit, és egy pillantás alatt elfelejtettem a 7 év alatt felszedett összes főzőtudományomat, és maradtunk a szendvicsnél.... hehe, azt nehéz elbaszni...
Tiszta gáz voltam-vagyok...
Persze, ezt betudom a totális megfelelési kényszernek...
Mert ugye, ha szeretsz valakit, szeretnél megfelelni neki, és nem blamálni magad főzésileg...(sem)
Így is pénteken nagy okosan gondoltam csinálok valami laza tésztát neki.
Na, ehhez képes vettem olyan tésztát, ami gyárilag töltve van sonkával, csak meg kell főzni, és volt még otthon pesto-m, gondoltam majd lazán rittyentek egy olaszos vacsit.
Az egészből az sült ki, hogy vagy 12 percig főztem a tésztát, és a közepében lévő sonka sehogy sem akart megpuhulni, de a tészta meg majd szétesett...
A picsába már...
Jó, a pestót nehéz volt elbaszni, és ízre jó is volt az egész, de hát elég gázos volt, hogy a közepe mint valami fürészporos izé.... áááááá, hagyjuk is!!!
De Bab megette, és önfeláldozó módon meg is dícsérte, de hát én tudtam, hogy szar volt...
Szóval ez egy kicsit vissza vett az önbizalmamból...
Aztán történt még az is, hogy vasaltam nála, és hát kivasaltam az Ő cuccait is, ami a szárítón volt...
Jééé, és nem haltam bele...
Pedig magamban eljátszottam ám, a hattyú halálát.
Aztán itt van még az is, hogy kicsit be is pánikoltam ettől a nagy változástól is.
Jó, tény, hogy 2 éve vagyok egyedül is, meg nem is, mert azért egyik múltbelimet sem sorolnám a komoly kapcsolatok kategóriába, és hát vágytam a párkapcsolatra, de e mellett meg veszettül élveztem, hogy a magam ura vagyok, hogy akkor kelek és fekszem, amikor nekem jó, hogy nem kellett a szombat délelőttömet azzal töltenem, hogy főzőiskolát játszok.
Meg nem is tudom...
Most kezdem felfogni, hogy az életem gyökeresen meg fog változni.
Komolyan úgy csinálok, mint a szűzlány az első éjszaka előtt... mintha nem ezt csináltam volna 7 éven keresztül....
Jaj-jaj!
Vasárnap reggelire vajas pirítós volt kaviárral, citromkarikával. Ő csinálta. És már előtte való este kitalálta, hogy ez lesz a reggeli meglepi. Megmondta utána.
Aztán úgy volt, hogy most aztán tényleg vonattal jövök vissza, de megint visszahozott, ami azért volt jó, mert ilyenkor itt marad nálam, és akkor még van egy éjszakánk.
Kicsit megfáradtam és elaludtam mellette. Ő meg csavargázta a hajamat közben... igen, így aludtam el...
Reggel meg megijedtem a tükörképemtől, mert a hajam égnek állt. Még jó, hogy nem ébredt fel, amikor kikúsztam mellőle.
Ja, megvettem az álomfarmert. Kicsit furi is most, mert évek óta nem hordok farmert...
Élére vasalt, kicsit bővülős szárral, no meg svédzsebbel -anyám szerint.
Szerintem franciazseb.
Lusta vagyok utánanézni ennek a zsebes dolognak, na!
Úgyhogy most jó beteg... ehhh....
Szombaton semmit tettünk nála, ja előtte meg voltunk nálunk, és szint kellett vallanom apám előtt, aki szokásához híven érzelemmentesen közelítette meg azt a tényt, hogy 5 év után dobbantok a multitól, visszaköltözök ifjú éveim helyszínére, összeköltözöm ifjúságom egyik meghatározó alakjával, és esküvő, gyerek, ásó, meg a kapa, no meg a nagyharang....
De hát mégis mit gondoltam???
Aztán előtte voltunk a Tesco-ban, és tanakodtunk, hogy milyen kaját vegyünk otthonra, és én balga megkérdeztem, hogy főzzek -e, mire Ő mondta, hogy akár, mire én beparáztam, hogy de mégis mit, és egy pillantás alatt elfelejtettem a 7 év alatt felszedett összes főzőtudományomat, és maradtunk a szendvicsnél.... hehe, azt nehéz elbaszni...
Tiszta gáz voltam-vagyok...
Persze, ezt betudom a totális megfelelési kényszernek...
Mert ugye, ha szeretsz valakit, szeretnél megfelelni neki, és nem blamálni magad főzésileg...(sem)
Így is pénteken nagy okosan gondoltam csinálok valami laza tésztát neki.
Na, ehhez képes vettem olyan tésztát, ami gyárilag töltve van sonkával, csak meg kell főzni, és volt még otthon pesto-m, gondoltam majd lazán rittyentek egy olaszos vacsit.
Az egészből az sült ki, hogy vagy 12 percig főztem a tésztát, és a közepében lévő sonka sehogy sem akart megpuhulni, de a tészta meg majd szétesett...
A picsába már...
Jó, a pestót nehéz volt elbaszni, és ízre jó is volt az egész, de hát elég gázos volt, hogy a közepe mint valami fürészporos izé.... áááááá, hagyjuk is!!!
De Bab megette, és önfeláldozó módon meg is dícsérte, de hát én tudtam, hogy szar volt...
Szóval ez egy kicsit vissza vett az önbizalmamból...
Aztán történt még az is, hogy vasaltam nála, és hát kivasaltam az Ő cuccait is, ami a szárítón volt...
Jééé, és nem haltam bele...
Pedig magamban eljátszottam ám, a hattyú halálát.
Aztán itt van még az is, hogy kicsit be is pánikoltam ettől a nagy változástól is.
Jó, tény, hogy 2 éve vagyok egyedül is, meg nem is, mert azért egyik múltbelimet sem sorolnám a komoly kapcsolatok kategóriába, és hát vágytam a párkapcsolatra, de e mellett meg veszettül élveztem, hogy a magam ura vagyok, hogy akkor kelek és fekszem, amikor nekem jó, hogy nem kellett a szombat délelőttömet azzal töltenem, hogy főzőiskolát játszok.
Meg nem is tudom...
Most kezdem felfogni, hogy az életem gyökeresen meg fog változni.
Komolyan úgy csinálok, mint a szűzlány az első éjszaka előtt... mintha nem ezt csináltam volna 7 éven keresztül....
Jaj-jaj!
Vasárnap reggelire vajas pirítós volt kaviárral, citromkarikával. Ő csinálta. És már előtte való este kitalálta, hogy ez lesz a reggeli meglepi. Megmondta utána.
Aztán úgy volt, hogy most aztán tényleg vonattal jövök vissza, de megint visszahozott, ami azért volt jó, mert ilyenkor itt marad nálam, és akkor még van egy éjszakánk.
Kicsit megfáradtam és elaludtam mellette. Ő meg csavargázta a hajamat közben... igen, így aludtam el...
Reggel meg megijedtem a tükörképemtől, mert a hajam égnek állt. Még jó, hogy nem ébredt fel, amikor kikúsztam mellőle.
Ja, megvettem az álomfarmert. Kicsit furi is most, mert évek óta nem hordok farmert...
Élére vasalt, kicsit bővülős szárral, no meg svédzsebbel -anyám szerint.
Szerintem franciazseb.
Lusta vagyok utánanézni ennek a zsebes dolognak, na!
2008. április 11., péntek
mire valók a barátok... ?
Nem tudtam, hogy sírjak -e, vagy nevessek, mikor is Ivi barátnőmmel, - akinek történetesen van egy kávézója - közölni akartam a nagy hírt, hogy költözök el, mert utólért a végzetem.
A következőképp zajlott le a beszélgetés...
- hát, Ivi, mondanom kell valamit...
- na, mi történt?
- a héten beadtam a felmondásomat, ......
(itt közbevágott, és fennhangon felkiálltott..)
- nem veszlek fel ide pultosnak!!!!!
Na, azért akkor elég bután nézhettem.
Az első tizedmásodpercben azt hittem, hogy viccel, de a következőben rájöttem, hogy nem.
Akkor még butábban néztem, majd szó fennakadt, levegő bent maradt... és egész egyszerűen nem tudtam tovább folytatni a mondókámat, mert annyira lezsibbadtam, hogy mégis mi a francot gondolt a csajszi?
Fogom magam, otthagyom az állásomat, és az az életcélom, hogy egy lepukkant csehóban pultozzak??? Na neeeeee! Hát ennyire nem ismer???
A következőképp zajlott le a beszélgetés...
- hát, Ivi, mondanom kell valamit...
- na, mi történt?
- a héten beadtam a felmondásomat, ......
(itt közbevágott, és fennhangon felkiálltott..)
- nem veszlek fel ide pultosnak!!!!!
Na, azért akkor elég bután nézhettem.
Az első tizedmásodpercben azt hittem, hogy viccel, de a következőben rájöttem, hogy nem.
Akkor még butábban néztem, majd szó fennakadt, levegő bent maradt... és egész egyszerűen nem tudtam tovább folytatni a mondókámat, mert annyira lezsibbadtam, hogy mégis mi a francot gondolt a csajszi?
Fogom magam, otthagyom az állásomat, és az az életcélom, hogy egy lepukkant csehóban pultozzak??? Na neeeeee! Hát ennyire nem ismer???
2008. április 9., szerda
túl vagyok rajta
Azért nem egyszerű valakinek állni a pillantását percekig, miután odaadtad neki a felmondásodat.
Főleg, ha az illető a főnököd, és egyben életed egyik nagy szerelme és tévedése is volt egy személyben...
És itt a hangsúly a "volt"-on van.
Főleg, ha az illető a főnököd, és egyben életed egyik nagy szerelme és tévedése is volt egy személyben...
És itt a hangsúly a "volt"-on van.
Mese-mese-mátka..
Jó lenne, ha azt a nagyon sok történést címszavakban le tudnám írni, ami az elmúlt hónapokban történt.
De nem hiszem, hogy menne, illetve hát....
Megpróbálom....
Levél Tőle.
Régi emlékek felelevenítése.
Mosoly.
Sok levél.
Még több telefon.
Majd történt valami.
Leírt valamit, aminek súlya van.
Ezt. Hogy szeret.
Találkozás. Meseszép.
Még több telefon.
Hiányzik.
Szeretem.
Hazautazok hozzá.
Egy hét mese vele.
Visszajövök.
Idejön, meglepetésként.
Boldog vagyok, de nem hiszem el.
Eldöntöm, hogy hétvégén én megyek hozzá.
190 km
Sok.
Eljön értem pénteken.
Szombaton hazamegyünk.
Bemutatom Anyáméknak. Maradéktalanul átment a "vizsgán". Még Apámnál is.
Még aznap, Ő is bemutat a szüleinek, testvérének, barátainak. Jobban nem is sikerülhetett volna.
Boldogok vagyunk. Már el is hisszük.
Szeretjük egymást.
Döntést kell hoznunk, hogy hogyan legyen tovább.
Vasárnap visszahoz. Itt marad velem még két napot.
Majd megszületett a döntés.
Összekötjük az életünket, költözök, felmondok, új munkát keresek, és élünk boldogan míg világ a világ.
Itt a vége, fuss el véle..
De nem hiszem, hogy menne, illetve hát....
Megpróbálom....
Levél Tőle.
Régi emlékek felelevenítése.
Mosoly.
Sok levél.
Még több telefon.
Majd történt valami.
Leírt valamit, aminek súlya van.
Ezt. Hogy szeret.
Találkozás. Meseszép.
Még több telefon.
Hiányzik.
Szeretem.
Hazautazok hozzá.
Egy hét mese vele.
Visszajövök.
Idejön, meglepetésként.
Boldog vagyok, de nem hiszem el.
Eldöntöm, hogy hétvégén én megyek hozzá.
190 km
Sok.
Eljön értem pénteken.
Szombaton hazamegyünk.
Bemutatom Anyáméknak. Maradéktalanul átment a "vizsgán". Még Apámnál is.
Még aznap, Ő is bemutat a szüleinek, testvérének, barátainak. Jobban nem is sikerülhetett volna.
Boldogok vagyunk. Már el is hisszük.
Szeretjük egymást.
Döntést kell hoznunk, hogy hogyan legyen tovább.
Vasárnap visszahoz. Itt marad velem még két napot.
Majd megszületett a döntés.
Összekötjük az életünket, költözök, felmondok, új munkát keresek, és élünk boldogan míg világ a világ.
Itt a vége, fuss el véle..
2008. április 4., péntek
konklúzió
Öreg vagyok én már ehhez, na!
Nem kéne hajnali negyed háromig telefonon beszélni, mert akkor kurva fáradt leszek másnap.
Na, mára ennyi a tanulság!
Okuljatok, főképp, ha közel jártok a harminchoz.. mármint években..
Ma érkezik csodapasi. Épp időszerű, mert már nehezen bírok magammal. Ilyen ez a tavasz... méhecskék, meg bibék, no meg a porzók, és a méz...
Nem kéne hajnali negyed háromig telefonon beszélni, mert akkor kurva fáradt leszek másnap.
Na, mára ennyi a tanulság!
Okuljatok, főképp, ha közel jártok a harminchoz.. mármint években..
Ma érkezik csodapasi. Épp időszerű, mert már nehezen bírok magammal. Ilyen ez a tavasz... méhecskék, meg bibék, no meg a porzók, és a méz...
2008. április 3., csütörtök
to be a better man
Szeretem azt az embert, aki mellette vagyok, akivé általa válok.
Jó ember vagyok mellette. Végre elhiszem, hogy tudok ilyen is lenni.
Mert Ő a legjobbat hozza ki belőlem.
Olyanokat, amiről azt hittem, hogy nem is létezik bennem.
Jó ember vagyok mellette. Végre elhiszem, hogy tudok ilyen is lenni.
Mert Ő a legjobbat hozza ki belőlem.
Olyanokat, amiről azt hittem, hogy nem is létezik bennem.
2008. április 1., kedd
valóra vált kívánság
Jaaaaj, hát egy ilyen tündéri pasit még nem hordott hátán a föld!!!
Ülök Lindivel szokásos helyünkön, hív szerelmem, beszélünk, épp el vagyok kicsit kámpicsorodva, mert eléggé hiányzik, és lövésem sincs, hogy mikor látjuk egymást újra. Fuck abba a 150 km-be!
Kérdezi, hogy ha lenne egy kívánságom mi lenne az? Mondom, hogy csak annyi, hogy együtt lehessünk.
Aztán mivel őrült zaj volt a kávézóban, kimentem a teraszra folytatni a beszélgetést.
Bámultam a forgalmat, elmerengve, aztán megfordultam, és ahogy néztem előre, ki a fejemből, egyszercsak megláttam Őt. Jött felém. Nem hittem a szememnek. De tényleg nem.
Csak bámultam, meresztgettem a szemem, - nyilván azért is mert alapvetően szürkületben kissé már vakoskodok - de legfőképp azért, mert láttam, de nem hittem el.
És ahogy egyre közelebb ért, nem tette le a telefont, és én sem, és beszélt hozzám, bár fogalmam sincs hogy miről, mert semmi másra nem tudtam koncentrálni, csak arra az érzésre, ami szétfeszítette a szívemet.
Eljött, meglepett, nem csak a levegőbe beszélt. Mert szeret.
Olyan boldog voltam, hogy nem volt rá szavam, csak csüngtem a nyakába, és semmi mást nem tudtam mondani, csak hogy Kicsi, hát eljöttél????
Ha mind ez nem lett volna elég, ráadásként kaptam tőle egy telefont is, hogy tudjunk ingyen beszélni. Szép kis csibés-csajos telefont.
Kiflibe-karikába hengeredve aludtunk az éjszaka. Tudtam mellette aludni.
És az Ebemet kishurkának hívja, és közben mosolyog a kutyámra.
Reggel behozott a company-hoz, és aztán ment vissza.
Alig bírtam kimászni az autóból, olyan nehezemre esett. Már csak azért is, mert olyan szívszaggatóan szomorú volt, hogy el kell mennie...
Meseszép volt a tegnapi nap vele. M-e-s-e-sz-é-p....
Ülök Lindivel szokásos helyünkön, hív szerelmem, beszélünk, épp el vagyok kicsit kámpicsorodva, mert eléggé hiányzik, és lövésem sincs, hogy mikor látjuk egymást újra. Fuck abba a 150 km-be!
Kérdezi, hogy ha lenne egy kívánságom mi lenne az? Mondom, hogy csak annyi, hogy együtt lehessünk.
Aztán mivel őrült zaj volt a kávézóban, kimentem a teraszra folytatni a beszélgetést.
Bámultam a forgalmat, elmerengve, aztán megfordultam, és ahogy néztem előre, ki a fejemből, egyszercsak megláttam Őt. Jött felém. Nem hittem a szememnek. De tényleg nem.
Csak bámultam, meresztgettem a szemem, - nyilván azért is mert alapvetően szürkületben kissé már vakoskodok - de legfőképp azért, mert láttam, de nem hittem el.
És ahogy egyre közelebb ért, nem tette le a telefont, és én sem, és beszélt hozzám, bár fogalmam sincs hogy miről, mert semmi másra nem tudtam koncentrálni, csak arra az érzésre, ami szétfeszítette a szívemet.
Eljött, meglepett, nem csak a levegőbe beszélt. Mert szeret.
Olyan boldog voltam, hogy nem volt rá szavam, csak csüngtem a nyakába, és semmi mást nem tudtam mondani, csak hogy Kicsi, hát eljöttél????
Ha mind ez nem lett volna elég, ráadásként kaptam tőle egy telefont is, hogy tudjunk ingyen beszélni. Szép kis csibés-csajos telefont.
Kiflibe-karikába hengeredve aludtunk az éjszaka. Tudtam mellette aludni.
És az Ebemet kishurkának hívja, és közben mosolyog a kutyámra.
Reggel behozott a company-hoz, és aztán ment vissza.
Alig bírtam kimászni az autóból, olyan nehezemre esett. Már csak azért is, mert olyan szívszaggatóan szomorú volt, hogy el kell mennie...
Meseszép volt a tegnapi nap vele. M-e-s-e-sz-é-p....
új kolleganőm lesz
Tisztára büszke vagyok magamra, meg Lindire.
Történt ugyanis, hogy hallottam, hogy az egyik társosztályunkon keresnek embert.
Aztán mivel Lindi mondta, hogy unja már a mostani melóját, szarul is keres, gondoltam, hogy talán be kéne őt protezsálni ide.
Gyors összehazudtuk az önéletrajzát, és odaadtam japán kollegának.
Hát mit ad, Isten? Másnapra behívta interjúra.
Már ez pozitív volt.
Ugyan az interjú jól sikerült, de úgy éreztük, hogy tapasztalat hiányában mégsem rá fog esni a választása.
Erre fel, mi történik???
Lindi lett a nyerő.
Olyan boldog vagyok tőle. Egyrészről azért, mert tök jó érzés, hogy az én közbenjárásom alapján történt ez az egész, másrészről azért, mert klassz dolog lesz, hogy kollegák leszünk, harmadrészt, mert azt gondolom, hogy Lindi egy értelmes, okos lány, és ha kitanulja itt a dolgokat, akkor nyitva az út előtte a jövőre nézve, és boldoggá tesz, hogy ilyen jól alakul az élete..
Történt ugyanis, hogy hallottam, hogy az egyik társosztályunkon keresnek embert.
Aztán mivel Lindi mondta, hogy unja már a mostani melóját, szarul is keres, gondoltam, hogy talán be kéne őt protezsálni ide.
Gyors összehazudtuk az önéletrajzát, és odaadtam japán kollegának.
Hát mit ad, Isten? Másnapra behívta interjúra.
Már ez pozitív volt.
Ugyan az interjú jól sikerült, de úgy éreztük, hogy tapasztalat hiányában mégsem rá fog esni a választása.
Erre fel, mi történik???
Lindi lett a nyerő.
Olyan boldog vagyok tőle. Egyrészről azért, mert tök jó érzés, hogy az én közbenjárásom alapján történt ez az egész, másrészről azért, mert klassz dolog lesz, hogy kollegák leszünk, harmadrészt, mert azt gondolom, hogy Lindi egy értelmes, okos lány, és ha kitanulja itt a dolgokat, akkor nyitva az út előtte a jövőre nézve, és boldoggá tesz, hogy ilyen jól alakul az élete..
2008. március 31., hétfő
love and marriage
Vannak pillanatok az életben, amikor megértjük, hogy a képtelen, a lehetetlen, a felfoghatatlan igazából a legközönségesebb és a legegyszerűbb. Egyszerre láthatjuk az élet szerkezetét.
A süllyesztőben alakok tűnnek el, akikről azt hittük, hogy jelentősek.
A háttérből, a múltból, alakok lépnek elő, kikről nem tudtunk semmi biztosat, s egyszerre látjuk, hogy vártuk őket, s ők is vártak egész sorsukkal.
Én Őt vártam.
És itt van.
És én a szívem összes szeretetével, bizalmával, mérgével, szerelmével akarom Őt!
Szép lesz ez a nyári esküvő... azt hiszem...
A süllyesztőben alakok tűnnek el, akikről azt hittük, hogy jelentősek.
A háttérből, a múltból, alakok lépnek elő, kikről nem tudtunk semmi biztosat, s egyszerre látjuk, hogy vártuk őket, s ők is vártak egész sorsukkal.
Én Őt vártam.
És itt van.
És én a szívem összes szeretetével, bizalmával, mérgével, szerelmével akarom Őt!
Szép lesz ez a nyári esküvő... azt hiszem...
2008. március 20., csütörtök
találós kérdés
Exkolleganőm éppen ímélen flörtölget egy pasival.
Pasi a következőt írja:
"húúú, ki kell mennem, mert e.......óm van."
Na, most akkor mi a franc bajod van neked?
Erőteljesen gondolkodtunk, hogy a kipontozott rész mit is jelenthet...
Minek után rájöttünk, hogy ez márpedig nem lehet más, mint az e-r-e-k-c-i-ó, legott gondolkodóba estünk, hogy mi a büdös francért pontozta ki?????????
Hát, nem tudom, hogy más hogy van ezzel, de én nem számítanék sok jóra szex közben, ha ez a csodapasi nem meri leírni rendesen, hogy felállt a farka...
Pasi a következőt írja:
"húúú, ki kell mennem, mert e.......óm van."
Na, most akkor mi a franc bajod van neked?
Erőteljesen gondolkodtunk, hogy a kipontozott rész mit is jelenthet...
Minek után rájöttünk, hogy ez márpedig nem lehet más, mint az e-r-e-k-c-i-ó, legott gondolkodóba estünk, hogy mi a büdös francért pontozta ki?????????
Hát, nem tudom, hogy más hogy van ezzel, de én nem számítanék sok jóra szex közben, ha ez a csodapasi nem meri leírni rendesen, hogy felállt a farka...
2008. március 17., hétfő
túl a barátságon
Annyira nagyszerű érzés az, amikor valaki megtisztel azzal, hogy a legféltettebb titkát megosztja veled, amit még szinte önmagának sem mer bevallani. Mert azt hiszi, hogy egyedül van vele, mert azt hiszi, hogy ez nem normális, vagy mert arra gondol, hogy biztos vele van a baj, és hogy defektes.
Aztán amikor szemlesütve elmondja, akkor csak ülsz, és csendben azt mondod, nem vagy egyedül, ugyanez van velem is. Majd pedig a felismerés után, hogy van még valami, ami a barátságon, a bizalmon, a kalandokon túl is összeköt minket, oltári módon megörülünk, és csak nevetünk felszabadultan, cinkos mosollyal, hogy a két defektes bevallotta egymásnak a defektjét...
Nincs szebb, és szívmelengetőbb dolog ennél, köszönöm neked Lindi.
Aztán amikor szemlesütve elmondja, akkor csak ülsz, és csendben azt mondod, nem vagy egyedül, ugyanez van velem is. Majd pedig a felismerés után, hogy van még valami, ami a barátságon, a bizalmon, a kalandokon túl is összeköt minket, oltári módon megörülünk, és csak nevetünk felszabadultan, cinkos mosollyal, hogy a két defektes bevallotta egymásnak a defektjét...
Nincs szebb, és szívmelengetőbb dolog ennél, köszönöm neked Lindi.
sűrű a vérem
Az a roppant súlyos, hogy szombaton délután elment, de még este felhívott, majd hajnalban beszéltünk még három órát, majd délután fél órát, majd pedig este 8-tól fél éjfélig.
Mi lesz még ebből????
Elsősorban, borsos telefonszámla...
Jó volt vele, túl jó.
Azt mondta, hogy olyan jó lenne velem együtt lenni, hogy jó társ lennék neki az életben, csak fél a véremtől. Mókás! Én meg az ő vérétől.
Hogy van az, hogy ha kurva vagy az ágyban, akkor megijed a pasi, hogy nem lesz elég neked, ha meg béna vagy, akkor félrekefél???
Mi lesz még ebből????
Elsősorban, borsos telefonszámla...
Jó volt vele, túl jó.
Azt mondta, hogy olyan jó lenne velem együtt lenni, hogy jó társ lennék neki az életben, csak fél a véremtől. Mókás! Én meg az ő vérétől.
Hogy van az, hogy ha kurva vagy az ágyban, akkor megijed a pasi, hogy nem lesz elég neked, ha meg béna vagy, akkor félrekefél???
2008. március 13., csütörtök
Magyar Posta for president!!
Csak a tényeket!
Húgom hétfőn 150 km-re innen feladott postán pénzt - természetesen nekem.
Természetesen minél hamarabb lett volna szükségem erre.
Kedd semmi. Még van 1500 forintom.
Szerda semmi. Még van 700 forintom, és egyre jobban növekvő aggodalmam.
Csütörtök semmi. Még van 420 forintom, meg egy idegösszeroppanásom.
Felhívom a postát.
Postás kisasszony nyugtat. Én nem vagyok nyugodt.
Sőt, egyre idegesebb vagyok. Már ott tartok, hogy Pöcinek szólok, hogy S.O.S
Csörög a telefonom. Postás kisasszony a vonalban.
Sűrű bocsánatkérés, megvan, nem tudni, hogy miért nem hozta ki a postás, mit tehetnének most az üggyel kapcsolatban.
Én teljesen el vagyok ájulva, hogy milyen jófejek. Mondom neki, hogy hát tisztára boldog lennék, ha mondjuk kihozná a Postásbácsi az erediteleg megadott címre, azaz ide a company-hoz még ma. És ekkor már vérszemet is kaptam, mert mondtam, hogy ma csak kettőig vagyok szóval siessenek ám, - ja, hogy eddig nem is említettem, hogy jön tízévvelezelőtti a hétvégére, aztán ki kell pucoválni a lakást, no meg nekem sem árt egy nagygenerál - és addig jó lenne ha végre kézhezkapnám a pénzemet, ami ugye utólagos értesülésem szerint szerda óta náluk kamatozik.
Na persze rögtön le is hűtött a kisasszony, hogy azé' má' hova gondolok má'?
Én balga! De tényleg! Mire is gondoltam???
konklúzió: nincs.
Holnap bemegyek a postára szépen, és elhozom.
Remélem kártérítésként kapok legalább egy repitollat, olyan Magyar Postás felirattal!
Húgom hétfőn 150 km-re innen feladott postán pénzt - természetesen nekem.
Természetesen minél hamarabb lett volna szükségem erre.
Kedd semmi. Még van 1500 forintom.
Szerda semmi. Még van 700 forintom, és egyre jobban növekvő aggodalmam.
Csütörtök semmi. Még van 420 forintom, meg egy idegösszeroppanásom.
Felhívom a postát.
Postás kisasszony nyugtat. Én nem vagyok nyugodt.
Sőt, egyre idegesebb vagyok. Már ott tartok, hogy Pöcinek szólok, hogy S.O.S
Csörög a telefonom. Postás kisasszony a vonalban.
Sűrű bocsánatkérés, megvan, nem tudni, hogy miért nem hozta ki a postás, mit tehetnének most az üggyel kapcsolatban.
Én teljesen el vagyok ájulva, hogy milyen jófejek. Mondom neki, hogy hát tisztára boldog lennék, ha mondjuk kihozná a Postásbácsi az erediteleg megadott címre, azaz ide a company-hoz még ma. És ekkor már vérszemet is kaptam, mert mondtam, hogy ma csak kettőig vagyok szóval siessenek ám, - ja, hogy eddig nem is említettem, hogy jön tízévvelezelőtti a hétvégére, aztán ki kell pucoválni a lakást, no meg nekem sem árt egy nagygenerál - és addig jó lenne ha végre kézhezkapnám a pénzemet, ami ugye utólagos értesülésem szerint szerda óta náluk kamatozik.
Na persze rögtön le is hűtött a kisasszony, hogy azé' má' hova gondolok má'?
Én balga! De tényleg! Mire is gondoltam???
konklúzió: nincs.
Holnap bemegyek a postára szépen, és elhozom.
Remélem kártérítésként kapok legalább egy repitollat, olyan Magyar Postás felirattal!
márciusi szellő
'Szavaid selyme szíven simogat, Mint márciusi szél a sírokat.
Én nem tudom mi ez, de jó nagyon, Fájása édes, hadd fájjon, hagyom.'
2 és fél óra beszélgetés telefonon, felszakadó sóhajok, szinte együtt-egyszerre kimondott szavak éle, kérdőjelek, hogy vajon mi ez, hogy vajon miként jutottunk ide, és mi lesz ebből...
Nem félek. Csak beleülök ebbe a puha, fullasztó, tejfehér felhőbe.
Csak hagyom, hogy a márciusi szél sodorja...
Én nem tudom mi ez, de jó nagyon, Fájása édes, hadd fájjon, hagyom.'
2 és fél óra beszélgetés telefonon, felszakadó sóhajok, szinte együtt-egyszerre kimondott szavak éle, kérdőjelek, hogy vajon mi ez, hogy vajon miként jutottunk ide, és mi lesz ebből...
Nem félek. Csak beleülök ebbe a puha, fullasztó, tejfehér felhőbe.
Csak hagyom, hogy a márciusi szél sodorja...
2008. március 12., szerda
szemem fénye
Ma voltam szemvizsgálaton, ahol is kiderült, hogy rengeteget romlott a szemem. Mondjuk éreztem én, hogy szar van a palacsintában, de hogy ennyi???
Mindkét szemem majd -5-ös...ahhoz képest, hogy -0,5-ről indult... háááát...
Teljesen kivagyok idegileg.
Meg kéne műteni, de hát baszott sokba kerül, nem beszélve arról, hogy gyakorlatilag leradírozzák a szememet, vagy leégetik, vagy mit tudom én, hogy mit csinálnak, elég annyi, hogy bántani fogják a gyönyörű szemecskéimet. És azt én nagyon nem akarom.
Szóval marad a vakoskodás, a kontaktlencsézés, és ha végre nem leszek off-on anyagilag, akkor beruházok majd egy dögös, titkárnős-dominás szemüvegre is.
Mindkét szemem majd -5-ös...ahhoz képest, hogy -0,5-ről indult... háááát...
Teljesen kivagyok idegileg.
Meg kéne műteni, de hát baszott sokba kerül, nem beszélve arról, hogy gyakorlatilag leradírozzák a szememet, vagy leégetik, vagy mit tudom én, hogy mit csinálnak, elég annyi, hogy bántani fogják a gyönyörű szemecskéimet. És azt én nagyon nem akarom.
Szóval marad a vakoskodás, a kontaktlencsézés, és ha végre nem leszek off-on anyagilag, akkor beruházok majd egy dögös, titkárnős-dominás szemüvegre is.
2008. március 10., hétfő
életmódilag
Életmódilag kaptam tanácsot Linditől. Miszerint folyadékot fogyasztani márpedig muszáj!
Oké-oké, vágom én ezt, de mi van ha képtelen vagyok meginni egy nap 2 liter vizet..?
Jött a megváltó ötlet, miszerint csavarjak bele egy fél grépfruitot, meg egy fél citromot a 2 literes vízbe és akkor íze is lesz, meg egészséges is, meg fogyaszt is.
Jól van, ide nekem az oroszlánt hozzáállással vételeztem hozzávalókat, és szorgalmasan iszogatom a ketyvaszt.
Mellékesen megjegyezném, hogy úgy néz ki az egész, mintha visszahánytam volna valamit a vízbe.
Nem beszélve arról, hogy állandóan pisilnem kell..., de felháborítóan sokat!!
Ezt bezzeg nem mondta a kis ribi!!!
Na megyek is, mert mindjárt bepippantok..
Oké-oké, vágom én ezt, de mi van ha képtelen vagyok meginni egy nap 2 liter vizet..?
Jött a megváltó ötlet, miszerint csavarjak bele egy fél grépfruitot, meg egy fél citromot a 2 literes vízbe és akkor íze is lesz, meg egészséges is, meg fogyaszt is.
Jól van, ide nekem az oroszlánt hozzáállással vételeztem hozzávalókat, és szorgalmasan iszogatom a ketyvaszt.
Mellékesen megjegyezném, hogy úgy néz ki az egész, mintha visszahánytam volna valamit a vízbe.
Nem beszélve arról, hogy állandóan pisilnem kell..., de felháborítóan sokat!!
Ezt bezzeg nem mondta a kis ribi!!!
Na megyek is, mert mindjárt bepippantok..
már csak 11 nap...
Na most az van, hogy az Eb már megint szétrágta a koax kábelt, ezért királyi vagyonom utolsó fillérjeiből vételeztem koaxiális kábelt.
Jelenet a következő:
-Kérek szépen egy 13 méteres koax kábelt.
- Az nincs, csak 10m-es meg 3m-es.
- Jó, akkor kérek egy 10m-eset, meg egy 3 m-eset.
Megkaptam, kifizettem, hazamentem, kicsomagoltam, és azt tapasztaltam, hogy kaptam kettő darab 3 m-eset. A picsába már!!!
Innentől kezdve a hétvégém a koax kábel körül forgott. Szánalmas. Már csak azért is, mert ez azt jelenti, hogy nem bírok ki egy teljes hetet tévé nélkül..
Nota bene, azért megszereztem. Szóval a projekt sikeresen zárult.
Aztán volt az is, hogy elhagytam majd egy gramm nyulat. Teljesen kivagyok idegileg!!!! Se pénzem, se boldogságom... ehhh!!
Na, jó azért volt némi jó is a hétvégén, mégpedig az, hogy Szabival (tízévvelezelőttiszerető)több mint egy órán keresztül csevegtünk telefonon, majd pedig még írt nekem egy mailt, amit ma reggel olvastam el, és hát ezt írta:
"érdekes, de most azt akarja a kezem, hogy ezt írjam: szeretlek"
Wow! Hát kell ennél jobb, erre a kibaszott hétfői napra?
Legyen már húsvét, mert igen nehezen bírom én ezt a leveles-telefonos pornót, na már na!!!
Aztán kaptam rózsát is szombat éjszaka, mert jött a rózsás leány, és hát BI ott volt, és hát BI vett nekem egy szál vörös rózsát. És hát BI megint kóstolgatott. És hát nekem meg bejön BI.
De most BI elment síelni. De mielőtt elment síelni, azért BI az iwiw adta lehetőségeket kihasználva, jelezte szándékát a kapcsolatfelvételre. Hát, én meg nem vagyok semmi jó elrontója.
Most, hogy gondolkodom, azért az is eléggé siralmas, hogy egy iwiw-es bejelölésnek ennyire örülök...
Jelenet a következő:
-Kérek szépen egy 13 méteres koax kábelt.
- Az nincs, csak 10m-es meg 3m-es.
- Jó, akkor kérek egy 10m-eset, meg egy 3 m-eset.
Megkaptam, kifizettem, hazamentem, kicsomagoltam, és azt tapasztaltam, hogy kaptam kettő darab 3 m-eset. A picsába már!!!
Innentől kezdve a hétvégém a koax kábel körül forgott. Szánalmas. Már csak azért is, mert ez azt jelenti, hogy nem bírok ki egy teljes hetet tévé nélkül..
Nota bene, azért megszereztem. Szóval a projekt sikeresen zárult.
Aztán volt az is, hogy elhagytam majd egy gramm nyulat. Teljesen kivagyok idegileg!!!! Se pénzem, se boldogságom... ehhh!!
Na, jó azért volt némi jó is a hétvégén, mégpedig az, hogy Szabival (tízévvelezelőttiszerető)több mint egy órán keresztül csevegtünk telefonon, majd pedig még írt nekem egy mailt, amit ma reggel olvastam el, és hát ezt írta:
"érdekes, de most azt akarja a kezem, hogy ezt írjam: szeretlek"
Wow! Hát kell ennél jobb, erre a kibaszott hétfői napra?
Legyen már húsvét, mert igen nehezen bírom én ezt a leveles-telefonos pornót, na már na!!!
Aztán kaptam rózsát is szombat éjszaka, mert jött a rózsás leány, és hát BI ott volt, és hát BI vett nekem egy szál vörös rózsát. És hát BI megint kóstolgatott. És hát nekem meg bejön BI.
De most BI elment síelni. De mielőtt elment síelni, azért BI az iwiw adta lehetőségeket kihasználva, jelezte szándékát a kapcsolatfelvételre. Hát, én meg nem vagyok semmi jó elrontója.
Most, hogy gondolkodom, azért az is eléggé siralmas, hogy egy iwiw-es bejelölésnek ennyire örülök...
2008. március 4., kedd
hirtelen elhatározás
Kiköltözök Jamaicára tízévvelezelőttiszeretőmmel, meg az Ebbel, és segond.
Még el is venne feleségül, most írta... No, hát kell ennél több??
Hogy mennyi idő alatt jutottunk idáig? Cirka 2 és fél hét elég volt..
Hahh, mostanság gyorsan őrölnek a malmok felém...
Kapós -e vagyok???
Még el is venne feleségül, most írta... No, hát kell ennél több??
Hogy mennyi idő alatt jutottunk idáig? Cirka 2 és fél hét elég volt..
Hahh, mostanság gyorsan őrölnek a malmok felém...
Kapós -e vagyok???
2008. március 3., hétfő
borozgatánk
Zseniálisan éreztem magam pénteken.
Borkóstolón voltunk Ivivel, meg Bobekkal, ja meg ott volt Yoda is.
Szóval az úgy volt, hogy egy most hazatelepült kedves barátunk meghívott, hogy kósoljuk meg a kedvenc borait. Hát mi nagy duzzogva igent mondtunk.
Volt ott minden, mint a búcsúban.
Tudni kell, hogy én nem nagyon vagyok oda a száraz borért, de ez valami mese volt.
Kezdtük egy száraz vörössel. Californiából származó Sipino oregon pinot noir 2003-as évjárat - isteni volt. Persze, ahogy dukál, volt mellé kecskesajt szőlővel.
Elég gyorsan betermeltük.
Ami borzasztó volt, hogy le voltunk tiltva dohányzásilag, mert az legalább 15 percre blokkolja az ízlelőbimbókat - mint azt megtudhattam...
Második versenyző egy ausztrál félszáraz - Yellow Tail - Shiraz (azaz sárga farok - Ausztrália szímbóluma után, ami ugye a kenguru) remek volt, egyszerűen odavoltam érte, és volt egy érdekes vaníliás beütése, ami hihetetlen mód megdöbbentő volt számomra. Főleg az, hogy kiéreztem.
Ez után Ivivel a hangulat fokozása érdekében stickeztünk egyet. Jól le is baszott a vendéglátónk, mert hát az sem tesz jót az ízlelőbimbóknak. És igaza is volt. Mert utána egész más íze volt a bornak. Gyors ettem rá egy kis szőlőt, aztán egy tíz perc múlva ismét készen álltam a csodára.
Mindezt a nagyszerű érzést tetézte az a tény, hogy közben Robbie Williams-et hallgattunk , majd pedig U2-t üvöltöztünk teli torokból.
Ezek után, amikor már azt hittem, hogy ezt nem lehet fokozni, jöttek a fehér borok.
Elsőként egy édes Tokaji sárgamuskotály 2006-os évjárat Nyúlászó-Monyók pincészetből egy kifejeztetten bodza ízvilággal, csak nyögtünk, hogy uramisten de isteni!
Természetesen ehhez már karaván sajtot ettünk, aszalt sárgabarackkal. Roppant érdekes volt, hogy mennyire harmónikus volt a füstölt íz, ezzel az édessel együtt.
És a tökéletes lezárás a végére, pedig egy szintén édes, Tokaji Fordítás 2006-os évjárat Nyúlászó volt. Számomra némileg a csonthéjasokra hajazott, pontosabban a dió ízét véltem felfedezni benne.
No de mindegy is, hiszen zseniális volt, remek, földöntúli. Nagyon régen éreztem ilyen jól magam.
Ezek után azt kell, hogy mondjam, hogy minden bor amit eddigi életem során ittam, nem több mint valami pancsolt lötty (már elnézést!)
Borkóstolón voltunk Ivivel, meg Bobekkal, ja meg ott volt Yoda is.
Szóval az úgy volt, hogy egy most hazatelepült kedves barátunk meghívott, hogy kósoljuk meg a kedvenc borait. Hát mi nagy duzzogva igent mondtunk.
Volt ott minden, mint a búcsúban.
Tudni kell, hogy én nem nagyon vagyok oda a száraz borért, de ez valami mese volt.
Kezdtük egy száraz vörössel. Californiából származó Sipino oregon pinot noir 2003-as évjárat - isteni volt. Persze, ahogy dukál, volt mellé kecskesajt szőlővel.
Elég gyorsan betermeltük.
Ami borzasztó volt, hogy le voltunk tiltva dohányzásilag, mert az legalább 15 percre blokkolja az ízlelőbimbókat - mint azt megtudhattam...
Második versenyző egy ausztrál félszáraz - Yellow Tail - Shiraz (azaz sárga farok - Ausztrália szímbóluma után, ami ugye a kenguru) remek volt, egyszerűen odavoltam érte, és volt egy érdekes vaníliás beütése, ami hihetetlen mód megdöbbentő volt számomra. Főleg az, hogy kiéreztem.
Ez után Ivivel a hangulat fokozása érdekében stickeztünk egyet. Jól le is baszott a vendéglátónk, mert hát az sem tesz jót az ízlelőbimbóknak. És igaza is volt. Mert utána egész más íze volt a bornak. Gyors ettem rá egy kis szőlőt, aztán egy tíz perc múlva ismét készen álltam a csodára.
Mindezt a nagyszerű érzést tetézte az a tény, hogy közben Robbie Williams-et hallgattunk , majd pedig U2-t üvöltöztünk teli torokból.
Ezek után, amikor már azt hittem, hogy ezt nem lehet fokozni, jöttek a fehér borok.
Elsőként egy édes Tokaji sárgamuskotály 2006-os évjárat Nyúlászó-Monyók pincészetből egy kifejeztetten bodza ízvilággal, csak nyögtünk, hogy uramisten de isteni!
Természetesen ehhez már karaván sajtot ettünk, aszalt sárgabarackkal. Roppant érdekes volt, hogy mennyire harmónikus volt a füstölt íz, ezzel az édessel együtt.
És a tökéletes lezárás a végére, pedig egy szintén édes, Tokaji Fordítás 2006-os évjárat Nyúlászó volt. Számomra némileg a csonthéjasokra hajazott, pontosabban a dió ízét véltem felfedezni benne.
No de mindegy is, hiszen zseniális volt, remek, földöntúli. Nagyon régen éreztem ilyen jól magam.
Ezek után azt kell, hogy mondjam, hogy minden bor amit eddigi életem során ittam, nem több mint valami pancsolt lötty (már elnézést!)
2008. február 27., szerda
tavasz van
Ma is csak az a mocskos pornó.. ejnye-ejnye..
Mert itt a tavasz és dagad a ..... levélírhatnék... és azon gondolkodom, hogy mennyire lehetek kész, ha kiver a víz attól, hogy a tíz évvel ezelőtti szeretőm malacságokat írkál nekem e-mailen...
Innen már csak felfelé van.
Tegnap összefutottam BI-vel, és mivel pénteken a nyuszitól írtó bátor voltam, és megmondtam neki, hogy jaaaaaj, de régen láttalak, amire ő azt reagálta, hogy akkor ezt orvosolni kell, és hogy ez után sűrűbben fog bejárni, hát ígéretéhez híven, minden nap ott van és engem vár.. -na jó ezt csak én akarom hinni, de a lényeg az, hogy ott van. Én meg random alig bírom állni a pillantását, és mint rebegő pillájú szűzlány, még lehet, hogy el is pirulok...
Ehe-ehe.. - mondom - ilyen ez... rügyeznek a fák, meg még ki tudja, hogy mi..
Bajok lesznek itt, érzem..
Mert itt a tavasz és dagad a ..... levélírhatnék... és azon gondolkodom, hogy mennyire lehetek kész, ha kiver a víz attól, hogy a tíz évvel ezelőtti szeretőm malacságokat írkál nekem e-mailen...
Innen már csak felfelé van.
Tegnap összefutottam BI-vel, és mivel pénteken a nyuszitól írtó bátor voltam, és megmondtam neki, hogy jaaaaaj, de régen láttalak, amire ő azt reagálta, hogy akkor ezt orvosolni kell, és hogy ez után sűrűbben fog bejárni, hát ígéretéhez híven, minden nap ott van és engem vár.. -na jó ezt csak én akarom hinni, de a lényeg az, hogy ott van. Én meg random alig bírom állni a pillantását, és mint rebegő pillájú szűzlány, még lehet, hogy el is pirulok...
Ehe-ehe.. - mondom - ilyen ez... rügyeznek a fák, meg még ki tudja, hogy mi..
Bajok lesznek itt, érzem..
2008. február 26., kedd
virtuálisan
Jaaaj, hát van olyan, hogy valakinek rossz a fényképarca, nem??
Csak mert ha a gimis beugrósom mégsem nem néz ki olyan szarul, mint a fényképen, akkor talán mégis csak kéne találkozni vele... vagy nem? vagy mi legyen?
Kicsit meginogtam.. , mert nagyon bomba volt vele anno..
És most, hogy írogat, - tiszta pornó - hát azért kicsit elgondoltam, hogy hátha... talán...mégiscsak...
Azért aki tíz év távlatából, így levélben teljesen kikészít, hát azzal csak kéne kezdeni valamit...
Nem tudom, na!
Csak mert ha a gimis beugrósom mégsem nem néz ki olyan szarul, mint a fényképen, akkor talán mégis csak kéne találkozni vele... vagy nem? vagy mi legyen?
Kicsit meginogtam.. , mert nagyon bomba volt vele anno..
És most, hogy írogat, - tiszta pornó - hát azért kicsit elgondoltam, hogy hátha... talán...mégiscsak...
Azért aki tíz év távlatából, így levélben teljesen kikészít, hát azzal csak kéne kezdeni valamit...
Nem tudom, na!
2008. február 25., hétfő
visszaköszön a múlt
Odaadtam az ajándékot TK-nak, pontosabban odaraktam egy nájlon zacsiban a székére, egy post-it kíséretében, miközben nem volt a helyén. Aztán gyors elszaladtam klotyóra. Mire visszajöttem, ott feszített a Zappás pulcsiban.
Kicsit röhögnöm kellett. Ez is megvan.
Hétvégén megtalált magának a gimis beugrósom. Mennyire odavoltam érte, uramisten!!!
Kicsit röhögnöm kellett. Ez is megvan.
Hétvégén megtalált magának a gimis beugrósom. Mennyire odavoltam érte, uramisten!!!
...
Uramisten! Amilyen szarul indult a péntek, olyan jó lett a vége.
Bementem a kávézóba, és tök spontánul Ivivel rántottunk egyet.
Jófajta volt, na!
Bementem a kávézóba, és tök spontánul Ivivel rántottunk egyet.
Jófajta volt, na!
2008. február 22., péntek
hula-hula
Elbaszott egy nap ez a mai. Nincs is mit közölnöm.
Tegnap a kutyám összefosta a lakást. Dögszag volt, mire hazaértem. Feltakarítottam, sétáztunk, hazaértünk, megint befosott. Ehh..
Ezt kaptam ma a kollegáktól, sok szeretettel, http://www.cleanthescreen.com/screenclean.swf
Még örültem is volna neki, ha épp nem lennék haragban az Ebbel. Az enyém is ilyen sunyi-ravasz fejjel tud ám létezni.
Mindenki aki jófej, lelép a cégtől. Ittmaradok a salakkal.Vagy én is lelépek.
Kiköltözök Hawaii-ra, banánszoknyában és kókuszhéj-cicifixben császkálok egész nap, riszálom a seggem ésvagy csípőm, kagylót gyűjtögetek a tengerparton, és ha az uramnak kedve szottyan egy kicsit hula-hulázni, akkor hula-hulázunk, aztán love, piece and unity.
Na, na, naaa????
Tegnap a kutyám összefosta a lakást. Dögszag volt, mire hazaértem. Feltakarítottam, sétáztunk, hazaértünk, megint befosott. Ehh..
Ezt kaptam ma a kollegáktól, sok szeretettel, http://www.cleanthescreen.com/screenclean.swf
Még örültem is volna neki, ha épp nem lennék haragban az Ebbel. Az enyém is ilyen sunyi-ravasz fejjel tud ám létezni.
Mindenki aki jófej, lelép a cégtől. Ittmaradok a salakkal.Vagy én is lelépek.
Kiköltözök Hawaii-ra, banánszoknyában és kókuszhéj-cicifixben császkálok egész nap, riszálom a seggem ésvagy csípőm, kagylót gyűjtögetek a tengerparton, és ha az uramnak kedve szottyan egy kicsit hula-hulázni, akkor hula-hulázunk, aztán love, piece and unity.
Na, na, naaa????
2008. február 21., csütörtök
grrr
Átbasztak a rohadék Avonosok!
Rendeltem egy - a képen - lilának tűnő körömlakkot.
Hát ehhez képest kaptam egy olyan feketére hajazó bordót.
Szemetek!
Aztán meg volt olyan is ma, hogy a dohányzóban random szeleskedtem, és a teli pohár hosszúkávét hosszan magamra öntöttem. De úgy ám, hogy végigfolyt a gyönyörű lila felsőmön - amihez vettem ugye a lila körömlakkot - végig a gatyámon, és persze a drímsúzba végződött a maradék.
Hmm, de szép is ez a mai nap.
Mehettem a klotyóba, ahol is levéve a felsőmet, kimostam a csapnál, majd a kézszárítónál megszárítottam. Közben azon imádkoztam, hogy ne nyisson rám senki.
A nadrágomat csak megcsiszatoltam a vizes kezemmel, gondolván, hogy úgy is fekete, a kávé meg majdnem az, szóval nem lesz itt gond. Nos, látványilag nem is, csak szagilag voltak gondok. Most is, ahogy itt ülök, árad fel az ölemből a tömény kávészag.
Kávéfetisisztáknak biztos bejönnék.
És még mindig nem adtam oda TK-nak az ajándékát. Van még egy napom a születésnapjáig, végülis...
Rendeltem egy - a képen - lilának tűnő körömlakkot.
Hát ehhez képest kaptam egy olyan feketére hajazó bordót.
Szemetek!
Aztán meg volt olyan is ma, hogy a dohányzóban random szeleskedtem, és a teli pohár hosszúkávét hosszan magamra öntöttem. De úgy ám, hogy végigfolyt a gyönyörű lila felsőmön - amihez vettem ugye a lila körömlakkot - végig a gatyámon, és persze a drímsúzba végződött a maradék.
Hmm, de szép is ez a mai nap.
Mehettem a klotyóba, ahol is levéve a felsőmet, kimostam a csapnál, majd a kézszárítónál megszárítottam. Közben azon imádkoztam, hogy ne nyisson rám senki.
A nadrágomat csak megcsiszatoltam a vizes kezemmel, gondolván, hogy úgy is fekete, a kávé meg majdnem az, szóval nem lesz itt gond. Nos, látványilag nem is, csak szagilag voltak gondok. Most is, ahogy itt ülök, árad fel az ölemből a tömény kávészag.
Kávéfetisisztáknak biztos bejönnék.
És még mindig nem adtam oda TK-nak az ajándékát. Van még egy napom a születésnapjáig, végülis...
2008. február 20., szerda
a ..csába!
Tegnap leléptem a company-tól háromkor...
Istenem, de szép is volt... Sütött a nap, meg voltak még madarak, meg emberek az utcán. Némileg ugyan zavart, hogy nincs nálam a csábos zsivanzsi napszemüvegem, de hát semmi sem tökéletes, no! Ivivel ettünk egy xl-es royal hamburgert, ami a lehető legjobb volt, persze aztán volt nagy nyögés, mert olyan szinten bedagadt a belembe a cucc, hogy a nadrágom kigombolása után áhítoztam a nap hátralévő részében.
Ha ez nem lett volna elég, este olyan nyolc körül ettem még egy kis székelykáposztát, amolyan levezetésképpen. Azzal nyugtatgattam magamat, hogy ez nem is hízlal, és kenyeret sem ettem hozzá.. Na, tudok -e élni?
Elegem van abból, hogy eszek. Egy ostoba picsa vagyok.
Múltkor megbeszéltük a csibékkel, hogy két fajta bánat létezik. Nos, az egyik az az egész nap bőgős, semmit nem evős, a másik meg a nem bőgős, zabálós.
Na, hát nekem az utóbbiból jutott ki.. Ehh, lúzer vagyok, a javából.
A picsába!
Kéne egy beugrós is.. bár ha így folytatom a táplálkozást, senki sem akar még megdugni sem!
A picsába!!
Ja, és hiányzik az a fasz is. De miért? Nem tudom!
A picsába, már!!!
Istenem, de szép is volt... Sütött a nap, meg voltak még madarak, meg emberek az utcán. Némileg ugyan zavart, hogy nincs nálam a csábos zsivanzsi napszemüvegem, de hát semmi sem tökéletes, no! Ivivel ettünk egy xl-es royal hamburgert, ami a lehető legjobb volt, persze aztán volt nagy nyögés, mert olyan szinten bedagadt a belembe a cucc, hogy a nadrágom kigombolása után áhítoztam a nap hátralévő részében.
Ha ez nem lett volna elég, este olyan nyolc körül ettem még egy kis székelykáposztát, amolyan levezetésképpen. Azzal nyugtatgattam magamat, hogy ez nem is hízlal, és kenyeret sem ettem hozzá.. Na, tudok -e élni?
Elegem van abból, hogy eszek. Egy ostoba picsa vagyok.
Múltkor megbeszéltük a csibékkel, hogy két fajta bánat létezik. Nos, az egyik az az egész nap bőgős, semmit nem evős, a másik meg a nem bőgős, zabálós.
Na, hát nekem az utóbbiból jutott ki.. Ehh, lúzer vagyok, a javából.
A picsába!
Kéne egy beugrós is.. bár ha így folytatom a táplálkozást, senki sem akar még megdugni sem!
A picsába!!
Ja, és hiányzik az a fasz is. De miért? Nem tudom!
A picsába, már!!!
2008. február 19., kedd
kardinális problémák
Rájöttem, hosszas fejtörés után, hogy gyerek vagyok.
Ez abban nyilvánul meg, hogy bizonyos dolgokat magamtól tuti nem tennék meg.
Nézzük pölö azt, hogy le kéne szedetnem a szám fölött lévő anyajegyet. No nem azért, mert ronda, vagy ilyesmi... sőt, állításom szerint ultra szexis.
Szóval a gondolat megszületik, de meg is áll ebben a periódusában. Ha otthon laknék, akkor csak elnyögném, és anyám előbb vagy utóbb, de elcitálna egy dokihoz, és volt-nincs szexepil. De így? Nem vesz rá a lélek.
Nem tudom, hogy hogyan fogok így megszabadulni a jegyemtől... Lehet, hogy haza kéne költöznöm?
Az Eb teljesen kikészít, de tényleg. Egy dög.... egy igazi ribanc...
Szóval, van nekem az a két kör alakú bordó szőnyegem. Eb érkezése után, rögtön rájöttem, hogy ki tudja milyen okból, de roppantul érdekes számára, hogy ne a parkettára pisáljon, hanem inkább az én szőnyegemre.
Így fogtam, és elraktam.
Minap az a gondolat fogalmazódott meg bennem, hogy megérett az idő arra, hogy elővegyem ismételten.
Kitörő örömmel konstatáltam azt a tényt, hogy Momsz számára már nem képez földöntúli örömet, hogy nyilvános klotyónak nézze a szőnyegemet. Jipijájéé!
Boldogságom reménysugara rögtön kihúnyt, amikor is tegnap felfedeztem, hogy az Eb inkább megeszi a szőnyeget. ELEGEEEEEM VAN!!
Kell valakinek egy tündéri kis mopsz? Nagyooooon aranyossss áááám!!!!
Ez abban nyilvánul meg, hogy bizonyos dolgokat magamtól tuti nem tennék meg.
Nézzük pölö azt, hogy le kéne szedetnem a szám fölött lévő anyajegyet. No nem azért, mert ronda, vagy ilyesmi... sőt, állításom szerint ultra szexis.
Szóval a gondolat megszületik, de meg is áll ebben a periódusában. Ha otthon laknék, akkor csak elnyögném, és anyám előbb vagy utóbb, de elcitálna egy dokihoz, és volt-nincs szexepil. De így? Nem vesz rá a lélek.
Nem tudom, hogy hogyan fogok így megszabadulni a jegyemtől... Lehet, hogy haza kéne költöznöm?
Az Eb teljesen kikészít, de tényleg. Egy dög.... egy igazi ribanc...
Szóval, van nekem az a két kör alakú bordó szőnyegem. Eb érkezése után, rögtön rájöttem, hogy ki tudja milyen okból, de roppantul érdekes számára, hogy ne a parkettára pisáljon, hanem inkább az én szőnyegemre.
Így fogtam, és elraktam.
Minap az a gondolat fogalmazódott meg bennem, hogy megérett az idő arra, hogy elővegyem ismételten.
Kitörő örömmel konstatáltam azt a tényt, hogy Momsz számára már nem képez földöntúli örömet, hogy nyilvános klotyónak nézze a szőnyegemet. Jipijájéé!
Boldogságom reménysugara rögtön kihúnyt, amikor is tegnap felfedeztem, hogy az Eb inkább megeszi a szőnyeget. ELEGEEEEEM VAN!!
Kell valakinek egy tündéri kis mopsz? Nagyooooon aranyossss áááám!!!!
2008. február 18., hétfő
megtörtént levelezés
Én:
'Apropó!
Valamikor bedobnád a piros ésvagy bordó ágytakarómat?
Úgy is jó ha behozod ide, csak kéretik, hogy zacskóban.
kösz'
Ő:
'Apropo…
Hogy tudsz ilyen hideg lenni?…'
Wow!!! Sosem gondoltam, hogy egyszer megkérdezi ezt tőlem...
'Apropó!
Valamikor bedobnád a piros ésvagy bordó ágytakarómat?
Úgy is jó ha behozod ide, csak kéretik, hogy zacskóban.
kösz'
Ő:
'Apropo…
Hogy tudsz ilyen hideg lenni?…'
Wow!!! Sosem gondoltam, hogy egyszer megkérdezi ezt tőlem...
7vége
Nos, mivel a +18-as projekt nem jött össze, így beértem azzal, hogy roppant szemét voltam TK-val.
De t-é-ny-l-e-g r-o-p-p-a-n-t sz-e-m-é-t v-o-l-t-a-m!!!!!!
Ráadásul roppantul élveztem is!!
De tökéletesen bejött a meglátásom, miszerint Ő most abban a tévhitben van, hogy én csak "duzzogok".
Majd ráeszmél a valóságra. És ha a valóság, mint egy óriási pofon, arcul csapja, majd szépen visszakönyörgi magát az ő tündérkéjéhez...
Az lesz ám a földöntúli boldogság!!
Jaaaj, hát és még volt pofája azt mondani, hogy:
- Tudodmikéneneked? Egyjóóónagypofonamihelyretenne....
Bírom a pasikat, ez ilyen sztenderszöveg.
Ha van egy helyzet, amivel nem tudnak mit kezdeni, akkor előszedik ezt a jól bevált dumát...
Egyébként a 7végém felejtős volt, leszámítva azt, hogy vasárnap hirtelen felindulásból főztem egyet.
No, nem azért, mert akartam, hanem mert elfelejtettem, hogy a kávézó vasárnap csak délben nyit.
Én meg nagy fittyre, odaballagtam 11-re. Igen erőteljesen meg is lepődtem, amikor messziről megpillantottam a lehúzott redőnyöket.
Mivel nem nagyon tudtam mit kezdeni magammal, így bementem a boltba, gondolván, hogy addig elhéderezek ott.
A nagy nézelődésben pedig megvilágosodtam, és összevásároltam mindenfélét. A végeredmény az lett, hogy hazamentem, és csináltam egy világbajnok chilis-fokhagymás-sonkás-pestos tésztát.
Tényleg bomba lett, na!
BI-vel mélyenszántó beszélgetést folytattam, ahol is a következő jelenet játszódott le:
Ülünk Ivivel egy kissé kihűlt kávé mellett.
Ő berobog, rámnéz, elmosolyodik.
Én ránézek, visszamosolygok.
Ő ennyit mond:
- Sziasztok Csajok! Pénteken úgy berúgtam, hogy szombaton epét hánytam...
Majd eme lélekemelő mondat után, intett egyet búcsúzóul, és elment.
Én meg csak ültem ott, mint akit odaszartak.
Visítottunk Ivivel.
Ha nem tudnám, hogy egy jóhumorú, okos pasiról van szó, lehet, hogy elgondolkodnék, hogy valami baj van velem.
De t-é-ny-l-e-g r-o-p-p-a-n-t sz-e-m-é-t v-o-l-t-a-m!!!!!!
Ráadásul roppantul élveztem is!!
De tökéletesen bejött a meglátásom, miszerint Ő most abban a tévhitben van, hogy én csak "duzzogok".
Majd ráeszmél a valóságra. És ha a valóság, mint egy óriási pofon, arcul csapja, majd szépen visszakönyörgi magát az ő tündérkéjéhez...
Az lesz ám a földöntúli boldogság!!
Jaaaj, hát és még volt pofája azt mondani, hogy:
- Tudodmikéneneked? Egyjóóónagypofonamihelyretenne....
Bírom a pasikat, ez ilyen sztenderszöveg.
Ha van egy helyzet, amivel nem tudnak mit kezdeni, akkor előszedik ezt a jól bevált dumát...
Egyébként a 7végém felejtős volt, leszámítva azt, hogy vasárnap hirtelen felindulásból főztem egyet.
No, nem azért, mert akartam, hanem mert elfelejtettem, hogy a kávézó vasárnap csak délben nyit.
Én meg nagy fittyre, odaballagtam 11-re. Igen erőteljesen meg is lepődtem, amikor messziről megpillantottam a lehúzott redőnyöket.
Mivel nem nagyon tudtam mit kezdeni magammal, így bementem a boltba, gondolván, hogy addig elhéderezek ott.
A nagy nézelődésben pedig megvilágosodtam, és összevásároltam mindenfélét. A végeredmény az lett, hogy hazamentem, és csináltam egy világbajnok chilis-fokhagymás-sonkás-pestos tésztát.
Tényleg bomba lett, na!
BI-vel mélyenszántó beszélgetést folytattam, ahol is a következő jelenet játszódott le:
Ülünk Ivivel egy kissé kihűlt kávé mellett.
Ő berobog, rámnéz, elmosolyodik.
Én ránézek, visszamosolygok.
Ő ennyit mond:
- Sziasztok Csajok! Pénteken úgy berúgtam, hogy szombaton epét hánytam...
Majd eme lélekemelő mondat után, intett egyet búcsúzóul, és elment.
Én meg csak ültem ott, mint akit odaszartak.
Visítottunk Ivivel.
Ha nem tudnám, hogy egy jóhumorú, okos pasiról van szó, lehet, hogy elgondolkodnék, hogy valami baj van velem.
2008. február 15., péntek
+ 18
Na, most az van, hogy Pöci elment a Metroba, valami céges lófaszt venni, én meg mondtam neki, hogy hozzon nekem fülhallgatót, mert szétment a gyári, amit adtak a zen stone-hoz.
of korsz, ő egyből Sennheisert akart venni tizenötezerért...
És most, mikor felhívnám, hogy mi van a fülhallgatóprojektel, hát nem ki van kapcsolva mindkét telefonja??
Biztos lelépett a céges 350 ezer pénzzel!! Tudom én!!!
Ja, meg az is van, hogy szükségem lenne egy kiadós, olyan igazi gyerebucihammbekaplak fajta dugásra.
Semmi maszatolós, lassan csókolózós, szempillarebegtetős izé...., hanem bugyiletépős, falhozszorítós, hátulról bevágós, hajat közben tépős szexet akarok, MOST!!!!
Lehet, hogy szólnom kéne a Mate-nak... wow... eszembe is jutott, a háromnapos orgiánk... istenem..
Emlékszem a harmadik nap után, ahogy baktattam haza, beültem valami rohadtul lepukkant helyre, hogy igyak egy kávét.
Leültem, szétvetett lábakkal, a karjaimat az asztalon pihentettem, üveges szemekkel bámultam magam elé, a fülemben szólt valami zene, a szám olyan volt mint Angelina Jolie -é, és nem csak látványra, hanem érzésre is...és minden porcikámban remegtem...
Akkor lettem örökre szerelmes Mate-ba.
Bomba volt!!!
Őt akarom vissza még egy-kettő-három-négy, ilyen turnusra.
Kár, hogy alapvetően Kanadában él, őrült nagy kár..
Azt mondta, hogy még senki nem volt ilyen kedves a farkához...
Háhá, mert én egy ilyen kedves lány vagyok...
Ez ennyi, mert ilyen van!!
Rendeltünk ebédre japán kaját ezerért per kop.
Az Ocsi, a főnököm, meg hát én.
Nem volt rossz..
Ocsi hozott szójaszószt meg wasabit, amit összekevertünk, és azt locsolgattuk még a kajára, és persze, ahogy dukál, pálcikával ettünk...
Egészen megjött a hangulatom az esti partizáshoz. Persze, jól fel is készültünk.
Az ilyenkor úgy szokott lenni, hogy vagy Pöccencs, vagy én hozom a nyulat.
De most úgy bebiztosítottuk magunkat, hogy csak na! Pöcinek is van egy jó adag, nekem is, nem beszélve a fél-magyarjapán tolmács sráccról, akit még meghívtunk plusszba, hát még ő is hoz..
Jaj, jaj..... szép esténk lesz...
Lesz ott hold, meg a csillagok, meg Kozsó...ehe-ehe..
of korsz, ő egyből Sennheisert akart venni tizenötezerért...
És most, mikor felhívnám, hogy mi van a fülhallgatóprojektel, hát nem ki van kapcsolva mindkét telefonja??
Biztos lelépett a céges 350 ezer pénzzel!! Tudom én!!!
Ja, meg az is van, hogy szükségem lenne egy kiadós, olyan igazi gyerebucihammbekaplak fajta dugásra.
Semmi maszatolós, lassan csókolózós, szempillarebegtetős izé...., hanem bugyiletépős, falhozszorítós, hátulról bevágós, hajat közben tépős szexet akarok, MOST!!!!
Lehet, hogy szólnom kéne a Mate-nak... wow... eszembe is jutott, a háromnapos orgiánk... istenem..
Emlékszem a harmadik nap után, ahogy baktattam haza, beültem valami rohadtul lepukkant helyre, hogy igyak egy kávét.
Leültem, szétvetett lábakkal, a karjaimat az asztalon pihentettem, üveges szemekkel bámultam magam elé, a fülemben szólt valami zene, a szám olyan volt mint Angelina Jolie -é, és nem csak látványra, hanem érzésre is...és minden porcikámban remegtem...
Akkor lettem örökre szerelmes Mate-ba.
Bomba volt!!!
Őt akarom vissza még egy-kettő-három-négy, ilyen turnusra.
Kár, hogy alapvetően Kanadában él, őrült nagy kár..
Azt mondta, hogy még senki nem volt ilyen kedves a farkához...
Háhá, mert én egy ilyen kedves lány vagyok...
Ez ennyi, mert ilyen van!!
Rendeltünk ebédre japán kaját ezerért per kop.
Az Ocsi, a főnököm, meg hát én.
Nem volt rossz..
Ocsi hozott szójaszószt meg wasabit, amit összekevertünk, és azt locsolgattuk még a kajára, és persze, ahogy dukál, pálcikával ettünk...
Egészen megjött a hangulatom az esti partizáshoz. Persze, jól fel is készültünk.
Az ilyenkor úgy szokott lenni, hogy vagy Pöccencs, vagy én hozom a nyulat.
De most úgy bebiztosítottuk magunkat, hogy csak na! Pöcinek is van egy jó adag, nekem is, nem beszélve a fél-magyarjapán tolmács sráccról, akit még meghívtunk plusszba, hát még ő is hoz..
Jaj, jaj..... szép esténk lesz...
Lesz ott hold, meg a csillagok, meg Kozsó...ehe-ehe..
esti fény
Jaaaj, hát találkoztam tegnap BI-vel, ám!
Hmm, jófajta pasi!!
Kezdjük ott, hogy megnéztem a kezét, és ahogy futnak az erek a kézfején... háát..hmm...
Gyorsan lejátszottam fejben vele egy szerelmes légyottot, így vááálentíííny nap alkalmából..
Persze megint bekérdezte, hogy mi van pasiügyben, és most itt lett volna az alkalom is, hogy tudassam vele szingliségem sokat ígérő üzenetét, de sajnos túl sokan voltunk ehhez a kinyilatkoztatáshoz...
Azon gondolkodám, hogy megkérem Evettkét, hogy csak úgy mellékesen, kottyantsa el neki..
Exkolleganőmmel találkoznom kéne még ma, hogy megbeszéljük a hétfői napját, ahol is én leszek számára az alibi.
Történ ugyanis, hogy régen összegabalyodott a főnökével, de igazából a végkifejletig nem jutottak el..
Most, hogy eltelt azóta 2 év ismét megtalálták egymást, és arra gyúrnak, hogy most kiforrjon a dolog.
Csak a bibi az, hogy időközben Viknek ikrei vannak és együtt él egy pasival, az exfőnökének meg megszületett egy hónapja, a második gyereke..
Hát, bizony, ez még nekem is sok lenne...
Azt gondolom, hogy ebbe nem kéne belemennie, de hát az ember gyarló, na!
Persze megkérdezi tőlem, hogy mit csináljon, és amikor elmondom a véleményem, az meg nem tetszik neki... Akkor meg mi a francnak kérdezi?
Az is majd olyan lesz, mint az én kapcsolatom TK-val.
Lófasz - esti fénnyel!
Hmm, jófajta pasi!!
Kezdjük ott, hogy megnéztem a kezét, és ahogy futnak az erek a kézfején... háát..hmm...
Gyorsan lejátszottam fejben vele egy szerelmes légyottot, így vááálentíííny nap alkalmából..
Persze megint bekérdezte, hogy mi van pasiügyben, és most itt lett volna az alkalom is, hogy tudassam vele szingliségem sokat ígérő üzenetét, de sajnos túl sokan voltunk ehhez a kinyilatkoztatáshoz...
Azon gondolkodám, hogy megkérem Evettkét, hogy csak úgy mellékesen, kottyantsa el neki..
Exkolleganőmmel találkoznom kéne még ma, hogy megbeszéljük a hétfői napját, ahol is én leszek számára az alibi.
Történ ugyanis, hogy régen összegabalyodott a főnökével, de igazából a végkifejletig nem jutottak el..
Most, hogy eltelt azóta 2 év ismét megtalálták egymást, és arra gyúrnak, hogy most kiforrjon a dolog.
Csak a bibi az, hogy időközben Viknek ikrei vannak és együtt él egy pasival, az exfőnökének meg megszületett egy hónapja, a második gyereke..
Hát, bizony, ez még nekem is sok lenne...
Azt gondolom, hogy ebbe nem kéne belemennie, de hát az ember gyarló, na!
Persze megkérdezi tőlem, hogy mit csináljon, és amikor elmondom a véleményem, az meg nem tetszik neki... Akkor meg mi a francnak kérdezi?
Az is majd olyan lesz, mint az én kapcsolatom TK-val.
Lófasz - esti fénnyel!
2008. február 14., csütörtök
A nap kérdése
Ohhhh, mily csodás!!! Válentíííííny nap!!!
Holnap céges mattulás a VIP szobában. Nem tudom, hogy menjek -e avagy ne menjek -e?
Ha megyek, iszonyatosan butára fogom inni magam, meg .....
viszkikóla+nyuszihopp...
Ez minden amit abból az estéből ki tudok, és ki akarok hozni.
Mókás lesz, hogy holnap megérkezik postán TK szülinapi ajándéka, de én már nem vagyok együtt TK-val, viszont az ajándéka több mint személyes, ezért még tovább sem tudom adni másnak..
Mit tehetnék?
Odaadom neki.
Eszembe jutott az is, hogy mellékelem hozzá a számlát, hogy Te, ugyan fizesd már ki.....!
Sanszos, hogy elég bután nézne..
Óóó, az mekkora lenne máár!
De ehhez nem vagyok elég geci..
Szemétségből miért nem tartanak tréninget?
Én tuti jelentkeznék rá. Az alapok megvannak, de kéne még némi utánképzés...
ui.: ha valaki mégis tud ilyet, az mindenképp szóljon!!
Holnap céges mattulás a VIP szobában. Nem tudom, hogy menjek -e avagy ne menjek -e?
Ha megyek, iszonyatosan butára fogom inni magam, meg .....
viszkikóla+nyuszihopp...
Ez minden amit abból az estéből ki tudok, és ki akarok hozni.
Mókás lesz, hogy holnap megérkezik postán TK szülinapi ajándéka, de én már nem vagyok együtt TK-val, viszont az ajándéka több mint személyes, ezért még tovább sem tudom adni másnak..
Mit tehetnék?
Odaadom neki.
Eszembe jutott az is, hogy mellékelem hozzá a számlát, hogy Te, ugyan fizesd már ki.....!
Sanszos, hogy elég bután nézne..
Óóó, az mekkora lenne máár!
De ehhez nem vagyok elég geci..
Szemétségből miért nem tartanak tréninget?
Én tuti jelentkeznék rá. Az alapok megvannak, de kéne még némi utánképzés...
ui.: ha valaki mégis tud ilyet, az mindenképp szóljon!!
2008. február 13., szerda
salak és sugár
'De aztán felébredtem egy napon, és megtudtam valamit... igen, azt a legfontosabbat, amit csak egyedül tudhat meg az ember.
Megmondjam?... Nem fog fájni?...Kibírod?
Hát igen, én kibírtam.
De nem szívesen mondom meg senkinek, nem szeretem elvenni az emberek hitét, egy gyönyörű téveszmébe vetett hitüket, amiből annyi szenvedés, de annyi nagyszerűség is származik: hőstettek, műalkotások, csodálatos emberi erőfeszítések.
Te most olyan lelkiállapotban vagy, tudom.
Mégis azt akarod, hogy megmondjam?
Hát, ha akarod. De ne haragudj reám aztán... engem Isten megvert és megajándékozott ezzel, hogy megtudhattam és kibírtam és nem haltam bele.
Mit tudtam meg?...
Hát azt, hogy nincsen igazi.
Egy napon felébredtem... és mosolyogtam. Már nem fájt semmi. És egyszerre értettem, hogy nincsen igazi.
Sem a földön, sem az égben.
Nincs ő sehol, az a bizonyos.
Csak emberek vannak, s minden emberben van egy szemernyi az igaziból, s egyikben sincs meg az, amit a másiktól várunk, remélünk.
Nincs teljes ember, és nincs az a bizonyos, az az egyetlen, az a csodálatos, boldogító és egyedülvaló.
Csak emberek vannak, s egy emberben minden benne van, salak és sugár, minden.'
Megmondjam?... Nem fog fájni?...Kibírod?
Hát igen, én kibírtam.
De nem szívesen mondom meg senkinek, nem szeretem elvenni az emberek hitét, egy gyönyörű téveszmébe vetett hitüket, amiből annyi szenvedés, de annyi nagyszerűség is származik: hőstettek, műalkotások, csodálatos emberi erőfeszítések.
Te most olyan lelkiállapotban vagy, tudom.
Mégis azt akarod, hogy megmondjam?
Hát, ha akarod. De ne haragudj reám aztán... engem Isten megvert és megajándékozott ezzel, hogy megtudhattam és kibírtam és nem haltam bele.
Mit tudtam meg?...
Hát azt, hogy nincsen igazi.
Egy napon felébredtem... és mosolyogtam. Már nem fájt semmi. És egyszerre értettem, hogy nincsen igazi.
Sem a földön, sem az égben.
Nincs ő sehol, az a bizonyos.
Csak emberek vannak, s minden emberben van egy szemernyi az igaziból, s egyikben sincs meg az, amit a másiktól várunk, remélünk.
Nincs teljes ember, és nincs az a bizonyos, az az egyetlen, az a csodálatos, boldogító és egyedülvaló.
Csak emberek vannak, s egy emberben minden benne van, salak és sugár, minden.'
bevégeztetett
VÉGE
THE END
ENDE
FIN
OVARI
HET IS VAN DE BAAN
KONIEC
ANCA
FINIS
VARA ALL
FINO
SKAJ
LAUDJAS
Ja, TK-ra gondoltam...
THE END
ENDE
FIN
OVARI
HET IS VAN DE BAAN
KONIEC
ANCA
FINIS
VARA ALL
FINO
SKAJ
LAUDJAS
Ja, TK-ra gondoltam...
2008. február 11., hétfő
cáfolat
Mate azt mondta, hogy azért (is) szeret engem, mert én olyan nő vagyok, aki két lábbal áll a földön.
Jelenlegi helyzetemben erősen rácáfolnék eme kinyilatkoztatására...
Jelenlegi helyzetemben erősen rácáfolnék eme kinyilatkoztatására...
Ehh...
'Hiába hajtod is fel jól a gallérod,
Hiába ugrod át a saját árnyékod,
Ahogy eddig soha!
Hiába tény a tény, hogy marha bátor vagy
Cowboy-nak úgysem tűnsz, csak marhapásztornak...'
Hiába ugrod át a saját árnyékod,
Ahogy eddig soha!
Hiába tény a tény, hogy marha bátor vagy
Cowboy-nak úgysem tűnsz, csak marhapásztornak...'
2008. február 8., péntek
A CIPŐ
MEGVAN! IGEEEEEN!
Van olyan, amikor az ember álma valóra válik. Na persze nem kell rögtön arra gondolni, hogy megnyertem a lottó ötöst, vagy hirtelen kaptam egy Párizsi utat....
No neeeeem!
Mindössze megvan álmaim cipője.
Ugye a tegnapi shoppingolós túrán vettem egy cipőt. Jól nézett ki, fekete, magassarkú, de ez minden.
Aztán ahogy kijöttem a boltból, és kezemben lóbáztam új szerzeményemet, szemben megláttam a Bershka boltot, gondoltam, hogy még ide kukkantsunk be.
Mondtam is barátnőmnek, hogy remélem, hogy nem találok itt valami szebb cipőt.
Abban a pillanatban, ahogy ezt kiejtettem a számon, megláttam ŐT!
Az igazit, az álombelit. Megfogtam, nézegettem, forgattam, felpróbáltam. Tökéletes volt, na!
De hát volt már egy cipő az egyik kezemben.
És akkor olyat tettem, mint még soha. Fogtam magam, és visszavittem a már megvételezett cipőt.
Odamentem a csajszlihoz, és kedvesen mosolyogva közöltem vele, hogy tudom, hogy utálni fogsz ezért, de ezt a cipőt most visszaadnám.
Néz rám nagy szemekkel, és kérdezi, hogy miért, volt vele valami baj?
Mondom, dehogy, csak szemben megtaláltam álmaim cipőjét, amit muszáj magamévá tennem.
Elmosolyodott, és visszaadta a pénzemet.
És én kitörő örömmel, szinte futva közelítettem meg a másik üzletet, ahol barátnőm közben stoppolta a drímsúzt.
Íme, lássátok feleim!
A mögötte lévő kuplerájt kéretik figyelmen kívül hagyni.
Ez a munkahelyi asztalom. És ugyebár a zsenik átlátnak a káoszon...
Van olyan, amikor az ember álma valóra válik. Na persze nem kell rögtön arra gondolni, hogy megnyertem a lottó ötöst, vagy hirtelen kaptam egy Párizsi utat....
No neeeeem!
Mindössze megvan álmaim cipője.
Ugye a tegnapi shoppingolós túrán vettem egy cipőt. Jól nézett ki, fekete, magassarkú, de ez minden.
Aztán ahogy kijöttem a boltból, és kezemben lóbáztam új szerzeményemet, szemben megláttam a Bershka boltot, gondoltam, hogy még ide kukkantsunk be.
Mondtam is barátnőmnek, hogy remélem, hogy nem találok itt valami szebb cipőt.
Abban a pillanatban, ahogy ezt kiejtettem a számon, megláttam ŐT!
Az igazit, az álombelit. Megfogtam, nézegettem, forgattam, felpróbáltam. Tökéletes volt, na!
De hát volt már egy cipő az egyik kezemben.
És akkor olyat tettem, mint még soha. Fogtam magam, és visszavittem a már megvételezett cipőt.
Odamentem a csajszlihoz, és kedvesen mosolyogva közöltem vele, hogy tudom, hogy utálni fogsz ezért, de ezt a cipőt most visszaadnám.
Néz rám nagy szemekkel, és kérdezi, hogy miért, volt vele valami baj?
Mondom, dehogy, csak szemben megtaláltam álmaim cipőjét, amit muszáj magamévá tennem.
Elmosolyodott, és visszaadta a pénzemet.
És én kitörő örömmel, szinte futva közelítettem meg a másik üzletet, ahol barátnőm közben stoppolta a drímsúzt.
Íme, lássátok feleim!
A mögötte lévő kuplerájt kéretik figyelmen kívül hagyni.
Ez a munkahelyi asztalom. És ugyebár a zsenik átlátnak a káoszon...
2008. február 6., szerda
C&H
Ez mind megvolt, és még nincs vége a napnak..., de én szeretem a kihívásokat!!
ui.: oké-oké, orrturkálás nem volt....!
Marha nagy kérdőjel a homlokom közepén
Barátosnémmal megyünk holnap Pestre, elkísérem a suliba, valami papírt kell leadnia, mert Ő ám nagy fej, és a Műszaki Fősulira jár. Hát gőzöm sincs, hogy miként képes erre, bár szerintem minden humán beállítottságú ember számára elképzelhetetlen, hogy az udvari cigizés közben azt tárgyalják meg a csoporttársaikkal, hogy a tető dőlésszöge megfelelően van -e megtervezve, a hótömeg ráirányuló súlya miatt..., vagy valami ilyesmi...
Na, visszatérve.. elmegyünk, leadjuk a papírt, aztán egy kis shoppingolást is beiktatunk.
Egyszerűen szükségem van, valami lélekemelőre, mert TK-val való "kapcsolatom" egy nagy rakás FOS!!!!!!!
Amolyan nyögvenyelős..., szóval úgy érzem, hogy ebből bizony még énekes halott sem lesz, nem hogy világraszóló lakodalom...
Az érzelmeim, irányába a béka segge alatt vannak, és nem tudom, hogy lesz -e még jobb..
Komolyan aggódom magam miatt, hisz ilyenkor az önmagamba vetett hitem inog meg, miszerint tavaly karácsonykor még Ő volt számomra az igazi, az egyetlen, meg ilyesmi.
Most meg hát, hagyjuk is, hogy mi van helyette.
Nem beszélve arról, hogy egy gusztustalan dög vagyok, mert hát van ugye BI, akiről már írtam egyszer, és hát mostanság alakulnak némi-nemű dolgok.
Semmi konkrét, csak hát barátnőm mondja, hogy hát Ő ismeri BI-t, és látja rajta, hogy én tetszem neki, vagy mi..
És Ő is tetszik nekem.
Szinte minden nap összefutunk. Pontosabban mi csajok ottvagyunk a szokott helyünkön, Ő meg berobog, célirányosan leül - pedig nem szokott - és csevegünk. Eközben mélyreható pillantásokat váltunk, és mindig megkérdezi, hogy mi újság a pasimmal.
Ehh! Erre most mit mondjak, vazz?
És annyira szégyellem magam ilyenkor, de mit tegyek, ha egyszerűen azt érzem, hogy nincs is pasim.
Mert alapjáraton nem szokásom másfelé kacsintgatni, ha kapcsolatban élek, de hát amiben most vagyok azt sok mindennek nevezhetném, de kapcsolatnak semmi esetre sem.
Tanácstalan vagyok, nem találom a megfelelő utat, vagy kiutat.
Egylőre csak az időhúzás a fegyverem.
De azzal nem nyerhetek csatát, sem háborút..
Na, visszatérve.. elmegyünk, leadjuk a papírt, aztán egy kis shoppingolást is beiktatunk.
Egyszerűen szükségem van, valami lélekemelőre, mert TK-val való "kapcsolatom" egy nagy rakás FOS!!!!!!!
Amolyan nyögvenyelős..., szóval úgy érzem, hogy ebből bizony még énekes halott sem lesz, nem hogy világraszóló lakodalom...
Az érzelmeim, irányába a béka segge alatt vannak, és nem tudom, hogy lesz -e még jobb..
Komolyan aggódom magam miatt, hisz ilyenkor az önmagamba vetett hitem inog meg, miszerint tavaly karácsonykor még Ő volt számomra az igazi, az egyetlen, meg ilyesmi.
Most meg hát, hagyjuk is, hogy mi van helyette.
Nem beszélve arról, hogy egy gusztustalan dög vagyok, mert hát van ugye BI, akiről már írtam egyszer, és hát mostanság alakulnak némi-nemű dolgok.
Semmi konkrét, csak hát barátnőm mondja, hogy hát Ő ismeri BI-t, és látja rajta, hogy én tetszem neki, vagy mi..
És Ő is tetszik nekem.
Szinte minden nap összefutunk. Pontosabban mi csajok ottvagyunk a szokott helyünkön, Ő meg berobog, célirányosan leül - pedig nem szokott - és csevegünk. Eközben mélyreható pillantásokat váltunk, és mindig megkérdezi, hogy mi újság a pasimmal.
Ehh! Erre most mit mondjak, vazz?
És annyira szégyellem magam ilyenkor, de mit tegyek, ha egyszerűen azt érzem, hogy nincs is pasim.
Mert alapjáraton nem szokásom másfelé kacsintgatni, ha kapcsolatban élek, de hát amiben most vagyok azt sok mindennek nevezhetném, de kapcsolatnak semmi esetre sem.
Tanácstalan vagyok, nem találom a megfelelő utat, vagy kiutat.
Egylőre csak az időhúzás a fegyverem.
De azzal nem nyerhetek csatát, sem háborút..
2008. február 4., hétfő
téli álom
Vasárnap volt a kéthavonta-egyszeri mormota napom.
Hogy mi is az? Nos, roppant egyszerű....
Ébredés délelőtt 11-kor.
Székhely áthelyezése ágyról-kanapéra, némi reggelinek nevezhető táplálék elfogyasztása, szigorúan tévé nézés közben.
Teli hassal nyögés, majd álomba szenderülés.
Délután egy órakor megébredés, székhely áthelyezése kanapéról-ágyra, ismét alvás.
Megébredés valamivel hat előtt, székhely áthelyezése ágyról-kanapéra, vacsorának nevezhető táplálék elfogyasztása, teli hassal film nézése, majd elszenderedés.
Kevéssel éjfél előtt megébredés, kontaktlencse kibányászása szemből, székhely áthelyezése kanapéról-ágyra, és immáron a a jól megérdemelt, legális alvás homályába süllyedés.
Jó, mi?
Hogy mi is az? Nos, roppant egyszerű....
Ébredés délelőtt 11-kor.
Székhely áthelyezése ágyról-kanapéra, némi reggelinek nevezhető táplálék elfogyasztása, szigorúan tévé nézés közben.
Teli hassal nyögés, majd álomba szenderülés.
Délután egy órakor megébredés, székhely áthelyezése kanapéról-ágyra, ismét alvás.
Megébredés valamivel hat előtt, székhely áthelyezése ágyról-kanapéra, vacsorának nevezhető táplálék elfogyasztása, teli hassal film nézése, majd elszenderedés.
Kevéssel éjfél előtt megébredés, kontaktlencse kibányászása szemből, székhely áthelyezése kanapéról-ágyra, és immáron a a jól megérdemelt, legális alvás homályába süllyedés.
Jó, mi?
majdnem-nem randi
Hát, meg kell hogy mondjam, hogy a pasik néha olyan idegtépően értetlenek..
Lássuk csak a szombati majdnem-nem randimat TK-val.
Történt ugyanis, hogy pénteken írt, hogy szombaton ezt+azt csinál, és még nem tudja, hogy hogyan fog alakulni az estéje, vasárnap meg láthatás van, és meglátogatják a nagyítót+a papítót.
Na, már akkor láttam, hogy a hétvégén megint nem fogunk találkozni.
Szombaton felhív este hét körül, és közli, hogy most fejezte be a dolgait, és hogy hulla fáradt.
Na, nekem sem kellett több, berágtam, és mondtam, hogy akkor pihengessen, és egyébként is FUCK!
Legyen elég annyi, hogy újfent elmagyaráztam neki, hogy nem a beugrósom, és én sem a beugrósa vagyok, hogy csak dugni járjunk össze hetente egyszer-kétszer.
Mondtam neki, hogy nekem ez így nem klappol, és akkor talán ne is raboljuk egymás idejét.
Pasi teljesen meglepődött, hogy hát ez Őt most hideg zuhanyként érte, meg ha akarok vele találkozni, akkor miért nem mondom én is neki, mert hogy eddig még sosem mondtam...
Hümmm, hát ebben van valami..
Na mindegy is, kiborultam amolyan csajosan, még tán hüppögtem is egy kicsit, no de ez azért maradjon köztünk..
Lezárván a beszélgetést, mondtam, hogy le akarom tenni a telefont, és le is tettem.
Duzzogtam egy sort, majd eldöntöttem, hogy bemegyek a szitibe, és alkoholba folytom bánatom.
Viszont ennyiben is maradt a gondolatom, mert megint hívott TK.
TK:- Szia Cicamicám, most végeztem, mit szólnál egy mozihoz, és egy italhoz valahol?
JD: - (meghatódva, kicsit hüppögve, nagy kegyesen) - oké, ez jó ötlet..
Értékeltem, hogy miután lesikítottam a fejét, volt benne annyi, és nem hagyott főni a levemben, mert nálam az bizony végzetes lehetett volna...
Szóval így lett szombaton egy jó kis randi.
Odafelé az úton láttunk 1, azaz egy darab vaddisznót, aztán 1, azaz egy darab rókát is.
Bementünk Dobogókőre, megmutatta a várost, mert hogy én még nem jártam ott. Persze vaksötétben és tejszerű ködben igen kevéssé fedeztem fel a látványosságokat, de hát a szándék a lényeg...
Aztán megnéztük a Kalandorok című magyar-rudolfpéteres filmet.
Nem volt rossz, könnyed kis nevetgélős, egyszer nézhetős szösszenet volt.
Aztán hazafelé megálltunk a Don Vitonál, és ittam abból a remek eperborból, amit minden földi halandónak ajánlok, mert egyszerűen leírhatatlanul isteni!!! A neve-még az is olyan szépen ízlelgethető-MONTEVERDI DOLCE NOVELLA
Lássuk csak a szombati majdnem-nem randimat TK-val.
Történt ugyanis, hogy pénteken írt, hogy szombaton ezt+azt csinál, és még nem tudja, hogy hogyan fog alakulni az estéje, vasárnap meg láthatás van, és meglátogatják a nagyítót+a papítót.
Na, már akkor láttam, hogy a hétvégén megint nem fogunk találkozni.
Szombaton felhív este hét körül, és közli, hogy most fejezte be a dolgait, és hogy hulla fáradt.
Na, nekem sem kellett több, berágtam, és mondtam, hogy akkor pihengessen, és egyébként is FUCK!
Legyen elég annyi, hogy újfent elmagyaráztam neki, hogy nem a beugrósom, és én sem a beugrósa vagyok, hogy csak dugni járjunk össze hetente egyszer-kétszer.
Mondtam neki, hogy nekem ez így nem klappol, és akkor talán ne is raboljuk egymás idejét.
Pasi teljesen meglepődött, hogy hát ez Őt most hideg zuhanyként érte, meg ha akarok vele találkozni, akkor miért nem mondom én is neki, mert hogy eddig még sosem mondtam...
Hümmm, hát ebben van valami..
Na mindegy is, kiborultam amolyan csajosan, még tán hüppögtem is egy kicsit, no de ez azért maradjon köztünk..
Lezárván a beszélgetést, mondtam, hogy le akarom tenni a telefont, és le is tettem.
Duzzogtam egy sort, majd eldöntöttem, hogy bemegyek a szitibe, és alkoholba folytom bánatom.
Viszont ennyiben is maradt a gondolatom, mert megint hívott TK.
TK:- Szia Cicamicám, most végeztem, mit szólnál egy mozihoz, és egy italhoz valahol?
JD: - (meghatódva, kicsit hüppögve, nagy kegyesen) - oké, ez jó ötlet..
Értékeltem, hogy miután lesikítottam a fejét, volt benne annyi, és nem hagyott főni a levemben, mert nálam az bizony végzetes lehetett volna...
Szóval így lett szombaton egy jó kis randi.
Odafelé az úton láttunk 1, azaz egy darab vaddisznót, aztán 1, azaz egy darab rókát is.
Bementünk Dobogókőre, megmutatta a várost, mert hogy én még nem jártam ott. Persze vaksötétben és tejszerű ködben igen kevéssé fedeztem fel a látványosságokat, de hát a szándék a lényeg...
Aztán megnéztük a Kalandorok című magyar-rudolfpéteres filmet.
Nem volt rossz, könnyed kis nevetgélős, egyszer nézhetős szösszenet volt.
Aztán hazafelé megálltunk a Don Vitonál, és ittam abból a remek eperborból, amit minden földi halandónak ajánlok, mert egyszerűen leírhatatlanul isteni!!! A neve-még az is olyan szépen ízlelgethető-MONTEVERDI DOLCE NOVELLA
anyucim
Nekem van a legjobb fej Anyám a világon!!!
Pénteken este tízkor felhív azzal, hogy:
/Itt zárójelben megjegyezném, hogy ő is olvassa a soraimat.../
A:-Kérdezhetek valamit?
JD:- Persze mondjad!
A:- Mi az a nyúl??
JD:- ÖÖÖÖÖÖÖÖÖÖÖÖ.....
A beszélgetés vége az lett, hogy azt mondta, hogy legközelebb, ha megyek haza, Ő is kipróbálná szívesen, úgyhogy hozzak..
Anyám ötvenakárhány éves, és főnővér...
Látom lelki szemeim előtt, hogy anyám és én együtt nyulacskázunk....
Wow!
Pénteken este tízkor felhív azzal, hogy:
/Itt zárójelben megjegyezném, hogy ő is olvassa a soraimat.../
A:-Kérdezhetek valamit?
JD:- Persze mondjad!
A:- Mi az a nyúl??
JD:- ÖÖÖÖÖÖÖÖÖÖÖÖ.....
A beszélgetés vége az lett, hogy azt mondta, hogy legközelebb, ha megyek haza, Ő is kipróbálná szívesen, úgyhogy hozzak..
Anyám ötvenakárhány éves, és főnővér...
Látom lelki szemeim előtt, hogy anyám és én együtt nyulacskázunk....
Wow!
2008. január 31., csütörtök
Dzzzzzz...
Olyan fáradt vagyok, hogy még ahhoz sincs erőm, hogy leírjam, hogy milyen is volt tegnap TK-val.
De ha logikusan végigondoljuk, hogy vajh mitől lehetek fáradt, akkor nem nehéz levonni a következtetést, hogy milyen is lehetett a tegnap estém-éjszakám-hajnalom..
ALUDNI AKAROK, MOST!!!!
Ha tehetném, bemennék a munkaruharaktárba, lehánynám a földre a vadonás új ruhákat, ráfeküdnék, és humókáznék egy órácskát...
Ráadásul, pont ilyenkor van oltári sok melóm, amikor még az agysejtjeim is csak a létfentartásra szorítkoznak, azaz jeleket küldenek különböző motoros tevékenységek elvégzéséhez.
lásd.: lélegzés, szem nyitvatartás, ja meg ujjmozgatás a klaviatúrán..
De ha logikusan végigondoljuk, hogy vajh mitől lehetek fáradt, akkor nem nehéz levonni a következtetést, hogy milyen is lehetett a tegnap estém-éjszakám-hajnalom..
ALUDNI AKAROK, MOST!!!!
Ha tehetném, bemennék a munkaruharaktárba, lehánynám a földre a vadonás új ruhákat, ráfeküdnék, és humókáznék egy órácskát...
Ráadásul, pont ilyenkor van oltári sok melóm, amikor még az agysejtjeim is csak a létfentartásra szorítkoznak, azaz jeleket küldenek különböző motoros tevékenységek elvégzéséhez.
lásd.: lélegzés, szem nyitvatartás, ja meg ujjmozgatás a klaviatúrán..
2008. január 30., szerda
mai napra
Ma TK-nál alszom.
Nem is tudom, hogy mi lesz, vagy hogy mit is várok.
De valahogy annyira nincs is kedvem hozzá, vagy mit tudom én..
Ehh!
Nem is tudom, hogy mi lesz, vagy hogy mit is várok.
De valahogy annyira nincs is kedvem hozzá, vagy mit tudom én..
Ehh!
2008. január 29., kedd
megtörtént beszélgetés
Fiúkkal beszélgettünk a szexről.
Pöci: Hé, Szabó, te bírod tíz percig?
Szabó: Nem, de majd sokat csókolózunk...
Pöci: Hé, Szabó, te bírod tíz percig?
Szabó: Nem, de majd sokat csókolózunk...
rinya-jó sok, meg hiszti is-jó sok
Amikor már azt hiszem, hogy nincs lejjebb, mindig rá kell döbbenjek, hogy DE.
Van lejjebb.
Nem tudom, hogy mit kéne csinálnom, hogy gyökeresen megváltozzon az életem.
Idén leszek 30. Érted? H-A-R-M-I-N-C, vazz!!!!!!
TK-val is tele van már a faszom, és azt veszem észre, hogy már nem érdekel, hogy már érdektelenné válok, az érzéketlenség mélységes-mély és fekete posványában merülnék el, ha tehetném, ha hagynák.
Semmi kedvem asszisztálni a hangulatingadozásaihoz. Hol van az a férfi, akibe beleszerettem, amiért beleszerettem???
Most, hogy 'legálisan' is együtt lehetnénk, most, hogy már nincsenek gátak, akkor miért érzem még mindig azt, mintha nem változott volna semmi, mintha ugyanúgy a szeretője lennék, és nem több?
Ugyanúgy nem része az életemnek, és én ugyanúgy nem vagyok része az életének.
Nekem ez így nem tetszik. Én nem így képzelek el egy kapcsolatot.
A múltban erre azt mondtam, hogy beugrós. Tudod, amikor nem igazán vagytok együtt, mindenki a saját kis életét éli, de összejártok dugni. Kicsit beszélgettek, csináltok némi közös programot, de csak azért, hogy neve legyen a gyereknek. Hogy ne azt kelljen mondani, hogy összejártok testnedvet cserélni.
Elegem van már a lakótársamból is, aki egy lusta-tunya-önző dög. Frászt kapok attól, hogy képtelen megcsináltatni a fürdőszobájában a dugulást, így az enyémet használja, több mint fél éve. Ami nem lenne gáz, ha nem úgy élne, mint valami putris cigány.
A harctéri idegroham tud elkapni attól, hogy utcai cipőben császkál a fürdőben, és tiszta sár lesz minden.
De ha már ekkora tupa, akkor legalább törölné fel maga után. De neeeem, mi a francnak!?
Én meg bemegyek utána, és áll a sár, meg a dzsuva a fürdőben. Na, akkor közel állok a hirtelen felindulásból elkövetett gyilkossághoz.
Egyedül akarok élni, a saját lakásomban, a sátánfattya kutyámmal, és kész.
Amit akár meg is tehetnék, csak épp nem igazán tudom, hogy egyáltalán itt akarok -e maradni.
Úgy értem, hogy szándékomban áll munkahelyet váltani. De ha adott esetben nem itt kapok melót, hanem Pesten, akkor tiszta hülyeség lenne itt vételezni lakást.
És baszd meg, csak rinyálok, ahelyett, hogy cselekednék.
Dor megmondta, némethonban ezt mondják erre:
Semmiből - semmi lesz.
Szóval, ha nem teszek semmit, akkor ne várjam a csodát.
Jó nagy közhely, de igaz, a fene egye meg.
Van lejjebb.
Nem tudom, hogy mit kéne csinálnom, hogy gyökeresen megváltozzon az életem.
Idén leszek 30. Érted? H-A-R-M-I-N-C, vazz!!!!!!
TK-val is tele van már a faszom, és azt veszem észre, hogy már nem érdekel, hogy már érdektelenné válok, az érzéketlenség mélységes-mély és fekete posványában merülnék el, ha tehetném, ha hagynák.
Semmi kedvem asszisztálni a hangulatingadozásaihoz. Hol van az a férfi, akibe beleszerettem, amiért beleszerettem???
Most, hogy 'legálisan' is együtt lehetnénk, most, hogy már nincsenek gátak, akkor miért érzem még mindig azt, mintha nem változott volna semmi, mintha ugyanúgy a szeretője lennék, és nem több?
Ugyanúgy nem része az életemnek, és én ugyanúgy nem vagyok része az életének.
Nekem ez így nem tetszik. Én nem így képzelek el egy kapcsolatot.
A múltban erre azt mondtam, hogy beugrós. Tudod, amikor nem igazán vagytok együtt, mindenki a saját kis életét éli, de összejártok dugni. Kicsit beszélgettek, csináltok némi közös programot, de csak azért, hogy neve legyen a gyereknek. Hogy ne azt kelljen mondani, hogy összejártok testnedvet cserélni.
Elegem van már a lakótársamból is, aki egy lusta-tunya-önző dög. Frászt kapok attól, hogy képtelen megcsináltatni a fürdőszobájában a dugulást, így az enyémet használja, több mint fél éve. Ami nem lenne gáz, ha nem úgy élne, mint valami putris cigány.
A harctéri idegroham tud elkapni attól, hogy utcai cipőben császkál a fürdőben, és tiszta sár lesz minden.
De ha már ekkora tupa, akkor legalább törölné fel maga után. De neeeem, mi a francnak!?
Én meg bemegyek utána, és áll a sár, meg a dzsuva a fürdőben. Na, akkor közel állok a hirtelen felindulásból elkövetett gyilkossághoz.
Egyedül akarok élni, a saját lakásomban, a sátánfattya kutyámmal, és kész.
Amit akár meg is tehetnék, csak épp nem igazán tudom, hogy egyáltalán itt akarok -e maradni.
Úgy értem, hogy szándékomban áll munkahelyet váltani. De ha adott esetben nem itt kapok melót, hanem Pesten, akkor tiszta hülyeség lenne itt vételezni lakást.
És baszd meg, csak rinyálok, ahelyett, hogy cselekednék.
Dor megmondta, némethonban ezt mondják erre:
Semmiből - semmi lesz.
Szóval, ha nem teszek semmit, akkor ne várjam a csodát.
Jó nagy közhely, de igaz, a fene egye meg.
2008. január 28., hétfő
jóga
Jaj, hát már majdnem elfelejtettem beszámolni az ELSŐ jóga órámról.
Na, hát furi is volt, meg nem is, hát jó is volt, meg nem is, élveztem is, meg nem is, tetszett is, meg nem is...
Menni fogok még?
Mindenképp!! Pölö ma is.
De nézzük részleteiben.
Kicsi szoba, ahol is egymásra zsúfolva üldögélt mindenki amolyan Lotus pózban. Egy gyertya pislákolt a szoba sarkában, és valami relaxációs zene szólt.
Utolsóként érkezvén, már csak a jógásnéni mellett találtam helyet, ami kissé frusztrált, mert arra gondoltam, hogy akkor állandóan majd engem fog basztatni, hogy nem jó, vagy kicsit feljebb, vagy kicsit lentebb, vagy jobban, vagy kevésbé.
De nem basztatott.
Elkezdtük, nem volt rossz, különböző fej-kéz-kar-boka-láb-hát lazításokkal.
Aztán egyensúlyozós gyakorlatok, meg miegymás.
És akkor, a semmiből, hirtelen rám jött a rosszullét. De olyan rosszullét ám, hogy egyszerre vert a víz, megfagytam, szédültem, hánynom kellett, pluszba még azt hittem, hogy összekakálom magam.
Na, hát remek volt.
Akkor azt gondoltam, hogy ide többet soha.
Le is ültem gyorsan, és mélyeket lélegezve azon imádkoztam, hogy ne kezdjék el kérdezgetni, hogy jaaaaj, mindeeeeen rendbeeeeen??.
De senki nem kérdezett semmit.
Akkor ezek szerint ez olyan megszokott dolog, vagy mi?
Miután felépültem majdnem halálomból, folytattam a dolgot. A végére már majdnem élveztem is.
Aztán az óra végén volt ilyen ellazulós-relaxálós fél óra. Na, hát az nagyon jó volt. Amolyan éber alvás.
Hozzáteszem, nem mindenkinek volt éber, ugyanis a faszi a fejem mögött fülsüketítően horkolt.
Kissé zavart is a teljes kikapcsolásban.
Valahogy állandóan az a gondolat tolakodott az agyamba, hogy olyan mintha TK-t hallanám magam mellett.
Összességében véve, azt gondolom, hogy nem rossz dolog ez, tehát úgy döntöttem, hogy ma is megyek.
Na, hát furi is volt, meg nem is, hát jó is volt, meg nem is, élveztem is, meg nem is, tetszett is, meg nem is...
Menni fogok még?
Mindenképp!! Pölö ma is.
De nézzük részleteiben.
Kicsi szoba, ahol is egymásra zsúfolva üldögélt mindenki amolyan Lotus pózban. Egy gyertya pislákolt a szoba sarkában, és valami relaxációs zene szólt.
Utolsóként érkezvén, már csak a jógásnéni mellett találtam helyet, ami kissé frusztrált, mert arra gondoltam, hogy akkor állandóan majd engem fog basztatni, hogy nem jó, vagy kicsit feljebb, vagy kicsit lentebb, vagy jobban, vagy kevésbé.
De nem basztatott.
Elkezdtük, nem volt rossz, különböző fej-kéz-kar-boka-láb-hát lazításokkal.
Aztán egyensúlyozós gyakorlatok, meg miegymás.
És akkor, a semmiből, hirtelen rám jött a rosszullét. De olyan rosszullét ám, hogy egyszerre vert a víz, megfagytam, szédültem, hánynom kellett, pluszba még azt hittem, hogy összekakálom magam.
Na, hát remek volt.
Akkor azt gondoltam, hogy ide többet soha.
Le is ültem gyorsan, és mélyeket lélegezve azon imádkoztam, hogy ne kezdjék el kérdezgetni, hogy jaaaaj, mindeeeeen rendbeeeeen??.
De senki nem kérdezett semmit.
Akkor ezek szerint ez olyan megszokott dolog, vagy mi?
Miután felépültem majdnem halálomból, folytattam a dolgot. A végére már majdnem élveztem is.
Aztán az óra végén volt ilyen ellazulós-relaxálós fél óra. Na, hát az nagyon jó volt. Amolyan éber alvás.
Hozzáteszem, nem mindenkinek volt éber, ugyanis a faszi a fejem mögött fülsüketítően horkolt.
Kissé zavart is a teljes kikapcsolásban.
Valahogy állandóan az a gondolat tolakodott az agyamba, hogy olyan mintha TK-t hallanám magam mellett.
Összességében véve, azt gondolom, hogy nem rossz dolog ez, tehát úgy döntöttem, hogy ma is megyek.
városi gyerekek ha kirándulnak
KÖZÉRDEKŰ FELHÍVÁS!!!
Ha január van, az éjszaka fagyott, és másnap a szélerősség minimum erősnek nevezhető, akkor ne akarjál tüzet gyújtani, mert nem fog menni!!!
De ha mégis megpróbálod, mert kitartó vagy, optimista, és még ki tudja hogy mi, akkor jól pofára fogsz esni.
Azért, mert az összes szalvétát, papír törlőkendőt, meg konyharuhát, meg a Pöci szakdogáját elégetvén, még mindig nem jutván tűzhöz, tök nyersen elfogyasztván a szalonnát-kolbászt-hagymát, lévén zsíros dolgok, lévén tiszta zsír lesz mindened, és lévén mindent elégettél, nem tudod megtörölni a csuklóig zsírban tocsogó kezed.
Aztán megtörlöd a fűben, aminek a következménye az, hogy még pluszba sáros is lesz.
Na, azért jó volt ám a szombati kirándulósos-szalonnázós-majdnem nyársalós-szabadidős tevékenység.
Kutyám halálosan élvezte a dolgot, le-föl rohangászott, és ugatott. Hogy mit ugatott? Hát azt csak Bob tudja..
Szóval miután ötször megpróbáltuk a tűzgyújtást, feladtuk, bekajáltunk, aztán mivel kezdett hideg lenni beültünk a kocsiba, és elindultunk toronyiránt.
Találtunk valami tájvédelmi körzetet, ahol volt autóút, és megtekintettük a tájat, persze szigorúan a járgányból. Mert hideg volt vazz!!!
Aztán útközben találtunk valamiféle emlékhelyet, ahol volt valamiféle szoborcsoport, valamiféle csata emlékére.
Mondtam is Pöcinek, hogy na akkor fényképezkedjünk.
De olyan rohadtul fújt a szél, hogy meggondoltuk magunkat, és nem fényképeszkedtünk, hanem visszaültünk a jó meleg kocsiba.
Aztán még láttunk egy tök jó kis fogadót, valami Ranch fogadó volt a neve, nagyon hangulatos volt kívülről. Terméskőből volt az egész. Húúú, itt lehetne ám jófajta csapatépítős-ijesztegetős bulikat csinálni ám! Mert hogy az erdő közepén van.
Miután mindent megtekintettünk, úgy gondoltuk, hogy húúú de kifáradtunk, és akkor most már menjünk haza, a jó meleg lakásba.
Aztán, mint egy városi hülyegyerek, aki kiszabadul a természetbe, ott jól kifárad, hát én ahogy hazaértem, bezúgtam az ágyba, és aludtam egy jóízűt.
Mert kellett.
Na!
Ha január van, az éjszaka fagyott, és másnap a szélerősség minimum erősnek nevezhető, akkor ne akarjál tüzet gyújtani, mert nem fog menni!!!
De ha mégis megpróbálod, mert kitartó vagy, optimista, és még ki tudja hogy mi, akkor jól pofára fogsz esni.
Azért, mert az összes szalvétát, papír törlőkendőt, meg konyharuhát, meg a Pöci szakdogáját elégetvén, még mindig nem jutván tűzhöz, tök nyersen elfogyasztván a szalonnát-kolbászt-hagymát, lévén zsíros dolgok, lévén tiszta zsír lesz mindened, és lévén mindent elégettél, nem tudod megtörölni a csuklóig zsírban tocsogó kezed.
Aztán megtörlöd a fűben, aminek a következménye az, hogy még pluszba sáros is lesz.
Na, azért jó volt ám a szombati kirándulósos-szalonnázós-majdnem nyársalós-szabadidős tevékenység.
Kutyám halálosan élvezte a dolgot, le-föl rohangászott, és ugatott. Hogy mit ugatott? Hát azt csak Bob tudja..
Szóval miután ötször megpróbáltuk a tűzgyújtást, feladtuk, bekajáltunk, aztán mivel kezdett hideg lenni beültünk a kocsiba, és elindultunk toronyiránt.
Találtunk valami tájvédelmi körzetet, ahol volt autóút, és megtekintettük a tájat, persze szigorúan a járgányból. Mert hideg volt vazz!!!
Aztán útközben találtunk valamiféle emlékhelyet, ahol volt valamiféle szoborcsoport, valamiféle csata emlékére.
Mondtam is Pöcinek, hogy na akkor fényképezkedjünk.
De olyan rohadtul fújt a szél, hogy meggondoltuk magunkat, és nem fényképeszkedtünk, hanem visszaültünk a jó meleg kocsiba.
Aztán még láttunk egy tök jó kis fogadót, valami Ranch fogadó volt a neve, nagyon hangulatos volt kívülről. Terméskőből volt az egész. Húúú, itt lehetne ám jófajta csapatépítős-ijesztegetős bulikat csinálni ám! Mert hogy az erdő közepén van.
Miután mindent megtekintettünk, úgy gondoltuk, hogy húúú de kifáradtunk, és akkor most már menjünk haza, a jó meleg lakásba.
Aztán, mint egy városi hülyegyerek, aki kiszabadul a természetbe, ott jól kifárad, hát én ahogy hazaértem, bezúgtam az ágyba, és aludtam egy jóízűt.
Mert kellett.
Na!
2008. január 25., péntek
szabadidős tevékenység
Sállálá, holnap megyünk Pöcikével Tardosra kirándulni-szalonnát sütni.
Az úgy fog kinézni, hogy csillagidő szerint találkozunk nálunk 1000 órakor, elmegyünk a tőlem nem messze található piacra, és összevásárolunk mindenféle malacságot, lásd, szalonna, meg kolbász, meg valami jófajta sonka. Aztán - mert az kötelező - veszünk még hagymát, meg krumplit, amit aztán fóliába csomizva beledobunk a parázsba.
Aztán felcuccolunk, és játszós ruhába, Ebet ölembe kapva, útra kelünk Pöccencs csajozós autójával.
Megérkezvén kipakoljuk a cuccokat, illetve hát Pöci kipakolja a cuccokat, én meg nem.
Aztán a cuccokkal felpakolva, illetve hát Pöci lesz felpakolva, én meg nem, keresünk valami tábortüzes helyet.
Bemenvén az erdőbe fát gyűjtünk, illetve hát Pöci fát gyűjt, én meg nem, és tűzet csinálunk, illetve hát Pöci tüzet csinál, én meg nem. Meg nyárs botot is keresünk, illetve hát Pöci keresi, én meg nem. És aztán a nyárs botnak kiszemelt cuccot lefarigcsáljuk, illetve hát Pöci lefarigcsálja, én meg nem. Aztán amikor már nem olyan nagy a tűz, akkor aztán elkezdjük az érdemi részét a dolognak, azaz sütjük a szalonnátkolbászt, és csepegtetjük a kenyérre.
Majd ezek után, teletömött hassal fogunk nyögni, és én biztos rinyálni fogok, hogy ettől mennyit híztam, de nem baj, mert majd elszívunk egy jófajta dohány árut, és ebben a tökéletes nihilben töltjük a délután hátralévő részét.
ps.: Remélem medvékkel, vaddisznókkal nem találkozunk, de ha mégis, akkor az Eb-ből kihozom a vadállatot, és akkor majd meg fog minket védeni, és akkor minden rendben lesz.
Az úgy fog kinézni, hogy csillagidő szerint találkozunk nálunk 1000 órakor, elmegyünk a tőlem nem messze található piacra, és összevásárolunk mindenféle malacságot, lásd, szalonna, meg kolbász, meg valami jófajta sonka. Aztán - mert az kötelező - veszünk még hagymát, meg krumplit, amit aztán fóliába csomizva beledobunk a parázsba.
Aztán felcuccolunk, és játszós ruhába, Ebet ölembe kapva, útra kelünk Pöccencs csajozós autójával.
Megérkezvén kipakoljuk a cuccokat, illetve hát Pöci kipakolja a cuccokat, én meg nem.
Aztán a cuccokkal felpakolva, illetve hát Pöci lesz felpakolva, én meg nem, keresünk valami tábortüzes helyet.
Bemenvén az erdőbe fát gyűjtünk, illetve hát Pöci fát gyűjt, én meg nem, és tűzet csinálunk, illetve hát Pöci tüzet csinál, én meg nem. Meg nyárs botot is keresünk, illetve hát Pöci keresi, én meg nem. És aztán a nyárs botnak kiszemelt cuccot lefarigcsáljuk, illetve hát Pöci lefarigcsálja, én meg nem. Aztán amikor már nem olyan nagy a tűz, akkor aztán elkezdjük az érdemi részét a dolognak, azaz sütjük a szalonnátkolbászt, és csepegtetjük a kenyérre.
Majd ezek után, teletömött hassal fogunk nyögni, és én biztos rinyálni fogok, hogy ettől mennyit híztam, de nem baj, mert majd elszívunk egy jófajta dohány árut, és ebben a tökéletes nihilben töltjük a délután hátralévő részét.
ps.: Remélem medvékkel, vaddisznókkal nem találkozunk, de ha mégis, akkor az Eb-ből kihozom a vadállatot, és akkor majd meg fog minket védeni, és akkor minden rendben lesz.
ez+az
Tegnap megtárgyaltuk barátosnémmal az élet nagy dolgait, miszerint ki hogy szereti a szexet.
Hát, egy biztos, mindketten perverz állatok vagyunk, és kísértetiesen hasonlítanak az igényeink.
Ma megyek jógázni, most először. Kíváncsi vagyok rá nagyon.
Nem tudom mi van velem, de mostanában igényem van a mozgásra. Arra gondoltam, hogy legyen egy ilyen lazulós, relaxációs, meg talán el kéne járnom futni.
Mindenesetre a relaxációs-lazulósat ma megpróbálom. Gyanítom, a futás egyelőre gondolatként fog üzemelni.
ps.: a pánik gombot már nem csapkodom, csak nyomkodom - de három ujjal....
Hát, egy biztos, mindketten perverz állatok vagyunk, és kísértetiesen hasonlítanak az igényeink.
Ma megyek jógázni, most először. Kíváncsi vagyok rá nagyon.
Nem tudom mi van velem, de mostanában igényem van a mozgásra. Arra gondoltam, hogy legyen egy ilyen lazulós, relaxációs, meg talán el kéne járnom futni.
Mindenesetre a relaxációs-lazulósat ma megpróbálom. Gyanítom, a futás egyelőre gondolatként fog üzemelni.
ps.: a pánik gombot már nem csapkodom, csak nyomkodom - de három ujjal....
2008. január 24., csütörtök
A nap kérdése
Miért van az, hogy ha többet alszom, akkor szarabbul nézek ki reggel????
Mert nálam az úgy van, hogy elég sokáig fent szoktam lenni.
Átlagosan, éjfél-egy óránál előbb nem tudok elaludni.
Reggel olyan hat körül kelek, és ez így pont jó nekem.
Viszont tegnap már elaludtam tizenegy előtt.
Ma reggel meg úgy néztem ki mint a mosott szar, és a helyzet tartós.
Na persze, én ezt nem vettem észre a tükörben, hanem ahogy bent a company-nál első kávémat fogyasztottam félig alvó állapotban a dohányzóban, igen kedves kollégám rám nézett kerekre tágult szemekkel, és megkérdezte, hogy nem kéne -e, egy kicsit többet aludnom?
Bahh! Most akkor hogy van ez?
ps.: Ja, a pánik gombot még mindig csapkodom..
Mert nálam az úgy van, hogy elég sokáig fent szoktam lenni.
Átlagosan, éjfél-egy óránál előbb nem tudok elaludni.
Reggel olyan hat körül kelek, és ez így pont jó nekem.
Viszont tegnap már elaludtam tizenegy előtt.
Ma reggel meg úgy néztem ki mint a mosott szar, és a helyzet tartós.
Na persze, én ezt nem vettem észre a tükörben, hanem ahogy bent a company-nál első kávémat fogyasztottam félig alvó állapotban a dohányzóban, igen kedves kollégám rám nézett kerekre tágult szemekkel, és megkérdezte, hogy nem kéne -e, egy kicsit többet aludnom?
Bahh! Most akkor hogy van ez?
ps.: Ja, a pánik gombot még mindig csapkodom..
2008. január 23., szerda
DNP!
Ezt a gombot nyomkodom folyamatosan - mit nyomkodom? csapkodom, teljes erőből, szembevérzésig - tegnap este óta, mert amikor elment, csak ültem ott, mint egy szerencsétlen fasz, és azon gondolkodtam, hogy miért érzem ezt a mérhetetlen nagy ürességet magamban ésvagy irányában???
2008. január 21., hétfő
cicamica
Úgy volt, hogy vasárnap veszem az első pókerleckémet.
Mert hogy amióta megtekintettem a Maverick című filmeposzt, azóta ellenálhatatlan vágyat érzek arra, hogy megtanuljak pókerezni.
Persze kudarcba fulladt az első órám, mert drága barátosném nem jelentkezett. Gyanítom be van fordulva, mert rájött, hogy mégis csak szereti Bé-t.
De hát szegény Bé, jelenleg az osztrákoknál csücsül a hűvösön, ahogy azt a börtönös bejegyzésemben taglaltam.
Furcsa, hogy az emberek a válsághelyzetekben döbbennek rá, hogy mit is éreznek valójában.
Vagy csak pont a válsághelyzet miatti felfokozott lelkiállapot az, ami félrevezeti az ember érzéseit??
Nehéz kérdés ez...
Most írt Szerelmem, hogy a tegnap esti beszélgetésünk óta nem tud szabadulni a gondolattól, ahogy rajtam van a lakk tűsarkúm, meg a fekete csipkés combfixem, amit akkor viseltem, amikor először voltunk együtt.
Wow!!!
Nos, ezt szerintem célzásértékűnek szánta.
Én meg veszem ám a célzásokat...
Szóval a holnapi randink igéretesnek tűnik...
Csak az a bajom, hogy a lelki szemeim előtt tökéletesen látom, ahogy várom őt a tűsarkúmban, a combfixben, meg őrületes feketeneműben, és valami szexi pózban elrendezkedve az ágyon elrebegem, hogy gyere be.
Ő bejön, meglát engem ott, úgy, és shhhhhhhhhh...
De VAZZ!!!! Az a gáz, hogy a kaput valakinek ki kéne nyitnia, hogy be tudjon jönni, hogy azt tudjam rebegni elalélt hangon, hogy gyere be.
Mert ugye, az hogy néz már ki, hogy kimegyek rendes ruhában, beengedem, aztán átöltözök?
Viszont ha meg úgy megyek ki, hogy rajtam van a dögös cucc, és ráveszem mondjuk a kimonómat, akkor az már nem meglepi, mert hát nyilván gondolja, hogy mi van.
Jaaaaaaaaaaaj már, hát most akkor hogy legyen ez?
Mert hogy amióta megtekintettem a Maverick című filmeposzt, azóta ellenálhatatlan vágyat érzek arra, hogy megtanuljak pókerezni.
Persze kudarcba fulladt az első órám, mert drága barátosném nem jelentkezett. Gyanítom be van fordulva, mert rájött, hogy mégis csak szereti Bé-t.
De hát szegény Bé, jelenleg az osztrákoknál csücsül a hűvösön, ahogy azt a börtönös bejegyzésemben taglaltam.
Furcsa, hogy az emberek a válsághelyzetekben döbbennek rá, hogy mit is éreznek valójában.
Vagy csak pont a válsághelyzet miatti felfokozott lelkiállapot az, ami félrevezeti az ember érzéseit??
Nehéz kérdés ez...
Most írt Szerelmem, hogy a tegnap esti beszélgetésünk óta nem tud szabadulni a gondolattól, ahogy rajtam van a lakk tűsarkúm, meg a fekete csipkés combfixem, amit akkor viseltem, amikor először voltunk együtt.
Wow!!!
Nos, ezt szerintem célzásértékűnek szánta.
Én meg veszem ám a célzásokat...
Szóval a holnapi randink igéretesnek tűnik...
Csak az a bajom, hogy a lelki szemeim előtt tökéletesen látom, ahogy várom őt a tűsarkúmban, a combfixben, meg őrületes feketeneműben, és valami szexi pózban elrendezkedve az ágyon elrebegem, hogy gyere be.
Ő bejön, meglát engem ott, úgy, és shhhhhhhhhh...
De VAZZ!!!! Az a gáz, hogy a kaput valakinek ki kéne nyitnia, hogy be tudjon jönni, hogy azt tudjam rebegni elalélt hangon, hogy gyere be.
Mert ugye, az hogy néz már ki, hogy kimegyek rendes ruhában, beengedem, aztán átöltözök?
Viszont ha meg úgy megyek ki, hogy rajtam van a dögös cucc, és ráveszem mondjuk a kimonómat, akkor az már nem meglepi, mert hát nyilván gondolja, hogy mi van.
Jaaaaaaaaaaaj már, hát most akkor hogy legyen ez?
noir
A hétvégém felejthető volt.
Pénteken hosszas gondolkodás után, úgy döntöttem, hogy az estémet a filmek világának szentelem.
Bárki, bármit is mond, Tarantino egy zseni. Teljesen elmebeteg, de egy tálentum.
Bár azt gondolom, hogy minden művész valahol őrült. Nem tudom elhinni, hogy ilyen alkotásokat normális agy szülhet.
Reservoir Dogs. Hetedjére tekintettem meg, és még mindig zseniális. Nem is beszélve a zenéjéről. Na nekem mindig táncolhatnékom kerekedik, ezektől a 70-es évebeli klasszikusoktól.
Michael Madsen pedig egyenesen szívdöglesztő benne. Főleg, amikor elkezd táncolni a Stuck in the middle with you-ra, majd egy laza mozdulattal lenyisszantja a rendőr fülét.
Harvey Keitel egyszerűen színészóriás. Nem egy szép férfi, bár amikor megnéztem a Zongoraleckét, és megtekinthettem puszta valóságában, hát...... hmmmmm!
Hát tessék, nézzétek őket.
és..
Pénteken hosszas gondolkodás után, úgy döntöttem, hogy az estémet a filmek világának szentelem.
Bárki, bármit is mond, Tarantino egy zseni. Teljesen elmebeteg, de egy tálentum.
Bár azt gondolom, hogy minden művész valahol őrült. Nem tudom elhinni, hogy ilyen alkotásokat normális agy szülhet.
Reservoir Dogs. Hetedjére tekintettem meg, és még mindig zseniális. Nem is beszélve a zenéjéről. Na nekem mindig táncolhatnékom kerekedik, ezektől a 70-es évebeli klasszikusoktól.
Michael Madsen pedig egyenesen szívdöglesztő benne. Főleg, amikor elkezd táncolni a Stuck in the middle with you-ra, majd egy laza mozdulattal lenyisszantja a rendőr fülét.
Harvey Keitel egyszerűen színészóriás. Nem egy szép férfi, bár amikor megnéztem a Zongoraleckét, és megtekinthettem puszta valóságában, hát...... hmmmmm!
Hát tessék, nézzétek őket.
és..
2008. január 18., péntek
börtönszekció
Ez a január igen "izgalmasra" sikeredett, ami a baráti-ismerősi körömet illeti.
Az egyik ilyen, hogy rájuk törtek a kommandósok, és miután 600 tő marihuánát találtak a pincében, bevarták őket. Hallatlan!
Aztán szegény Bé, kint az osztrákoknál az autópályán elütött egy embert, és ha ez nem lenne elég, nem rendelkezett bizonyos engedéllyel a szállításhoz, tehát Őt is bevitték. Ami az ügyben borzasztó, hogy nem is engedik ki, amíg le nem zajlik a tárgyalás. Még óvadék ellenében sem.
Ha jól végiggondolom, jelenleg a barátaim közül négyen vannak "kényszerszabadságon".
Hmmm...
Most akkor ebből le kéne vonnom messzemenő következtetéseket??
Az egyik ilyen, hogy rájuk törtek a kommandósok, és miután 600 tő marihuánát találtak a pincében, bevarták őket. Hallatlan!
Aztán szegény Bé, kint az osztrákoknál az autópályán elütött egy embert, és ha ez nem lenne elég, nem rendelkezett bizonyos engedéllyel a szállításhoz, tehát Őt is bevitték. Ami az ügyben borzasztó, hogy nem is engedik ki, amíg le nem zajlik a tárgyalás. Még óvadék ellenében sem.
Ha jól végiggondolom, jelenleg a barátaim közül négyen vannak "kényszerszabadságon".
Hmmm...
Most akkor ebből le kéne vonnom messzemenő következtetéseket??
2008. január 17., csütörtök
nyihiiii
Hát Ő úgy eszi az édességet, a kisszemű édességet, hogy beleönti a tenyerébe, és egyszerre bekapja az egészet. S miközben rágcsálja, nagyokat hümmög, hogy milyen finom.
Így ette ma a mazsolás Milka Lila Stars-t, amit adtam neki.
Imáááááádom, na! Ez van!
Így ette ma a mazsolás Milka Lila Stars-t, amit adtam neki.
Imáááááádom, na! Ez van!
2008. január 16., szerda
mea culpa
Amikor egész tudatos életeden keresztül féltél valamitől.
Attól, hogy nem szeret, attól, hogy szeret, attól, hogy mást szeret, attól, hogy vajon miért van rossz kedve, vagy hogy miért van jó kedve, vagy hogy mit gondol, vagy mit nem gondol.
És az évek során, ez a torokszorító érzés úgy beleeszi magát a zsigereidbe, hogy nem tudsz tőle szabadulni.
De vége lett, és azt hitted, hogy ezzel a félelmednek is vége szakad.
És amikor van valaki, aki mindennél fontosabb neked, és már nem akarsz többet félni, mert elég volt a rettegésből, akkor azt hiszed, hogy menni fog.
Azonban később rádöbbensz, hogy mégsem megy.
De arra is rájössz, hogy ha nem hagyod abba, akkor azzal mindent, de tényleg mindent tönkretehetsz.
És amikor olyan napok vannak mögötted, hogy 100 méterrel jársz a felhők felett, és boldog vagy, és szinte el sem hiszed, hogy mindez veled történik, akkor jön egy rossz nap.
Az első rossz nap. Nem a századik, hanem az ELSŐ!!!
Ránézel, és tudod, hogy baj van. Nem tudod, hogy mi, de látod, hogy valami nagyon nem kerek.
Megkérdezed.
Válaszol.
És mit ad Isten? Nem azt mondja, amit szeretnél hallani. És akkor befordulsz. És mivel nem mondja meg rögtön, hogy mi bántja, elkezdesz félni, és jön megint az a borzasztó érzés, amit nem tudsz uralni, ami felkúszik az ereiden keresztül, az egyre sűrűsödő véreden keresztül fut az agyad felé, és amikor már elfoglalja az agyad, és kitűzi fekete zászlaját, elindul a szived felé, mert neki nem elég ennyi, mert neki minden kell. Eléri a szívedet, és a vörös véredet, és vörös húsodat feketévé színezi.
Ilyenkor már mindegy, mert a félelem érzése megbilincsel minden józan észt, érvet, és már nem gondolkodsz tiszta fejjel, hanem elkezded látni a rosszabbnál rosszabb dolgokat, és nem enged, nem szabadulhatsz.
Kombinálsz. Szavak mögöttes értelmét keresed, pedig nincs.
Azt hittem, hogy fel vagyok készülve mindenre.
A rossz napokra, a megingásokra, a rossz kedvre, a szomorúságra.
Tudtam az értelmemmel, hogy fel vagyok készülve, hogy menni fog, hogy fogom tudni kezelni.
És amikor eljött az első ilyen "rossz nap", rá kellett döbbennem, hogy nem megy.
Hogy erre még nem vagyok kész, hogy meg kell tanulnom lekűzdenem a rettegésemet.
Hogy mellette kell állnom akkor is, amikor jön egy érzelemlufi, és csak száll-száll, odaér, ráül a válladra úgy, hogy észre sem veszed.
És én nem álltam mellette, hanem elkezdtem a hülye kis játszmámat, hogy akkor most nem nézek rá, nem mosolygok, és gubbadjon meg ott ahol van.
Hiba volt, őrült nagy hiba.
Ott ült a kanapémon, és azt mondta, hogy melegségre vágyott volna tőlem, egy mosolyra, egy bíztatásra, arra, hogy érezze, hogy mellette vagyok, hogy szeretem, és ehelyett úgy bántam vele, mintha egy idegen fasz lenne.
Igaza volt, bántóan igaza.
Nagyon elszégyeltem magam.
Hisz nem csak akkor kell mellette lennem, amikor minden tökéletes, hanem akkor is, amikor nehéz, amikor rossz, és amikor fel kell dolgoznia, hogy az élete gyökeresen megváltozott 17 év után.
Csúfosan megbuktam, kudarcot vallottam előtte, és magam előtt.
Az önmagamba vetett hitemben inogtam meg.
Attól, hogy nem szeret, attól, hogy szeret, attól, hogy mást szeret, attól, hogy vajon miért van rossz kedve, vagy hogy miért van jó kedve, vagy hogy mit gondol, vagy mit nem gondol.
És az évek során, ez a torokszorító érzés úgy beleeszi magát a zsigereidbe, hogy nem tudsz tőle szabadulni.
De vége lett, és azt hitted, hogy ezzel a félelmednek is vége szakad.
És amikor van valaki, aki mindennél fontosabb neked, és már nem akarsz többet félni, mert elég volt a rettegésből, akkor azt hiszed, hogy menni fog.
Azonban később rádöbbensz, hogy mégsem megy.
De arra is rájössz, hogy ha nem hagyod abba, akkor azzal mindent, de tényleg mindent tönkretehetsz.
És amikor olyan napok vannak mögötted, hogy 100 méterrel jársz a felhők felett, és boldog vagy, és szinte el sem hiszed, hogy mindez veled történik, akkor jön egy rossz nap.
Az első rossz nap. Nem a századik, hanem az ELSŐ!!!
Ránézel, és tudod, hogy baj van. Nem tudod, hogy mi, de látod, hogy valami nagyon nem kerek.
Megkérdezed.
Válaszol.
És mit ad Isten? Nem azt mondja, amit szeretnél hallani. És akkor befordulsz. És mivel nem mondja meg rögtön, hogy mi bántja, elkezdesz félni, és jön megint az a borzasztó érzés, amit nem tudsz uralni, ami felkúszik az ereiden keresztül, az egyre sűrűsödő véreden keresztül fut az agyad felé, és amikor már elfoglalja az agyad, és kitűzi fekete zászlaját, elindul a szived felé, mert neki nem elég ennyi, mert neki minden kell. Eléri a szívedet, és a vörös véredet, és vörös húsodat feketévé színezi.
Ilyenkor már mindegy, mert a félelem érzése megbilincsel minden józan észt, érvet, és már nem gondolkodsz tiszta fejjel, hanem elkezded látni a rosszabbnál rosszabb dolgokat, és nem enged, nem szabadulhatsz.
Kombinálsz. Szavak mögöttes értelmét keresed, pedig nincs.
Azt hittem, hogy fel vagyok készülve mindenre.
A rossz napokra, a megingásokra, a rossz kedvre, a szomorúságra.
Tudtam az értelmemmel, hogy fel vagyok készülve, hogy menni fog, hogy fogom tudni kezelni.
És amikor eljött az első ilyen "rossz nap", rá kellett döbbennem, hogy nem megy.
Hogy erre még nem vagyok kész, hogy meg kell tanulnom lekűzdenem a rettegésemet.
Hogy mellette kell állnom akkor is, amikor jön egy érzelemlufi, és csak száll-száll, odaér, ráül a válladra úgy, hogy észre sem veszed.
És én nem álltam mellette, hanem elkezdtem a hülye kis játszmámat, hogy akkor most nem nézek rá, nem mosolygok, és gubbadjon meg ott ahol van.
Hiba volt, őrült nagy hiba.
Ott ült a kanapémon, és azt mondta, hogy melegségre vágyott volna tőlem, egy mosolyra, egy bíztatásra, arra, hogy érezze, hogy mellette vagyok, hogy szeretem, és ehelyett úgy bántam vele, mintha egy idegen fasz lenne.
Igaza volt, bántóan igaza.
Nagyon elszégyeltem magam.
Hisz nem csak akkor kell mellette lennem, amikor minden tökéletes, hanem akkor is, amikor nehéz, amikor rossz, és amikor fel kell dolgoznia, hogy az élete gyökeresen megváltozott 17 év után.
Csúfosan megbuktam, kudarcot vallottam előtte, és magam előtt.
Az önmagamba vetett hitemben inogtam meg.
2008. január 14., hétfő
Tom Cruise S.O.S !!
Ajajj!
Bajok lesznek!
Nagyon nincs pénzem!
De nagyon!
Még az albérletet ki sem fizettem, ami mellékesen majd ötven pénz.
Ha jól emlékszem, a pénztárcámban van cirka 15 ezer, plusz még a bankszámlámon 18 ezer.
Akárhogy is osztok-szorzok, ez a közelében sincs az 50-nek.
Na már most, túl ezen, még élni is kéne valamiből február 10-ig.
Mission Impossible.....
Az egészben az a túlzás, hogy fogalmam sincs, hogy mire ment el a fizetésem 90%-a.
Hát, matekból mindig is sík hülye voltam, na!
Mert ha legalább magamra költöttem volna az eltűnt pénzt! De nem!
Mindössze egy csodás kis fehérneműegyüttest vettem - tényleg tündéri, fekete alapon fehér apró pettyek, és csodás kis fehér csipkebetét - de ez csak 6 ezer volt.
Tényleg nem értem!!!!
FELHÍVÁS!!!
Keresem az eltűnt pénzemet!!!
Aki megtalálta, adja vissza!
Bármilyen címletben megfelel, nem válogatok!
Lehet, hogy szólnom kéne Tom Cruise-nak, hátha Ő megoldja a problémámat..
Bajok lesznek!
Nagyon nincs pénzem!
De nagyon!
Még az albérletet ki sem fizettem, ami mellékesen majd ötven pénz.
Ha jól emlékszem, a pénztárcámban van cirka 15 ezer, plusz még a bankszámlámon 18 ezer.
Akárhogy is osztok-szorzok, ez a közelében sincs az 50-nek.
Na már most, túl ezen, még élni is kéne valamiből február 10-ig.
Mission Impossible.....
Az egészben az a túlzás, hogy fogalmam sincs, hogy mire ment el a fizetésem 90%-a.
Hát, matekból mindig is sík hülye voltam, na!
Mert ha legalább magamra költöttem volna az eltűnt pénzt! De nem!
Mindössze egy csodás kis fehérneműegyüttest vettem - tényleg tündéri, fekete alapon fehér apró pettyek, és csodás kis fehér csipkebetét - de ez csak 6 ezer volt.
Tényleg nem értem!!!!
FELHÍVÁS!!!
Keresem az eltűnt pénzemet!!!
Aki megtalálta, adja vissza!
Bármilyen címletben megfelel, nem válogatok!
Lehet, hogy szólnom kéne Tom Cruise-nak, hátha Ő megoldja a problémámat..
2008. január 11., péntek
ez is egy nap
Ma este nagy csimbumcirkusz lesz a szokott helyünkön. Kaja-pia-zene.
Már rám fér, mert idejét sem tudom, hogy mikor engedtem el magam, úgy istenigazából.
Szombaton meg fürdőzős randi TK-val.
Idebent minden tök uncsi, halálosan unom a banánt, már a net sem köt le.
Sebaj, vannak ilyen napok.
Tegnap Pöcivel rántottunk egy nyulat, aztán hazamentem, és felzabáltam az egész hűtőt, aminek az lett a következménye, hogy tök szarul lettem.
Nem beszélve arról, hogy jól megálmosodtam, és a várva-várt Vonnegut filmemet, az Ötös számú vágóhidat nem tudtam megnézni.
Persze fölösleges mondanom, de 00:40-kor kezdődött volna.
Mééé van az, hogy a jó, és nem tucatfilmeket éjjel adják. Ez milyen már, ez?
Utolsó ébren töltött emlékem, hogy 30 perc múlva kezdődik a film.
Aztán reggel lett...
Hát, így megy ez...
Már rám fér, mert idejét sem tudom, hogy mikor engedtem el magam, úgy istenigazából.
Szombaton meg fürdőzős randi TK-val.
Idebent minden tök uncsi, halálosan unom a banánt, már a net sem köt le.
Sebaj, vannak ilyen napok.
Tegnap Pöcivel rántottunk egy nyulat, aztán hazamentem, és felzabáltam az egész hűtőt, aminek az lett a következménye, hogy tök szarul lettem.
Nem beszélve arról, hogy jól megálmosodtam, és a várva-várt Vonnegut filmemet, az Ötös számú vágóhidat nem tudtam megnézni.
Persze fölösleges mondanom, de 00:40-kor kezdődött volna.
Mééé van az, hogy a jó, és nem tucatfilmeket éjjel adják. Ez milyen már, ez?
Utolsó ébren töltött emlékem, hogy 30 perc múlva kezdődik a film.
Aztán reggel lett...
Hát, így megy ez...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
