long, long time ago...

Húú, hát jó régen nem írtam már.
Nem is tudom, hogy hol kezdjem...
Talán a levél hatása TK-ra?
Este eljött az ivászatra. Láttam rajta, hogy odavan. Jaaaaj, olyan hosszú lenne most leírni az egész történést.
Ittunk, felhívott telefonon, úgy hogy ott ültem két emberrel arréb. Azt mondta, hogy leszarja a levelem, nem érdekli, Ő szeret, és mindig is szeretni fog. Bahh!
Aztán ki tudja hogyan, de picsogás lett a vége.
Kint álltunk az udvaron, repkedtek a mínuszok, de nem éreztük.
Könyörögtem neki, hogy mondja már ki, hogy nem leszünk együtt, kiabáltam, és az ingébe kapaszkodva ráztam, hogy mondja már...
De nem szólt semmit.
Elhallgattam. Nem jöt ki egy hang sem a torkomon.
Aztán már hüppögtem is.
Azt mondta, mennie kell. Hát ez az, vazz! Neked mindig menned kell!
Megint jöttek a nagy szavak.., de mindegy is!
Ő hazament a feleségéhez, én ottmaradtam, és a kollegákkal butára ittam magam. Aztán Pöcivel jól beszívtunk. Onnantól kezdve már jó volt minden...
Így meg ez, na! Bár - mint tudjuk - ez csak tüneti kezelés.
Több figyelmet kellett volna fordítani a prevencióra, nemdebár???
24-én jött értem Lill, felszedtük unokaöcsémet a reptéren, és jöttünk haza.
Fadíszítés Hugival, apám hazaérkezett tök matán (hogy másképp??)
Remek volt!
Mély értelmű beszélgetésbe bonyolódtunk az élet nagy dolgairól. Jött a szokásos kérdés, hogy mi van pasiügyben? Van -e valami komoly? Addig-addig baszogatott, míg megmondtam neki, hogy lenne komoly, csak az illető nem szabad. Na, erre jöttek az okosabbnál, okosabb tanácsok, miszerint ez nem jó, és hogy hagyjam abba, és bla-bla-bla...
Annyira szeretem, amikor emberek megmondják, hogy mit tegyek, hogyan tegyem és miért..
Aztán rövidre zártam azzal, hogy ne aggódjon, mert most van vége, és ne is beszéljünk róla, mert érzékenyen érint a téma.
Aztán Hál' Istennek megérkezett Anyu is a fonnyadtaktól, és átadtuk a karácsonyi ajándékokat.
Legnagyobb meglepetésemre megkaptam a jogsit Apámtól. Pontosabban a jogosítvány finanszírozását.
Nem számítottam rá, mert tavaly karácsonykor ígérte, szintén egy mámoros pillanatában, hogy jövőre jogsit kapok. Mint az lenni szokott, ilyenkor mindent megígér, de másnapra elfelejti.
Viszont, Drága Anyám, mindent megtett annak érdekében, hogy ez ne vesszen el az alkohol kacskaringós ösvényein, és emlékeztette az ígéretére.
Tehát, márciustól rálépek a jogosítvány megszerzésének rögös útjára. Jipííííííííííííí!!!
Na, visszatérvén a karácsony estére..
Miután megvolt az ajándék átadás-átvevés, és anyám zseniális halászlevének elfogyasztása, erőteljesen elkezdtünk gondolkodóba esni hugival, hogy mi a francot csináljunk...
Lenyúltuk az autót, és jobb híján autóztunk a városba. Éjfél tájt telefon nagyonnagyonjófejbaráttól, hogy ugyan menjunk már le a kedvenc helyünkre.
Nagyszerű! Irány haza, átöltözés, Szil felszedése, és be a Stock-ba.
Óriási kábítószeres buliba csöppentünk. A legjobb szeletelős zene, és mi ott álltunk mindhárman teljesen józanul, és minden tudatmódosítószer nélkül.
Hát, ilyen a mi formánk...!!!
Mindegy, végül is, így is elrángatóztunk hajnali háromig.
Így esett a nagy eset..
Aztán másnap zabálás fulladásig, nagy családi összeröffenés, majd este szintén autókázás unokatesóval együtt.
Komolyan mókás, hogy az emberek miket csinálnak! Elmentünk a helyi cigánytelep felé - mert mi szeretünk veszélyesen élni - látjuk, hogy bazi nagy csoportosulás. Kicsit be is szartunk, hogy most itt akkor vége mindennek, ezek elénk ugranak , kirángatnak az autóból, és di end.
Bár, megjegyzem, ez nem csak az én fejemben játszódhatott le, hanem gyanítom Lillnek és Tomnak is. Persze mindhárman mélyen hallgattunk erről....
Visszafordulni nem tudtunk, így halált megvető bátorsággal gurultunk tovább a tumultus felé.
Hát, amit láttunk az mindent vitt!!! Esővíz elvezető árokban, ami meglepően mély volt, seggel lefelé becsúszva az autó, de úgy, hogy csak az első két kereke és az orra látszott ki.
Persze - a túl jó szívünk- megálltunk, hogy tudunk -e segíteni, megsérült -e valaki.
Óóóóó, senkinek, semmi baja, csak húzzuk má' ki az autót!!!
Muhahaha! Hát, könyörgöm, hogy a picsába?
Ugyan má' tesvé' há' a suzukival má' kihúztuk!
Na, akkor húzzátok ki megint!
Komolyan mondom, roppantul érdekelt volna, hogy miként varázsolták bele azt a dévút az árokba??
De azt a sztorit már nem vártuk meg, gyorsan leléptünk.
Ilyen kis nüanszokkal tarkítva telik-múlik a karácsony...., nélküle.