Húúúú, de nagyon jó volt a Fujiban. De tényleg!
És nem volt lábszag! Vagy túl nagy volt a tér, és eloszlott... ??
Nyolc fogás, finomabbnál finomabb falatok. Ez tényleg megérte.
Arról nem is beszélve, hogy TK ott ült mellettem, és leste minden kivánságomat.
Bár nekem csak egy kívánságom lett volna... Hahh, de hagyjuk is!
Most van szezonja, a céges karácsonyi ajándékok pirulás nélküli elfogadásának.
Az egyik beszállítótól a finomságok mellé kaptam még valamit.
Sokáig fejtegettem a tartalmát, mire rájöttem, hogy nem más, mint egy fóliatépő.
FÓLIATÉÉÉÉÉPŐŐŐŐŐ!!!
Na, azt sokat fogom használni, már látom!!
Kollegám azt mondta ajándékozzam tovább. Persze! Milyen gáz lenne már fóliatépőt ajándékozni valakinek...
Aztán kaptam még kávés készletet, meg rahedli bon-bont, meg gyertyákat, meg mini illatszercsomagot.
Már csak a taxis cég van hátra, és tőlük tavaly tök jókat kaptam.
Mindenből a minőségit. Csoki, kávé, ital, sajt, és még egy masszázsbérlet.
Szóval, őket még nagyon várom, ám!
Azért a finomságok nagy részét, szét szoktam osztani a fiúknak, mert nekem nagy a szívem és sok mindenki belefér.
Ezt ők is szokták mondani, de valahogy közben egy kaján vigyor ül ki az arcukra.
Vajon miért?
Talán csak nem a mellbőségemre céloznak közben?? Hmm?
De.
Mert van olyan szókimondó kollegám is, aki simán kimondja. Ennyi.
De már megszoktam. A pasik között a cicipoénok sosem kopnak ki.
