Amit mondtam, megmondtam!

Ja!
Igéretemhez híven, megcsináltam csúnyán-vadul.
Persze csakis a manikűr, és Eb hazaszállítása után.

grrrr...

Áááááá, baszics! Na ettől ki tudok akadni....
Bab hajnalban felébredt, és hogy tudjak aludni, átment a másik szobába tévét nézni. Piros pont.
Erre fel, egyszer csak arra ébredek, hogy benyit, és rezignáltan közli, hogy az Eb behányt.
Könyörgöm, aztán neked nincsen kezed, hogy feltakarítsd???? Ezért képes vagy felébreszteni???
Majd mikor közöltem vele, hogy szedje fel, nagy puffogva, zörögve, a szobán átmászkálva, engem teljesen felébresztve, meg is tette.
Gyűlölöm, amikor ilyen látványosan férfi...Ha egyszer eljut arra a szintre, hogy nem akar felébreszteni, csak mert ő nem tud aludni, akkor arra miért nincs elég agysejtje, hogy a kutya gyomrából visszajövő terméket feltakarítsa anélkül, hogy fel kéne kelnem rá???
Valaki ezt magyarázza el nekem, mert NEM ÉRTEEEEEM!!!!
Na!

itt-ott

Esküszöm, kellett volna még két nap, hogy kipihenjem a pihenést. Bab szerdán kitalálta, hogy aktívan töltsük ezt a 4 napot. Ez olyan jól sikerült, hogy 1500 km-t tettünk bele az autóba az elmúlt napokban.
Voltunk libegni magashegyen, meg állatkertbe, meg maciparkba, meg 3D-s moziba, meg kastélyban, meg várban, meg Tokaj szőlővesszein nektárt csepegtettünk. Ettünk szarvas-steaket, meg libamájjal töltött husit tokaji mástással, meg borzalmas tiramisut.
Láttunk elefántot annak szándékával, hogy fát döntsön ki.
Meglátogattam Lindit, meg Pöcit királyvárosban, ahol is mindent összegezve szívfájdítóan jól éreztem magam.
Amikor beértünk a városba, önkéntelenül kicsóúszott a számon, hogy home sweat home.
Szegény Bab, olyan fancsali képet vágott. Kénytelen voltam kegyesen hazudni, hogy csak vicceltem, meg ott van az otthonom, ahol Ő van. (ez annyira nem is volt hazugság)
Aztán este megindultunk Lindivel.
Kicsi Pöcim, mire találkoztunk már be volt nyulacskázva. Kicsit aggódtunk is Lindivel, hogy mennyire lesz használható, de leszámítva azt, hogy majdnem elbőgte magát, miközben arról beszélt, hogy mennyire hiányzom neki, hogy mennyire jó fej vagyok, hogy milyen szerepet játszottam a "felnőtté válásában", illetve, hogy fél szavakból is értjük egymást, no meg igaz, hogy fél éve mentem el, de olyan mintha tegnap történt volna, és ugyanott tudjuk folytatni tovább, mint ahol abbahagytuk.... szóval azt leszámítva, hogy a szeme tele volt könnyel, és pasi létére majdnem elbőgte magát, na, ehhez képest, teljesen vállalhatóan viselkedett.
Persze, hazudnék ha azt mondanám, hogy nem esett jól. De. Nagyon.
Vasárnap értem jött Bab, és meglepetésként a maciparkon meg a mozin kívül, egész óvatosan beterelt a MANGO bolba, és kaptam csodalilafelsőt, meg egy meseszép táskát. Így megy ez nálunk...
Este hétre értünk haza, hulla voltam. Annyi erőm volt még, hogy kipakoltam a bőröndöket, dobtam egy zuhanyt, körmöt pingáltam, majd elájultam.
Arra ébredtem, hogy Bab erőteljesen próbálja felhívni a figyelmemet arra a tényre, hogy 3 napja nem teljesíthette be férji előjogait. Nekifeszült a farka a combomnak. Arra emlékszem, hogy megfordultam, és próbáltam a szememet nyitva tartani, de egyszerűen nem sikerült. Elaludtam.
Ez milyen már, ez???
Velem ilyen még sosem fordult elő...
Ez már az első lépcsőfok a ........ nem is tudom, hogy mi felé????
Hazamegyek a melóból, tuti elkapom, és megcsinálom durván-vadul..
Persze csak a manikűr, és Eb hazaszállítása után. :-)

csapongva

Huhhh...
Jó régen nem jártam erre. Nem volt kedvem, nem volt időm, nem volt impulzus sem nagyon..
Most se nagyon nincs...
És olyan sok minden történt és leírni sincs nagyon kedvem, vagy energiám, vagy mifene...
Megint dolgozom. És ez azért feldob. Nagyon kész voltam ettől az önként vállalt semmittevéstől. Ami persze nem volt semmittevés, hisz háziasszonykodtam, meg vezettem, meg angoloztam, de hát az mégsem 'olyan' munka, na!
Van itt ez a kínai project is, ami mindjárt itt lesz, cirka öt hónap múlva. Jaaaajjjj!
Soha vissza nem térő alkalom ez, de azért parázok, na! Ott leszünk összezárva Babbal. Egész nap. Reggeltől-estig, estétől-reggelig. Egy munkahely, egy otthon, egy szórakozás.
Ha ebből jól kijövünk, az maga lesz a csoda.
Múlt héten döbbentünk rá, hogy nem tudjuk kint megszerezni a jogsit, hisz nem fogják megadni.
Hogyan is adnák meg, hiszen el sem tudjuk olvasni a közlekedési táblákat... ehhh... fuck!
Most szereztem jogsit, kezdem élvezni is a vezetést, erre lelépek és megint nem fogok vezetni akár évekig se.
Bab is kiakadt, mert Ő meg már kitalálta, hogy vesz egy motort odakint és milyen jókat fog(unk) majd motorozni.
Ebbel járok kutyaiskolába. Hogy okosodjon, meg ügyesedjen, meg ha üvöltök mint a sakál a mező másik végéből, hogy gyereeeeee visszaaaaa, akkor bizony jöjjön vissza.
Teljesen feldob az egész, mert hát Ő az iskola sztárja. A kis szarházi!!!
Most vasárnap meg az oktató azt mondta, hogy Ő nem szokott dicsérni, de le van nyűgözve. Ha a helyben maradás stabilizálódik, szívesen lát minket a bemutató csapatába...
Wow!!!! Nagyon feldobott a dolog. És egyben el is keseredtem, mert az Ebet nem vihetjük magunkkal Kínába. Vagy legalább is a kezdeti időkben biztos nem...
Hihetetlen, hogy egy kutyámat sem tudom felnevelni.....
Viszont tudom, hogy anyunál a legjobb helyen lesz. És annyira szereti azt a kis dögöt, hogy csak na!
Vasárnap Szegeden sétáltunk Babbal a napsütésben. Egészen boldog voltam egy pillantásra.

Borzasztóan hiányzik mindenki. Kollegák, munkahely, barátok, a Duna-part, TK. Kár lenne tagadnom, TK is, igen... Ez van.

Ja, időközben 30 lettem. Kriminális.
Az egészben az volt a jó, hogy Bab rendezett nekem egy meglepetés vacsit. Ott volt a családom, amiben most már beletartozik Bab családja is. Kicsit pityeregtem is, mert ilyet még nekem soha senki.....
És kaptam virágot, meg klassz ajándékokat is. Jó volt na!
Az új melóhelyem egész jó. Akkora az asztalom, hogy nem is tudom egyelőre belakni. A titkárnő kávét készít nekem, és kaptam benzinkártyát is.
Csak a régi kollegák lennének itt, az lenne ám az igazi...