családom, és egyéb állatfajták

Most aztán már máshogy hívnak, illetve hívatom magamat. Most már amikor azt kéne mondanom magamnak, hogy jajjj, de hülye vagy Kovács, hát most már azt kell, hogy mondjam, hogy jajj de hülye vagy Szabó. Vagy valamami ilyesmi.
Mókás, nem?
Mindjárt lesz jogsim, és akkor semmi sem ment meg attól, hogy én legyek az utak királya.., vagy réme???
Múltkor is, nagy önbizalommal repesztek a kanyarban alig hússzal, a METÁL - érted? -
M E T Á L Z Ö L D suzukival, mire föl kinyílt az ajtóm. Oktatóm frászt kapott, én meg higgadt és megfontolt mozdulattal kinyúltam, és becsuktam. Mi mást???
Hétvégén letudtuk a kötelező családi banzájt, ahol is mindenki hozta a tőle elvárhatót.
Apám részegen élet nagy kérdéseit feltette a férjemnek. Majd sokat sejtetően azt is elmondta uszkve 15-ször, hogy akkor szeptemberben odaadják a nászajándékot, ami miatt az idén a lakásfelújításuk elmarad. Igen, ezt is hozzátette.
Csak hogy érezzük magunkat szarul, de legalább is felfogjuk a súlyát a dolognak.
Aztán persze kitörő örömmel üdvözölte a családban a vejét, és hogy végre egy férfi a családban. Amit ha lefordítok az Ő nyelvére, egyszerűen csak annyit tesz, hogy végre tud valakivel együtt inni, mert már a magában ivás biztos uncsi volt...na.., hát így megy ez.
Aztán nagybátyám csak simán fárasztóan hülye volt. Elgondolkodtam, hogy gyerekkoromban mennyire rajongtam érte. Csak azt nem értem miért? Nyilván ugyanezeket az ostobaságokat nyomta....
Na mindegy is. Azért elég jól elvoltunk Babbal. Hihetetlen higgadtsággal viselte a helyzetet.
Volt szalonnapirongatás tűz felett, meg kenyércsöpögtetés.
Aztán majd elfelejtettem, hogy az Ebnek meg kalandosra sikeredett a hétvége.
Volt ott quadozás meg raftingolás is. Lefordítva, ez annyit tesz, hogy reggel anyu elvitte sétázni, és a mező közepén megjelenő quadot kiszúrván üldözőbe vette, és bármilyen hihetetlen, de a kistestű nem sok híján legyorsulta a gépet.
Szegény Anyám frászt kapott.
Aztán elmentünk Babbal megnézni a háztól nem messze lévő tavat, ami mellékesen megjegyezve egy békanyálas, U alakú ásott halastó volt, két méteres mélységgel, és iszonyatos meredek, illetve mondhatom bátran, hogy függőleges parttal.
Persze a kutya veszettül ólálkodott a közelében, még évődtünk is egy sort Babbal, hogy ha beleugrik az Eb, Ő nem fogja kimenteni, mire én, önérzetes gazdiként egyből rákontráztam, hogy majd akkor én utánaugrok.
Ahogy ezt kimondtam, az Eb halált megvető bátorsággal, egyszerűen beleugrott a tóba.
Mi meg csak néztünk nagy szemekkel, ahogy elmerült a kistestű. Én szorítottam Bab karját, hogy majd most akkor ugrom, Ő meg az enyémet, hogy ne ugorjak, majd Ő.
Aztán hál istennek, felbukkant a kis nyuszi feje, és veszettül kapálózva, úszni próbált a part felé, persze hiába is, hiszen nem tudott volna kimászni. Ekkor Bab lefeküdt a földre, benyúlt, épp hogy elérte az Eb grabancát, és kiemelte a partra.
Kistestű először nem igazán értette, hogy mi történt, majd pedig nyugtázván a helyzetet, levágta magát a sárba, és jól belefetrenkézett.
Szemmel láthatóan nem viselte meg túlzottan az eset, hiszen újra meg akarta próbálni a vadvizi evezést, de akkor már résen voltunk, és nem engedtük a drámát.

just married

Ma elmegyek így, aztán meg visszajövök "úgy"...
Elég furi. Meg aztán most lehet, hogy izgulnom kéne, de nem izgulok..
Egyszerűen csak szívmelengető érzés...