Olyan sok történés volt eddig, hogy nem is tudom hol kezdjem.
Búcsúbuli letudva. Jó volt, TK nem jött el. Sebaj!
Költözés letudva. Meleg volt, utáltam, de megvagyunk vele.
Kipakolás megvolt, bár még küszködök némi kihívással az üggyel kapcsolatban...
Időpont is megvan, jipíííí!
Eb beköltöztetve.
Laptop beizzítva.
Barátok hiányoznak, kollegák hiányoznak, egyelőre úgy érzem magam mint egy hosszú szabadság alatt.
Főzögetek is, kisebb-nagyobb sikerekkel.
Majd lesz valahogy.
Gyűrűt mára várjuk, még nem érkezett meg. Remélem jó lesz Babra is...
2008. május 20., kedd
2008. május 9., péntek
utószor...vol.2.
Jaj-jaj!
Ma van itt a vége.... és ha ez nem lenne elég, tegnap bejelentette TK, hogy nem jön a búcsúbulimra.
Bassza meg, húúú de szarul érintett!
Jött ilyen dumával, hogy Ő képtelen elbúcsúztatni, hogy nem bírja, bla-bla-bla...
De igazából az ütött szíven, hogy 5 évig volt a főnököm, és hogy annyi nincs benne, hogy félrerakja a személyes dolgokat, és elbúcsúztasson tisztességgel, úgy ahogy az jár...
Iyenkor megint csak elgondolkodom azon, hogy miért szerettem én ezt a pasit annyira...
DE..... ,
’Érzéseinket nem szabad szégyellni akkor sem, ha méltatlanra pazaroljuk' - persze az én esetemben ez múlt időben értendő....
Ma van itt a vége.... és ha ez nem lenne elég, tegnap bejelentette TK, hogy nem jön a búcsúbulimra.
Bassza meg, húúú de szarul érintett!
Jött ilyen dumával, hogy Ő képtelen elbúcsúztatni, hogy nem bírja, bla-bla-bla...
De igazából az ütött szíven, hogy 5 évig volt a főnököm, és hogy annyi nincs benne, hogy félrerakja a személyes dolgokat, és elbúcsúztasson tisztességgel, úgy ahogy az jár...
Iyenkor megint csak elgondolkodom azon, hogy miért szerettem én ezt a pasit annyira...
DE..... ,
’Érzéseinket nem szabad szégyellni akkor sem, ha méltatlanra pazaroljuk' - persze az én esetemben ez múlt időben értendő....
2008. május 7., szerda
Ne szólj szám!!!
Az a baj, hogy ha a blogodat olvassa az anyád, akkor könnyen feltehet olyan kérdéseket, amikre nem tudsz válaszolni..
No nem azért mert nem akarsz, hanem mert nem lehet...
A múltkor megint próbálkozott, de mondtam neki, hogy - Anyám, azért mert olvasod, az még nem egyenesen arányos azzal, hogy meg is kell beszélnünk!!!
Aztán meg van az is, hogy semmi más vágyam nincs, mint hogy elmondjam neki, de akkor sem tehetem.
A titok, az titok, és kész!
Ehhhh! Faszom! Tudom, hogy úgy is el fogom mondani neki.... a picsába már!
De neeeeeeeem! Mégsem!
No nem azért mert nem akarsz, hanem mert nem lehet...
A múltkor megint próbálkozott, de mondtam neki, hogy - Anyám, azért mert olvasod, az még nem egyenesen arányos azzal, hogy meg is kell beszélnünk!!!
Aztán meg van az is, hogy semmi más vágyam nincs, mint hogy elmondjam neki, de akkor sem tehetem.
A titok, az titok, és kész!
Ehhhh! Faszom! Tudom, hogy úgy is el fogom mondani neki.... a picsába már!
De neeeeeeeem! Mégsem!
2008. május 6., kedd
utószor...
Utolsó hét a multinál.
Utolsó hét a kollegákkal.
Utolsó együtt töltött napok Lindivel.
Utolsó hét, mielőtt Babhoz költözök.
Utolsó hét, mielőtt elkezdem-elkezdjük új életünket.
Utolsó hónap, mielőtt megváltozik a nevem.
Utolsó-Utolsó-Utolsó....
"Tegnap, aki voltam, Azt se feledem..."
Utolsó hét a kollegákkal.
Utolsó együtt töltött napok Lindivel.
Utolsó hét, mielőtt Babhoz költözök.
Utolsó hét, mielőtt elkezdem-elkezdjük új életünket.
Utolsó hónap, mielőtt megváltozik a nevem.
Utolsó-Utolsó-Utolsó....
"Tegnap, aki voltam, Azt se feledem..."
egy régi-új emlék...
Mintha valami időgéppel visszareppentem volna a múltba....
A történethez elég annyi, hogy anno, tizen évvel ezelőtt, Babbal volt egy orbitális éjszakánk a TV stúdióban.
Valami hülye bál volt lent a művházban, mi meg felszöktünk az emeletre, pezsgővel a hónunk alatt, és filmeset játszottunk.
Azaz játszottunk volna, ha felvette volna. Mert elfelejtett kazettát tenni a kamerába.
No, mindegy is, mert alapvetően nem ez volt a lényeg, hiszen az az éjszaka volt szexuális életem egyik meghatározó élménye.
Kisebb fajta sérülésekkel megúsztam, - ugyan nem maradt bőr a hátamon, és hát a térdemen is hiányzott némi bőrfelület - de életre szóló élmény volt, és hát ha valaha is beszéltem valakivel az őrületes szex témájába merülve, akkor ez az éjszaka mindig előkerült a múlt homályából.
Hosszú hétvégénk egyik estélyén éppen egy stick elszívása közben, révedező pillantásaim kereszttüzében, Bab azt mondja nekem, hogy van egy meglepetése.
Bementünk a szobába, leültetett a kanapéra, és elkezdett matatni valamit a TV-nél.
Ültem, vártam a csodát. Lövésem sem volt, hogy mire készül...
Leült mellém, rám nézett hosszan, és megnyomta a play-t.
És én megpillantottam magunkat, ahogy ott, a szőnyegen, a stúdióban, tizen évvel ezelőtt, fiatalon, mohón szétszakítva egymást, szeretkezünk.
Nem hittem a szememnek, csak bámultam.
Iszonyatosan a hatása alá kerültem.
Gyönyörűek voltunk, tele vággyal, és MI voltunk azok. Ő, és én.
MI, tizenkét évvel ezelőtt.
Akkor még egyikünk sem merte gondolni, hinni, hogy a Sors majd furcsa tréfát űz velünk, szétszakít minket, hogy aztán majd újra megtaláljuk egymást.
Egy szót sem bírtam kinyögni, csak szorongattam Bab kezét.
Amikor vége lett, azt mondta, hogy ne haragudjak, hogy eltitkolta előlem, hogy mégsem felejtette el berakni azt a kazettát, de akkor más idők jártak felénk.
Nem haragudtam. Kicsit sem. Csak nagyon boldog voltam, hogy most már nem csak az emlékeimből kell előkotornom azt az éjszakát vele.
Azt csak mellékesen jegyezném meg, hogy iszonyatosan jól néztem ki. Derékig ért a hajam, hullámzott a hátamon, a melleim úgy álltak, hogy csak na, és vékony voltam...
Ehhh, tizenkét év nem múlik el nyomtalanul...
A történethez elég annyi, hogy anno, tizen évvel ezelőtt, Babbal volt egy orbitális éjszakánk a TV stúdióban.
Valami hülye bál volt lent a művházban, mi meg felszöktünk az emeletre, pezsgővel a hónunk alatt, és filmeset játszottunk.
Azaz játszottunk volna, ha felvette volna. Mert elfelejtett kazettát tenni a kamerába.
No, mindegy is, mert alapvetően nem ez volt a lényeg, hiszen az az éjszaka volt szexuális életem egyik meghatározó élménye.
Kisebb fajta sérülésekkel megúsztam, - ugyan nem maradt bőr a hátamon, és hát a térdemen is hiányzott némi bőrfelület - de életre szóló élmény volt, és hát ha valaha is beszéltem valakivel az őrületes szex témájába merülve, akkor ez az éjszaka mindig előkerült a múlt homályából.
Hosszú hétvégénk egyik estélyén éppen egy stick elszívása közben, révedező pillantásaim kereszttüzében, Bab azt mondja nekem, hogy van egy meglepetése.
Bementünk a szobába, leültetett a kanapéra, és elkezdett matatni valamit a TV-nél.
Ültem, vártam a csodát. Lövésem sem volt, hogy mire készül...
Leült mellém, rám nézett hosszan, és megnyomta a play-t.
És én megpillantottam magunkat, ahogy ott, a szőnyegen, a stúdióban, tizen évvel ezelőtt, fiatalon, mohón szétszakítva egymást, szeretkezünk.
Nem hittem a szememnek, csak bámultam.
Iszonyatosan a hatása alá kerültem.
Gyönyörűek voltunk, tele vággyal, és MI voltunk azok. Ő, és én.
MI, tizenkét évvel ezelőtt.
Akkor még egyikünk sem merte gondolni, hinni, hogy a Sors majd furcsa tréfát űz velünk, szétszakít minket, hogy aztán majd újra megtaláljuk egymást.
Egy szót sem bírtam kinyögni, csak szorongattam Bab kezét.
Amikor vége lett, azt mondta, hogy ne haragudjak, hogy eltitkolta előlem, hogy mégsem felejtette el berakni azt a kazettát, de akkor más idők jártak felénk.
Nem haragudtam. Kicsit sem. Csak nagyon boldog voltam, hogy most már nem csak az emlékeimből kell előkotornom azt az éjszakát vele.
Azt csak mellékesen jegyezném meg, hogy iszonyatosan jól néztem ki. Derékig ért a hajam, hullámzott a hátamon, a melleim úgy álltak, hogy csak na, és vékony voltam...
Ehhh, tizenkét év nem múlik el nyomtalanul...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
