Dzzzzzz...

Olyan fáradt vagyok, hogy még ahhoz sincs erőm, hogy leírjam, hogy milyen is volt tegnap TK-val.

De ha logikusan végigondoljuk, hogy vajh mitől lehetek fáradt, akkor nem nehéz levonni a következtetést, hogy milyen is lehetett a tegnap estém-éjszakám-hajnalom..

ALUDNI AKAROK, MOST!!!!

Ha tehetném, bemennék a munkaruharaktárba, lehánynám a földre a vadonás új ruhákat, ráfeküdnék, és humókáznék egy órácskát...
Ráadásul, pont ilyenkor van oltári sok melóm, amikor még az agysejtjeim is csak a létfentartásra szorítkoznak, azaz jeleket küldenek különböző motoros tevékenységek elvégzéséhez.
lásd.: lélegzés, szem nyitvatartás, ja meg ujjmozgatás a klaviatúrán..

mai napra

Ma TK-nál alszom.
Nem is tudom, hogy mi lesz, vagy hogy mit is várok.
De valahogy annyira nincs is kedvem hozzá, vagy mit tudom én..
Ehh!

megtörtént beszélgetés

Fiúkkal beszélgettünk a szexről.

Pöci: Hé, Szabó, te bírod tíz percig?
Szabó: Nem, de majd sokat csókolózunk...

rinya-jó sok, meg hiszti is-jó sok

Amikor már azt hiszem, hogy nincs lejjebb, mindig rá kell döbbenjek, hogy DE.
Van lejjebb.
Nem tudom, hogy mit kéne csinálnom, hogy gyökeresen megváltozzon az életem.
Idén leszek 30. Érted? H-A-R-M-I-N-C, vazz!!!!!!
TK-val is tele van már a faszom, és azt veszem észre, hogy már nem érdekel, hogy már érdektelenné válok, az érzéketlenség mélységes-mély és fekete posványában merülnék el, ha tehetném, ha hagynák.
Semmi kedvem asszisztálni a hangulatingadozásaihoz. Hol van az a férfi, akibe beleszerettem, amiért beleszerettem???
Most, hogy 'legálisan' is együtt lehetnénk, most, hogy már nincsenek gátak, akkor miért érzem még mindig azt, mintha nem változott volna semmi, mintha ugyanúgy a szeretője lennék, és nem több?
Ugyanúgy nem része az életemnek, és én ugyanúgy nem vagyok része az életének.
Nekem ez így nem tetszik. Én nem így képzelek el egy kapcsolatot.
A múltban erre azt mondtam, hogy beugrós. Tudod, amikor nem igazán vagytok együtt, mindenki a saját kis életét éli, de összejártok dugni. Kicsit beszélgettek, csináltok némi közös programot, de csak azért, hogy neve legyen a gyereknek. Hogy ne azt kelljen mondani, hogy összejártok testnedvet cserélni.
Elegem van már a lakótársamból is, aki egy lusta-tunya-önző dög. Frászt kapok attól, hogy képtelen megcsináltatni a fürdőszobájában a dugulást, így az enyémet használja, több mint fél éve. Ami nem lenne gáz, ha nem úgy élne, mint valami putris cigány.
A harctéri idegroham tud elkapni attól, hogy utcai cipőben császkál a fürdőben, és tiszta sár lesz minden.
De ha már ekkora tupa, akkor legalább törölné fel maga után. De neeeem, mi a francnak!?
Én meg bemegyek utána, és áll a sár, meg a dzsuva a fürdőben. Na, akkor közel állok a hirtelen felindulásból elkövetett gyilkossághoz.
Egyedül akarok élni, a saját lakásomban, a sátánfattya kutyámmal, és kész.
Amit akár meg is tehetnék, csak épp nem igazán tudom, hogy egyáltalán itt akarok -e maradni.
Úgy értem, hogy szándékomban áll munkahelyet váltani. De ha adott esetben nem itt kapok melót, hanem Pesten, akkor tiszta hülyeség lenne itt vételezni lakást.

És baszd meg, csak rinyálok, ahelyett, hogy cselekednék.
Dor megmondta, némethonban ezt mondják erre:
Semmiből - semmi lesz.
Szóval, ha nem teszek semmit, akkor ne várjam a csodát.
Jó nagy közhely, de igaz, a fene egye meg.

jóga

Jaj, hát már majdnem elfelejtettem beszámolni az ELSŐ jóga órámról.
Na, hát furi is volt, meg nem is, hát jó is volt, meg nem is, élveztem is, meg nem is, tetszett is, meg nem is...
Menni fogok még?
Mindenképp!! Pölö ma is.
De nézzük részleteiben.
Kicsi szoba, ahol is egymásra zsúfolva üldögélt mindenki amolyan Lotus pózban. Egy gyertya pislákolt a szoba sarkában, és valami relaxációs zene szólt.
Utolsóként érkezvén, már csak a jógásnéni mellett találtam helyet, ami kissé frusztrált, mert arra gondoltam, hogy akkor állandóan majd engem fog basztatni, hogy nem jó, vagy kicsit feljebb, vagy kicsit lentebb, vagy jobban, vagy kevésbé.
De nem basztatott.
Elkezdtük, nem volt rossz, különböző fej-kéz-kar-boka-láb-hát lazításokkal.
Aztán egyensúlyozós gyakorlatok, meg miegymás.
És akkor, a semmiből, hirtelen rám jött a rosszullét. De olyan rosszullét ám, hogy egyszerre vert a víz, megfagytam, szédültem, hánynom kellett, pluszba még azt hittem, hogy összekakálom magam.
Na, hát remek volt.
Akkor azt gondoltam, hogy ide többet soha.
Le is ültem gyorsan, és mélyeket lélegezve azon imádkoztam, hogy ne kezdjék el kérdezgetni, hogy jaaaaj, mindeeeeen rendbeeeeen??.
De senki nem kérdezett semmit.
Akkor ezek szerint ez olyan megszokott dolog, vagy mi?
Miután felépültem majdnem halálomból, folytattam a dolgot. A végére már majdnem élveztem is.
Aztán az óra végén volt ilyen ellazulós-relaxálós fél óra. Na, hát az nagyon jó volt. Amolyan éber alvás.
Hozzáteszem, nem mindenkinek volt éber, ugyanis a faszi a fejem mögött fülsüketítően horkolt.
Kissé zavart is a teljes kikapcsolásban.
Valahogy állandóan az a gondolat tolakodott az agyamba, hogy olyan mintha TK-t hallanám magam mellett.
Összességében véve, azt gondolom, hogy nem rossz dolog ez, tehát úgy döntöttem, hogy ma is megyek.

városi gyerekek ha kirándulnak

KÖZÉRDEKŰ FELHÍVÁS!!!

Ha január van, az éjszaka fagyott, és másnap a szélerősség minimum erősnek nevezhető, akkor ne akarjál tüzet gyújtani, mert nem fog menni!!!

De ha mégis megpróbálod, mert kitartó vagy, optimista, és még ki tudja hogy mi, akkor jól pofára fogsz esni.

Azért, mert az összes szalvétát, papír törlőkendőt, meg konyharuhát, meg a Pöci szakdogáját elégetvén, még mindig nem jutván tűzhöz, tök nyersen elfogyasztván a szalonnát-kolbászt-hagymát, lévén zsíros dolgok, lévén tiszta zsír lesz mindened, és lévén mindent elégettél, nem tudod megtörölni a csuklóig zsírban tocsogó kezed.
Aztán megtörlöd a fűben, aminek a következménye az, hogy még pluszba sáros is lesz.

Na, azért jó volt ám a szombati kirándulósos-szalonnázós-majdnem nyársalós-szabadidős tevékenység.
Kutyám halálosan élvezte a dolgot, le-föl rohangászott, és ugatott. Hogy mit ugatott? Hát azt csak Bob tudja..
Szóval miután ötször megpróbáltuk a tűzgyújtást, feladtuk, bekajáltunk, aztán mivel kezdett hideg lenni beültünk a kocsiba, és elindultunk toronyiránt.
Találtunk valami tájvédelmi körzetet, ahol volt autóút, és megtekintettük a tájat, persze szigorúan a járgányból. Mert hideg volt vazz!!!
Aztán útközben találtunk valamiféle emlékhelyet, ahol volt valamiféle szoborcsoport, valamiféle csata emlékére.
Mondtam is Pöcinek, hogy na akkor fényképezkedjünk.
De olyan rohadtul fújt a szél, hogy meggondoltuk magunkat, és nem fényképeszkedtünk, hanem visszaültünk a jó meleg kocsiba.
Aztán még láttunk egy tök jó kis fogadót, valami Ranch fogadó volt a neve, nagyon hangulatos volt kívülről. Terméskőből volt az egész. Húúú, itt lehetne ám jófajta csapatépítős-ijesztegetős bulikat csinálni ám! Mert hogy az erdő közepén van.
Miután mindent megtekintettünk, úgy gondoltuk, hogy húúú de kifáradtunk, és akkor most már menjünk haza, a jó meleg lakásba.
Aztán, mint egy városi hülyegyerek, aki kiszabadul a természetbe, ott jól kifárad, hát én ahogy hazaértem, bezúgtam az ágyba, és aludtam egy jóízűt.
Mert kellett.
Na!

szabadidős tevékenység

Sállálá, holnap megyünk Pöcikével Tardosra kirándulni-szalonnát sütni.

Az úgy fog kinézni, hogy csillagidő szerint találkozunk nálunk 1000 órakor, elmegyünk a tőlem nem messze található piacra, és összevásárolunk mindenféle malacságot, lásd, szalonna, meg kolbász, meg valami jófajta sonka. Aztán - mert az kötelező - veszünk még hagymát, meg krumplit, amit aztán fóliába csomizva beledobunk a parázsba.

Aztán felcuccolunk, és játszós ruhába, Ebet ölembe kapva, útra kelünk Pöccencs csajozós autójával.
Megérkezvén kipakoljuk a cuccokat, illetve hát Pöci kipakolja a cuccokat, én meg nem.
Aztán a cuccokkal felpakolva, illetve hát Pöci lesz felpakolva, én meg nem, keresünk valami tábortüzes helyet.
Bemenvén az erdőbe fát gyűjtünk, illetve hát Pöci fát gyűjt, én meg nem, és tűzet csinálunk, illetve hát Pöci tüzet csinál, én meg nem. Meg nyárs botot is keresünk, illetve hát Pöci keresi, én meg nem. És aztán a nyárs botnak kiszemelt cuccot lefarigcsáljuk, illetve hát Pöci lefarigcsálja, én meg nem. Aztán amikor már nem olyan nagy a tűz, akkor aztán elkezdjük az érdemi részét a dolognak, azaz sütjük a szalonnátkolbászt, és csepegtetjük a kenyérre.

Majd ezek után, teletömött hassal fogunk nyögni, és én biztos rinyálni fogok, hogy ettől mennyit híztam, de nem baj, mert majd elszívunk egy jófajta dohány árut, és ebben a tökéletes nihilben töltjük a délután hátralévő részét.

ps.: Remélem medvékkel, vaddisznókkal nem találkozunk, de ha mégis, akkor az Eb-ből kihozom a vadállatot, és akkor majd meg fog minket védeni, és akkor minden rendben lesz.

ez+az

Tegnap megtárgyaltuk barátosnémmal az élet nagy dolgait, miszerint ki hogy szereti a szexet.
Hát, egy biztos, mindketten perverz állatok vagyunk, és kísértetiesen hasonlítanak az igényeink.

Ma megyek jógázni, most először. Kíváncsi vagyok rá nagyon.
Nem tudom mi van velem, de mostanában igényem van a mozgásra. Arra gondoltam, hogy legyen egy ilyen lazulós, relaxációs, meg talán el kéne járnom futni.
Mindenesetre a relaxációs-lazulósat ma megpróbálom. Gyanítom, a futás egyelőre gondolatként fog üzemelni.

ps.: a pánik gombot már nem csapkodom, csak nyomkodom - de három ujjal....

A nap kérdése

Miért van az, hogy ha többet alszom, akkor szarabbul nézek ki reggel????

Mert nálam az úgy van, hogy elég sokáig fent szoktam lenni.
Átlagosan, éjfél-egy óránál előbb nem tudok elaludni.
Reggel olyan hat körül kelek, és ez így pont jó nekem.
Viszont tegnap már elaludtam tizenegy előtt.
Ma reggel meg úgy néztem ki mint a mosott szar, és a helyzet tartós.
Na persze, én ezt nem vettem észre a tükörben, hanem ahogy bent a company-nál első kávémat fogyasztottam félig alvó állapotban a dohányzóban, igen kedves kollégám rám nézett kerekre tágult szemekkel, és megkérdezte, hogy nem kéne -e, egy kicsit többet aludnom?
Bahh! Most akkor hogy van ez?

ps.: Ja, a pánik gombot még mindig csapkodom..

DNP!

Ezt a gombot nyomkodom folyamatosan - mit nyomkodom? csapkodom, teljes erőből, szembevérzésig - tegnap este óta, mert amikor elment, csak ültem ott, mint egy szerencsétlen fasz, és azon gondolkodtam, hogy miért érzem ezt a mérhetetlen nagy ürességet magamban ésvagy irányában???

cicamica

Úgy volt, hogy vasárnap veszem az első pókerleckémet.
Mert hogy amióta megtekintettem a Maverick című filmeposzt, azóta ellenálhatatlan vágyat érzek arra, hogy megtanuljak pókerezni.
Persze kudarcba fulladt az első órám, mert drága barátosném nem jelentkezett. Gyanítom be van fordulva, mert rájött, hogy mégis csak szereti Bé-t.
De hát szegény Bé, jelenleg az osztrákoknál csücsül a hűvösön, ahogy azt a börtönös bejegyzésemben taglaltam.
Furcsa, hogy az emberek a válsághelyzetekben döbbennek rá, hogy mit is éreznek valójában.
Vagy csak pont a válsághelyzet miatti felfokozott lelkiállapot az, ami félrevezeti az ember érzéseit??
Nehéz kérdés ez...

Most írt Szerelmem, hogy a tegnap esti beszélgetésünk óta nem tud szabadulni a gondolattól, ahogy rajtam van a lakk tűsarkúm, meg a fekete csipkés combfixem, amit akkor viseltem, amikor először voltunk együtt.
Wow!!!

Nos, ezt szerintem célzásértékűnek szánta.
Én meg veszem ám a célzásokat...
Szóval a holnapi randink igéretesnek tűnik...
Csak az a bajom, hogy a lelki szemeim előtt tökéletesen látom, ahogy várom őt a tűsarkúmban, a combfixben, meg őrületes feketeneműben, és valami szexi pózban elrendezkedve az ágyon elrebegem, hogy gyere be.
Ő bejön, meglát engem ott, úgy, és shhhhhhhhhh...
De VAZZ!!!! Az a gáz, hogy a kaput valakinek ki kéne nyitnia, hogy be tudjon jönni, hogy azt tudjam rebegni elalélt hangon, hogy gyere be.
Mert ugye, az hogy néz már ki, hogy kimegyek rendes ruhában, beengedem, aztán átöltözök?
Viszont ha meg úgy megyek ki, hogy rajtam van a dögös cucc, és ráveszem mondjuk a kimonómat, akkor az már nem meglepi, mert hát nyilván gondolja, hogy mi van.

Jaaaaaaaaaaaj már, hát most akkor hogy legyen ez?

noir

A hétvégém felejthető volt.
Pénteken hosszas gondolkodás után, úgy döntöttem, hogy az estémet a filmek világának szentelem.
Bárki, bármit is mond, Tarantino egy zseni. Teljesen elmebeteg, de egy tálentum.
Bár azt gondolom, hogy minden művész valahol őrült. Nem tudom elhinni, hogy ilyen alkotásokat normális agy szülhet.
Reservoir Dogs. Hetedjére tekintettem meg, és még mindig zseniális. Nem is beszélve a zenéjéről. Na nekem mindig táncolhatnékom kerekedik, ezektől a 70-es évebeli klasszikusoktól.
Michael Madsen pedig egyenesen szívdöglesztő benne. Főleg, amikor elkezd táncolni a Stuck in the middle with you-ra, majd egy laza mozdulattal lenyisszantja a rendőr fülét.
Harvey Keitel egyszerűen színészóriás. Nem egy szép férfi, bár amikor megnéztem a Zongoraleckét, és megtekinthettem puszta valóságában, hát...... hmmmmm!
Hát tessék, nézzétek őket.




és..

börtönszekció

Ez a január igen "izgalmasra" sikeredett, ami a baráti-ismerősi körömet illeti.
Az egyik ilyen, hogy rájuk törtek a kommandósok, és miután 600 tő marihuánát találtak a pincében, bevarták őket. Hallatlan!
Aztán szegény Bé, kint az osztrákoknál az autópályán elütött egy embert, és ha ez nem lenne elég, nem rendelkezett bizonyos engedéllyel a szállításhoz, tehát Őt is bevitték. Ami az ügyben borzasztó, hogy nem is engedik ki, amíg le nem zajlik a tárgyalás. Még óvadék ellenében sem.
Ha jól végiggondolom, jelenleg a barátaim közül négyen vannak "kényszerszabadságon".
Hmmm...
Most akkor ebből le kéne vonnom messzemenő következtetéseket??

nyihiiii

Hát Ő úgy eszi az édességet, a kisszemű édességet, hogy beleönti a tenyerébe, és egyszerre bekapja az egészet. S miközben rágcsálja, nagyokat hümmög, hogy milyen finom.
Így ette ma a mazsolás Milka Lila Stars-t, amit adtam neki.
Imáááááádom, na! Ez van!

mea culpa

Amikor egész tudatos életeden keresztül féltél valamitől.
Attól, hogy nem szeret, attól, hogy szeret, attól, hogy mást szeret, attól, hogy vajon miért van rossz kedve, vagy hogy miért van jó kedve, vagy hogy mit gondol, vagy mit nem gondol.
És az évek során, ez a torokszorító érzés úgy beleeszi magát a zsigereidbe, hogy nem tudsz tőle szabadulni.
De vége lett, és azt hitted, hogy ezzel a félelmednek is vége szakad.

És amikor van valaki, aki mindennél fontosabb neked, és már nem akarsz többet félni, mert elég volt a rettegésből, akkor azt hiszed, hogy menni fog.
Azonban később rádöbbensz, hogy mégsem megy.
De arra is rájössz, hogy ha nem hagyod abba, akkor azzal mindent, de tényleg mindent tönkretehetsz.
És amikor olyan napok vannak mögötted, hogy 100 méterrel jársz a felhők felett, és boldog vagy, és szinte el sem hiszed, hogy mindez veled történik, akkor jön egy rossz nap.
Az első rossz nap. Nem a századik, hanem az ELSŐ!!!
Ránézel, és tudod, hogy baj van. Nem tudod, hogy mi, de látod, hogy valami nagyon nem kerek.
Megkérdezed.
Válaszol.
És mit ad Isten? Nem azt mondja, amit szeretnél hallani. És akkor befordulsz. És mivel nem mondja meg rögtön, hogy mi bántja, elkezdesz félni, és jön megint az a borzasztó érzés, amit nem tudsz uralni, ami felkúszik az ereiden keresztül, az egyre sűrűsödő véreden keresztül fut az agyad felé, és amikor már elfoglalja az agyad, és kitűzi fekete zászlaját, elindul a szived felé, mert neki nem elég ennyi, mert neki minden kell. Eléri a szívedet, és a vörös véredet, és vörös húsodat feketévé színezi.
Ilyenkor már mindegy, mert a félelem érzése megbilincsel minden józan észt, érvet, és már nem gondolkodsz tiszta fejjel, hanem elkezded látni a rosszabbnál rosszabb dolgokat, és nem enged, nem szabadulhatsz.
Kombinálsz. Szavak mögöttes értelmét keresed, pedig nincs.
Azt hittem, hogy fel vagyok készülve mindenre.
A rossz napokra, a megingásokra, a rossz kedvre, a szomorúságra.

Tudtam az értelmemmel, hogy fel vagyok készülve, hogy menni fog, hogy fogom tudni kezelni.
És amikor eljött az első ilyen "rossz nap", rá kellett döbbennem, hogy nem megy.
Hogy erre még nem vagyok kész, hogy meg kell tanulnom lekűzdenem a rettegésemet.
Hogy mellette kell állnom akkor is, amikor jön egy érzelemlufi, és csak száll-száll, odaér, ráül a válladra úgy, hogy észre sem veszed.
És én nem álltam mellette, hanem elkezdtem a hülye kis játszmámat, hogy akkor most nem nézek rá, nem mosolygok, és gubbadjon meg ott ahol van.
Hiba volt, őrült nagy hiba.
Ott ült a kanapémon, és azt mondta, hogy melegségre vágyott volna tőlem, egy mosolyra, egy bíztatásra, arra, hogy érezze, hogy mellette vagyok, hogy szeretem, és ehelyett úgy bántam vele, mintha egy idegen fasz lenne.
Igaza volt, bántóan igaza.
Nagyon elszégyeltem magam.
Hisz nem csak akkor kell mellette lennem, amikor minden tökéletes, hanem akkor is, amikor nehéz, amikor rossz, és amikor fel kell dolgoznia, hogy az élete gyökeresen megváltozott 17 év után.
Csúfosan megbuktam, kudarcot vallottam előtte, és magam előtt.
Az önmagamba vetett hitemben inogtam meg.

Tom Cruise S.O.S !!

Ajajj!
Bajok lesznek!
Nagyon nincs pénzem!
De nagyon!
Még az albérletet ki sem fizettem, ami mellékesen majd ötven pénz.
Ha jól emlékszem, a pénztárcámban van cirka 15 ezer, plusz még a bankszámlámon 18 ezer.
Akárhogy is osztok-szorzok, ez a közelében sincs az 50-nek.
Na már most, túl ezen, még élni is kéne valamiből február 10-ig.
Mission Impossible.....
Az egészben az a túlzás, hogy fogalmam sincs, hogy mire ment el a fizetésem 90%-a.
Hát, matekból mindig is sík hülye voltam, na!
Mert ha legalább magamra költöttem volna az eltűnt pénzt! De nem!
Mindössze egy csodás kis fehérneműegyüttest vettem - tényleg tündéri, fekete alapon fehér apró pettyek, és csodás kis fehér csipkebetét - de ez csak 6 ezer volt.
Tényleg nem értem!!!!
FELHÍVÁS!!!
Keresem az eltűnt pénzemet!!!
Aki megtalálta, adja vissza!
Bármilyen címletben megfelel, nem válogatok!
Lehet, hogy szólnom kéne Tom Cruise-nak, hátha Ő megoldja a problémámat..

ez is egy nap

Ma este nagy csimbumcirkusz lesz a szokott helyünkön. Kaja-pia-zene.
Már rám fér, mert idejét sem tudom, hogy mikor engedtem el magam, úgy istenigazából.
Szombaton meg fürdőzős randi TK-val.
Idebent minden tök uncsi, halálosan unom a banánt, már a net sem köt le.
Sebaj, vannak ilyen napok.
Tegnap Pöcivel rántottunk egy nyulat, aztán hazamentem, és felzabáltam az egész hűtőt, aminek az lett a következménye, hogy tök szarul lettem.
Nem beszélve arról, hogy jól megálmosodtam, és a várva-várt Vonnegut filmemet, az Ötös számú vágóhidat nem tudtam megnézni.
Persze fölösleges mondanom, de 00:40-kor kezdődött volna.
Mééé van az, hogy a jó, és nem tucatfilmeket éjjel adják. Ez milyen már, ez?
Utolsó ébren töltött emlékem, hogy 30 perc múlva kezdődik a film.
Aztán reggel lett...
Hát, így megy ez...

hmmm...

Olyan, de olyan kimonót kaptam Japánból, hogy csak na!
Meseszép! Földig érő, halványlila alapszín, és gyönyörű összevisszaságban cseresznyevirágok, meg ici-pici levelek, meg a szél lebbenő fuvallata, és selyemből van, de nem ám az a testre tapadó antisztatikus izé, hanem tekintélyt parancsoló súlya van.
Ebben vártam TK-t.
El volt ájulva.
Hát még én, amikor kibontotta az övet, letolta a vállamról, és a selyem lágy surrogással a földre csúszott......

this is the question...

Azon gondolkodám, hogy most, mivel már TK, azaz Titkos Szerelmem nem titkos, így lehet, hogy más fedőnevet kéne neki választanom..
De mi legyen az???
Hmm....nagy dilemma ez kérem, nem szabad csak úgy elbagatelizálni!!!

szétfeszít belül a boldogság rugója...

Még mindig alszom, asszem.
A szombati álmom egy tökéletes vacsora volt vele, egy kastélyban, a kandalló előtt.
Meseszép volt.
Aztán összegyógyulva alvás, és együtt ébredés.
Na jó, persze csak az orbitális szex után...

És most azt érzem, hogy belül, ott a gyomromnál, meg szívtájékon, meg az agyam helyén szétfeszít valami. Fogalmam sincs mi lehet ez. Talán ez lehet a boldogság mámorító érzése???
Nos, ha igen, akkor jelentem, GUSZTUSTALANUL BOLDOG VAGYOK!

Ja, és sállálá!!!!!

aggódás

Drága, Kicsi, Barátnőm, ott a messzi Némethonban.
Kérlek nagyon vigyázz magadra, mert roppantul megijesztettél a baleseted hírével.
Tudod, Dor, Ölel-ölel, szeret-szeret!

I had a dream last night

idő: 2008.01.02
Egész nap hívott TK. Nem vettem fel a telefont. Persze, szenvedtem, mint a kutya, de nem vettem fel.
A 18. hívás után már nem számoltam, hogy mennyiszer csörgött. Nem is tudom, hogy mit gondolt... Ha mondjuk harmadjára nem veszem fel, akkor huszonakárhanyadjára sem fogom...
Meg aztán úgy voltam vele, hogy 5 után már úgy sem fog hívni, mert akkor megy haza, aztán anya szoknyája mellől nem hiszem, hogy olyan bátor lenne...
Nem akarok segget csinálni a számból, hisz megmondtam neki, hogy 31-én éjfélkor még rá gondolok, de aztán vége, mert ez egy új év, és ebben az évben meg kell tanulnom élni nélküle.
De úgy látszik, hogy nem fogta fel...
Kissé meglepődtem, amikor 5 után is hívogatott, mitöbb, fél óránként este 10-ig. Azért gyanús volt, na!
Aztán próbálkozott másik számról is, de zsigerből tudtam, hogy az is Ő. Muhaha!! Ez engem teljesen hülyének néz?
Aztán olyan negyed 11-kor írt egy sms-t, hogy amint tudom, azonnal hívjam fel, mert nagyon fontos!!
Ahaaaa!
Bár, akkor azért aggódni kezdtem, hogy hátha valami baj van.
Azt írtam neki, hogy ugyan mi lehet olyan fontos?
Megint csörgött. Felvettem.
Teljes dráma a vonal túlsó felén, hogy mennyire aggódott értem, és hogy miért nem vettem fel.
Csak, baszdmeg! Mert nem akartam veled beszélni, de mi a baj, mi olyan fontos?
És akkor ott, asszem megnyílt a föld, az ég, meg minden ami csak megnyílhat ezen a földkerekségen.
Azt mondta, hogy hazavitte az ajándékaimat az irodai fiókjából.
Hallgattam, egy hang sem jött ki a torkomon.
Folytatta.... Elköltözött otthonról, mert végre készen áll. Készen áll arra, hogy új életet kezdjen velem, azzal a nővel akit szeret.
Ne haragudjak, hogy csak most szól, de muszáj volt lerendeznie a dolgokat, muszáj volt biztosnak lennie a döntésében. Nem akart felzaklatni, azért nem szólt hamarabb, és mert tudja, hogy egyszer már volt ilyen...
Ott ültem a klotyón, és csak hümmögtem. Képtelen voltam szólni, képtelen voltam elhinni, az elhihetetlent.
Amikor vársz valamit, és szinte már úgy érzed, hogy egész tetves életeden keresztül erre vártál, amikor a napok összefolynak, és nincs idő, és nincs tér, és minden olyan másodlagos, mert csak Ő van, és az a vágy, hogy együtt lehess vele, aki mindennél fontosabb az életedben, de tudod értelmeddel, hogy soha nem lesz-lehet így.
És akkor jön egy pillanat, és amikor már az összes reményednek csak a szikrája pislákol, hirtelen történik valami, amiről már lemondtál, amit már elengedtél..
Csak ülsz, és nem találod a szavakat, csak ülsz, és keresed a tökéletes, és egyetlen szót, amibe bele tudod sűríteni az összes érzést, ami szétszakítja a mellkasod, az értelmed korlátait feszegeti.
Az elvesztegetett időt, az álmokat, az összes elsírt könnyedet, a lemondást, a reményt, és azt az érzést, hogy talán mindez a múlté lesz, és végre boldog lehetsz vele.
Nincs ilyen szó, nincs ilyen mondat. Csak hallgatsz...
Ahogy én is csak hallgattam. Hagytam, hogy beszéljen, mert én már nem tudtam. Hallgattam, ahogy kimondja a szavakat, ahogy azt mondja, hogy új életet kezdhet velem, hogy végre nem kell bújkálni, hogy az életünket nem telefonon és ímélben éljük tovább, hanem a valóságban.
Könyörgött, hogy adjak még egy esélyt neki, mert mindenkinek jár egy esély...
Valóban....
Ültem,potyogtak a könnyeim, és nem találtam gátat nekik.
Szeretném elhinni, hogy mind ez igaz lehet.
Úgy érzem, hogy csak álmodom.....
idő: 2008.01.03
Huhh, csörög a telefonom...., felébredek rá, reggel van, 9 óra tájt lehet az idő.
Csak álmodtam.
Felveszem a telefont, Ő az.
Beszélünk....
Ez is csak álom.
Kérdezem Őt- Ugye csak álmodtam az egészet?
-Nem Szerelmem, hiszen akkor most nem beszélnénk...
És ha ez is csak álom, hogy most mi beszélünk???
Nem akarok felébredni..!
CSITT!!!!!!
CSSSSSSSSSSSSSSSSSSS!!!
Álmodom..., hagyjatok!!!

2008 a patkány éve

Hát, kérem, itt az új év, visszafordíthatatlanul, megállíthatatlanul.
Fogadkozások, számvetések, egyebek.
Én nem, igen nem fogok leszokni a dohányzásról, nem, nem fogok diétázni, mert az egész életem egy nagy diétahalmaz. Nem fogok szent életet élni, nem szerzek férjet, nem potyogtatok gyereket a szülőcsatornámból. Legalább is 2008-ban biztos nem.
A szilveszter éjszakám egy nagy rakás fos volt, na, ez az igazság.
Persze, akiknek azt mondtam, hogy hazajövök, mert itt fergeteges szilvesztert lehet ülni, semmi esetre sem fogom bevallani eme csúfos igazságot.
Ráadásul felhívott TK is, amitől befordultam mint a búgócsiga.
Előadta, hogy meg akart lepni, és eljönni hozzám, de aztán mégsem nem jött. Hát ez az!
És az isten barma, még el is mondja!!!
Eb itt ül az ölemben, és a kis nyuszitestével rátehenkedik az egyik kezemre, és gyönyörűségében röfög.
Kell ennél szívmelengetőbb dolog a világon?
Most olvastam a céges íméljeimet, és agylobot kaptam, mert exemnek a csaja írt levelet, ahol is azt latolgatja, hogy mikor szedjük már szét a bankszámlánkat exel.
Mi a lófaszt gondol magáról ez a csirke? Mi a lófasz köze van hozzá?
Mi a lófaszért engedi egy harminc éves ember, hogy a 20 éves csaja írkáljon levelet helyette, az Ő dolgaival kapcsolatban?
Ilyenkor azért elgondolkodom erősen azon a tényen, hogy ezzel az emberrel voltam én együtt 7 évig?
Ez milyen már ez????
Asszem, hogy pénteken visszautazom, és bepótolom a katasztrófális szilveszter éjszakát, és butára iszom magam a csajokkal és pasikkal.
Ilyen terveket dédelgetek magamban.
Nem kell mindig nagyra törni, nemde??

Megtaláltam álmaim kávéját. 150 km-re attól a helytől, ahol élek. így megy ez!
Alul méz, aztán karamell szirup, majd tejhab, aztán kávé, és a tetején isteni tejszínhab, némi csokiforgáccsal megszórva.
Mesés, na! És nem kell hozzáraknom édesítőt, mert a méz és karamell keveréke a tökéletes édesség ízét produkálja.
De szólok Evettkének, és hátha otthon a kávézóban is lehet ilyet produkálni. Bár gondolom, hogy a pultos lányok nem fognak maradéktalanul szeretni ezért...