Ma - nem tudom minő gondolat alapján -műszempillákat rakattam fel.
No, nem olyan nagyon brutálisat, hanem olyan rebegtetőset.
Most, olyan Bambi szemem van, csak épp kékben, nem barnában.
Igéző....
Teljesen szerelmes lettem magamba.. sállálá...
2007. december 29., szombat
2007. december 28., péntek
majdnemszánkózás
Főcím: A nagy családi szánkózás
Idő: 2007.12.26.
Helyszín: Autó hátsó ülése. Elsuhanó táj. Elől anyámék, hátul hugi + én.
Cselekmény:Fejemben elő-előtoluló emlékek, amikor még 'normális' család voltunk, még gyerek voltam, és tudtam örülni apró dolgoknak.
Hány éves lehettem? Nem is tudom..., talán tizenegynéhány. Elmentünk szánkózni a Normafához. Apám és én, ülünk a szánkón, és marha gyorsan csúszunk lefelé, tudom, emlékszem tisztán, sikongattam a gyönyörűségtől.
Aztán egy éles kanyar után, látjuk, hogy egy férfi őrült módjára kalimpál a kezével. Mi meg visszaintegettünk.. Visszafordulván megpillantottuk, hogy a férfi miért hadonászott...
Alattunk iszonyat mély lejtő, aminek az alján autóút, és nem kis forgalom.
Apám lélekjelenlétén múlt a dolog, mert azzal a lendülettel hátranyúlt, elkapta a karomat és lerántott a szánkóról magával együtt. Persze veszélyes kalandunk ezzel még messzemenőleg nem ért véget, ugyanis alattunk a hó teljesen meg volt fagyva, így gyakorlatilag ugyan úgy csúsztunk lefelé, csak épp a hasunkon, tíz körömmel kaparva a jeget, kapaszkodót keresvén.
Bravúros megmenekülésünlet annak köszönhettük, hogy a hadonászó férfi levette a kabátját, lelógatta nekünk, amibe apám belekapaszkodott, és nagy nehezen ezzel felküszködtük magunkat.
A mókás az egészben az, hogy nekem ez pozitív emlék, mert nem az maradt mag, hogy majdnem dráma lett, hanem az, hogy milyen szívmelengető volt együtt szánkózni apámmal..
Na, vissza a jelenbe!!!
Szóval elindultunk szánkózni a Mátrába, ahol nem volt hó. Így az a merész elképzelés, hogy ismét szánkázni fogok apámmal, csúfos kudarcba fulladt.
Így, jobb híján felmentünk a Kékestetőre, szétnéztünk, - itt persze volt hó, csak épp szánkópálya nem- így ittunk egy katassztrófális forralt bort, és Egert is érintve hazajöttünk.
Ráadásul átmentünk Szihalmon is, ahonnan Eb is származik..
Ja, Eb?
Hát kisasszony itt fekszik az ölemben a hátán, lábai szétdobva, nyelve hegye félig kilóg a szájából. Olybá tűnhet, hogy ez egy angyalka.
Azonban mielőtt a szárnyakat és a glóriát is odaképzelnénk, el kell, hogy mondjam, az összképet nagyban lerontja az az iszonyatos, dobhártya repesztő horkolás, ami ebből a kis nyuszitestből előtör.
Ezt a horkolást minden valamirevaló férfi megirigyelhetné tőle.
Nem beszélve arról, hogy a kisasszony fejét meg kell támasztani, így az egykézzel való gépelés igen kényelmetlen.
Mondtam is neki, de szemmel láthatóan nem zavartatja magát.
Háát, lennék ám kutya magamnál...
Idő: 2007.12.26.
Helyszín: Autó hátsó ülése. Elsuhanó táj. Elől anyámék, hátul hugi + én.
Cselekmény:Fejemben elő-előtoluló emlékek, amikor még 'normális' család voltunk, még gyerek voltam, és tudtam örülni apró dolgoknak.
Hány éves lehettem? Nem is tudom..., talán tizenegynéhány. Elmentünk szánkózni a Normafához. Apám és én, ülünk a szánkón, és marha gyorsan csúszunk lefelé, tudom, emlékszem tisztán, sikongattam a gyönyörűségtől.
Aztán egy éles kanyar után, látjuk, hogy egy férfi őrült módjára kalimpál a kezével. Mi meg visszaintegettünk.. Visszafordulván megpillantottuk, hogy a férfi miért hadonászott...
Alattunk iszonyat mély lejtő, aminek az alján autóút, és nem kis forgalom.
Apám lélekjelenlétén múlt a dolog, mert azzal a lendülettel hátranyúlt, elkapta a karomat és lerántott a szánkóról magával együtt. Persze veszélyes kalandunk ezzel még messzemenőleg nem ért véget, ugyanis alattunk a hó teljesen meg volt fagyva, így gyakorlatilag ugyan úgy csúsztunk lefelé, csak épp a hasunkon, tíz körömmel kaparva a jeget, kapaszkodót keresvén.
Bravúros megmenekülésünlet annak köszönhettük, hogy a hadonászó férfi levette a kabátját, lelógatta nekünk, amibe apám belekapaszkodott, és nagy nehezen ezzel felküszködtük magunkat.
A mókás az egészben az, hogy nekem ez pozitív emlék, mert nem az maradt mag, hogy majdnem dráma lett, hanem az, hogy milyen szívmelengető volt együtt szánkózni apámmal..
Na, vissza a jelenbe!!!
Szóval elindultunk szánkózni a Mátrába, ahol nem volt hó. Így az a merész elképzelés, hogy ismét szánkázni fogok apámmal, csúfos kudarcba fulladt.
Így, jobb híján felmentünk a Kékestetőre, szétnéztünk, - itt persze volt hó, csak épp szánkópálya nem- így ittunk egy katassztrófális forralt bort, és Egert is érintve hazajöttünk.
Ráadásul átmentünk Szihalmon is, ahonnan Eb is származik..
Ja, Eb?
Hát kisasszony itt fekszik az ölemben a hátán, lábai szétdobva, nyelve hegye félig kilóg a szájából. Olybá tűnhet, hogy ez egy angyalka.
Azonban mielőtt a szárnyakat és a glóriát is odaképzelnénk, el kell, hogy mondjam, az összképet nagyban lerontja az az iszonyatos, dobhártya repesztő horkolás, ami ebből a kis nyuszitestből előtör.
Ezt a horkolást minden valamirevaló férfi megirigyelhetné tőle.
Nem beszélve arról, hogy a kisasszony fejét meg kell támasztani, így az egykézzel való gépelés igen kényelmetlen.
Mondtam is neki, de szemmel láthatóan nem zavartatja magát.
Háát, lennék ám kutya magamnál...
long, long time ago...
Húú, hát jó régen nem írtam már.
Nem is tudom, hogy hol kezdjem...
Talán a levél hatása TK-ra?
Este eljött az ivászatra. Láttam rajta, hogy odavan. Jaaaaj, olyan hosszú lenne most leírni az egész történést.
Ittunk, felhívott telefonon, úgy hogy ott ültem két emberrel arréb. Azt mondta, hogy leszarja a levelem, nem érdekli, Ő szeret, és mindig is szeretni fog. Bahh!
Aztán ki tudja hogyan, de picsogás lett a vége.
Kint álltunk az udvaron, repkedtek a mínuszok, de nem éreztük.
Könyörögtem neki, hogy mondja már ki, hogy nem leszünk együtt, kiabáltam, és az ingébe kapaszkodva ráztam, hogy mondja már...
De nem szólt semmit.
Elhallgattam. Nem jöt ki egy hang sem a torkomon.
Aztán már hüppögtem is.
Azt mondta, mennie kell. Hát ez az, vazz! Neked mindig menned kell!
Megint jöttek a nagy szavak.., de mindegy is!
Ő hazament a feleségéhez, én ottmaradtam, és a kollegákkal butára ittam magam. Aztán Pöcivel jól beszívtunk. Onnantól kezdve már jó volt minden...
Így meg ez, na! Bár - mint tudjuk - ez csak tüneti kezelés.
Több figyelmet kellett volna fordítani a prevencióra, nemdebár???
24-én jött értem Lill, felszedtük unokaöcsémet a reptéren, és jöttünk haza.
Fadíszítés Hugival, apám hazaérkezett tök matán (hogy másképp??)
Remek volt!
Mély értelmű beszélgetésbe bonyolódtunk az élet nagy dolgairól. Jött a szokásos kérdés, hogy mi van pasiügyben? Van -e valami komoly? Addig-addig baszogatott, míg megmondtam neki, hogy lenne komoly, csak az illető nem szabad. Na, erre jöttek az okosabbnál, okosabb tanácsok, miszerint ez nem jó, és hogy hagyjam abba, és bla-bla-bla...
Annyira szeretem, amikor emberek megmondják, hogy mit tegyek, hogyan tegyem és miért..
Aztán rövidre zártam azzal, hogy ne aggódjon, mert most van vége, és ne is beszéljünk róla, mert érzékenyen érint a téma.
Aztán Hál' Istennek megérkezett Anyu is a fonnyadtaktól, és átadtuk a karácsonyi ajándékokat.
Legnagyobb meglepetésemre megkaptam a jogsit Apámtól. Pontosabban a jogosítvány finanszírozását.
Nem számítottam rá, mert tavaly karácsonykor ígérte, szintén egy mámoros pillanatában, hogy jövőre jogsit kapok. Mint az lenni szokott, ilyenkor mindent megígér, de másnapra elfelejti.
Viszont, Drága Anyám, mindent megtett annak érdekében, hogy ez ne vesszen el az alkohol kacskaringós ösvényein, és emlékeztette az ígéretére.
Tehát, márciustól rálépek a jogosítvány megszerzésének rögös útjára. Jipííííííííííííí!!!
Na, visszatérvén a karácsony estére..
Miután megvolt az ajándék átadás-átvevés, és anyám zseniális halászlevének elfogyasztása, erőteljesen elkezdtünk gondolkodóba esni hugival, hogy mi a francot csináljunk...
Lenyúltuk az autót, és jobb híján autóztunk a városba. Éjfél tájt telefon nagyonnagyonjófejbaráttól, hogy ugyan menjunk már le a kedvenc helyünkre.
Nagyszerű! Irány haza, átöltözés, Szil felszedése, és be a Stock-ba.
Óriási kábítószeres buliba csöppentünk. A legjobb szeletelős zene, és mi ott álltunk mindhárman teljesen józanul, és minden tudatmódosítószer nélkül.
Hát, ilyen a mi formánk...!!!
Mindegy, végül is, így is elrángatóztunk hajnali háromig.
Így esett a nagy eset..
Aztán másnap zabálás fulladásig, nagy családi összeröffenés, majd este szintén autókázás unokatesóval együtt.
Komolyan mókás, hogy az emberek miket csinálnak! Elmentünk a helyi cigánytelep felé - mert mi szeretünk veszélyesen élni - látjuk, hogy bazi nagy csoportosulás. Kicsit be is szartunk, hogy most itt akkor vége mindennek, ezek elénk ugranak , kirángatnak az autóból, és di end.
Bár, megjegyzem, ez nem csak az én fejemben játszódhatott le, hanem gyanítom Lillnek és Tomnak is. Persze mindhárman mélyen hallgattunk erről....
Visszafordulni nem tudtunk, így halált megvető bátorsággal gurultunk tovább a tumultus felé.
Hát, amit láttunk az mindent vitt!!! Esővíz elvezető árokban, ami meglepően mély volt, seggel lefelé becsúszva az autó, de úgy, hogy csak az első két kereke és az orra látszott ki.
Persze - a túl jó szívünk- megálltunk, hogy tudunk -e segíteni, megsérült -e valaki.
Óóóóó, senkinek, semmi baja, csak húzzuk má' ki az autót!!!
Muhahaha! Hát, könyörgöm, hogy a picsába?
Ugyan má' tesvé' há' a suzukival má' kihúztuk!
Na, akkor húzzátok ki megint!
Komolyan mondom, roppantul érdekelt volna, hogy miként varázsolták bele azt a dévút az árokba??
De azt a sztorit már nem vártuk meg, gyorsan leléptünk.
Ilyen kis nüanszokkal tarkítva telik-múlik a karácsony...., nélküle.
Nem is tudom, hogy hol kezdjem...
Talán a levél hatása TK-ra?
Este eljött az ivászatra. Láttam rajta, hogy odavan. Jaaaaj, olyan hosszú lenne most leírni az egész történést.
Ittunk, felhívott telefonon, úgy hogy ott ültem két emberrel arréb. Azt mondta, hogy leszarja a levelem, nem érdekli, Ő szeret, és mindig is szeretni fog. Bahh!
Aztán ki tudja hogyan, de picsogás lett a vége.
Kint álltunk az udvaron, repkedtek a mínuszok, de nem éreztük.
Könyörögtem neki, hogy mondja már ki, hogy nem leszünk együtt, kiabáltam, és az ingébe kapaszkodva ráztam, hogy mondja már...
De nem szólt semmit.
Elhallgattam. Nem jöt ki egy hang sem a torkomon.
Aztán már hüppögtem is.
Azt mondta, mennie kell. Hát ez az, vazz! Neked mindig menned kell!
Megint jöttek a nagy szavak.., de mindegy is!
Ő hazament a feleségéhez, én ottmaradtam, és a kollegákkal butára ittam magam. Aztán Pöcivel jól beszívtunk. Onnantól kezdve már jó volt minden...
Így meg ez, na! Bár - mint tudjuk - ez csak tüneti kezelés.
Több figyelmet kellett volna fordítani a prevencióra, nemdebár???
24-én jött értem Lill, felszedtük unokaöcsémet a reptéren, és jöttünk haza.
Fadíszítés Hugival, apám hazaérkezett tök matán (hogy másképp??)
Remek volt!
Mély értelmű beszélgetésbe bonyolódtunk az élet nagy dolgairól. Jött a szokásos kérdés, hogy mi van pasiügyben? Van -e valami komoly? Addig-addig baszogatott, míg megmondtam neki, hogy lenne komoly, csak az illető nem szabad. Na, erre jöttek az okosabbnál, okosabb tanácsok, miszerint ez nem jó, és hogy hagyjam abba, és bla-bla-bla...
Annyira szeretem, amikor emberek megmondják, hogy mit tegyek, hogyan tegyem és miért..
Aztán rövidre zártam azzal, hogy ne aggódjon, mert most van vége, és ne is beszéljünk róla, mert érzékenyen érint a téma.
Aztán Hál' Istennek megérkezett Anyu is a fonnyadtaktól, és átadtuk a karácsonyi ajándékokat.
Legnagyobb meglepetésemre megkaptam a jogsit Apámtól. Pontosabban a jogosítvány finanszírozását.
Nem számítottam rá, mert tavaly karácsonykor ígérte, szintén egy mámoros pillanatában, hogy jövőre jogsit kapok. Mint az lenni szokott, ilyenkor mindent megígér, de másnapra elfelejti.
Viszont, Drága Anyám, mindent megtett annak érdekében, hogy ez ne vesszen el az alkohol kacskaringós ösvényein, és emlékeztette az ígéretére.
Tehát, márciustól rálépek a jogosítvány megszerzésének rögös útjára. Jipííííííííííííí!!!
Na, visszatérvén a karácsony estére..
Miután megvolt az ajándék átadás-átvevés, és anyám zseniális halászlevének elfogyasztása, erőteljesen elkezdtünk gondolkodóba esni hugival, hogy mi a francot csináljunk...
Lenyúltuk az autót, és jobb híján autóztunk a városba. Éjfél tájt telefon nagyonnagyonjófejbaráttól, hogy ugyan menjunk már le a kedvenc helyünkre.
Nagyszerű! Irány haza, átöltözés, Szil felszedése, és be a Stock-ba.
Óriási kábítószeres buliba csöppentünk. A legjobb szeletelős zene, és mi ott álltunk mindhárman teljesen józanul, és minden tudatmódosítószer nélkül.
Hát, ilyen a mi formánk...!!!
Mindegy, végül is, így is elrángatóztunk hajnali háromig.
Így esett a nagy eset..
Aztán másnap zabálás fulladásig, nagy családi összeröffenés, majd este szintén autókázás unokatesóval együtt.
Komolyan mókás, hogy az emberek miket csinálnak! Elmentünk a helyi cigánytelep felé - mert mi szeretünk veszélyesen élni - látjuk, hogy bazi nagy csoportosulás. Kicsit be is szartunk, hogy most itt akkor vége mindennek, ezek elénk ugranak , kirángatnak az autóból, és di end.
Bár, megjegyzem, ez nem csak az én fejemben játszódhatott le, hanem gyanítom Lillnek és Tomnak is. Persze mindhárman mélyen hallgattunk erről....
Visszafordulni nem tudtunk, így halált megvető bátorsággal gurultunk tovább a tumultus felé.
Hát, amit láttunk az mindent vitt!!! Esővíz elvezető árokban, ami meglepően mély volt, seggel lefelé becsúszva az autó, de úgy, hogy csak az első két kereke és az orra látszott ki.
Persze - a túl jó szívünk- megálltunk, hogy tudunk -e segíteni, megsérült -e valaki.
Óóóóó, senkinek, semmi baja, csak húzzuk má' ki az autót!!!
Muhahaha! Hát, könyörgöm, hogy a picsába?
Ugyan má' tesvé' há' a suzukival má' kihúztuk!
Na, akkor húzzátok ki megint!
Komolyan mondom, roppantul érdekelt volna, hogy miként varázsolták bele azt a dévút az árokba??
De azt a sztorit már nem vártuk meg, gyorsan leléptünk.
Ilyen kis nüanszokkal tarkítva telik-múlik a karácsony...., nélküle.
2007. december 21., péntek
elégedetlenkedés & szívhasadás
Nem kaptam karácsonyi ajándékot a TAXIS cégtől.
Skandallum! De tényleg...
Bár, most, hogy végig gondolom, elég sokszor hurcibálták a seggemet úgy, hogy nem kellett fizetnem érte semmit.
Hahh, az örök elégedetlenkedő. Ez lennék én.
El is szégyelltem magam. Ha ezt megírom, megyek és keresek magamnak egy sarkot, ahová beállhatok. Mit beállni? Letérdelni! Kukoricára!
Kaptam ajándékot TK-tól. Pedig nem számítottam rá, most valahogy nagyon nem.
Már csak azért is, mert én meg tegnap ajándék helyett megírtam neki, hogy igen, Ő az igazi, az egyetlen, de ezennel tényleg, - és most tényleg, és most valóban igy is gondolom - de vége.
Mert akarok adni magamnak egy esélyt, hogy tovább tudjak élni, nélküle.
Persze mindezt kicsit hosszabban, és ahogy kell, picsogósan.
De olyat írtam ám, hogy ezen akárki hüppögni kezdene, bizony!
Persze, ezek után, így, hogy ajándékot adott, mégis hogy a picsába küldjem el neki ezt a levelet???
Nehéz volt a szívem, de elküldtem. Mert ennek így kell lennie.
Megdölt. Itt ül mögöttem, és a világ összes fájdalma ott van a pillantásában, ahogy rám néz, amikor közlekedek itt kínomban le, föl.
SZÍVHASADÁS... -darabokra, morzsákra, porrá és hamuvá..hasadt a szívem.
Már ami még maradt belőle.
Így talán lehet, hogy szív nélkül maradok?
Akkor szívtelen leszek??
Bon Voyage Szerelem-Szerelmem!!
http://youtube.com/watch?v=CxJhtu5EUJ0
Este megyünk a kollegákkal mulatozni, így kriszmasz alkalmából.
Tegnap még azt mondta, hogy jön Ő is. Hát, lehet, hogy ez után a levél után másképp fogja gondolni.
Eléggé sanszos.
Skandallum! De tényleg...
Bár, most, hogy végig gondolom, elég sokszor hurcibálták a seggemet úgy, hogy nem kellett fizetnem érte semmit.
Hahh, az örök elégedetlenkedő. Ez lennék én.
El is szégyelltem magam. Ha ezt megírom, megyek és keresek magamnak egy sarkot, ahová beállhatok. Mit beállni? Letérdelni! Kukoricára!
Kaptam ajándékot TK-tól. Pedig nem számítottam rá, most valahogy nagyon nem.
Már csak azért is, mert én meg tegnap ajándék helyett megírtam neki, hogy igen, Ő az igazi, az egyetlen, de ezennel tényleg, - és most tényleg, és most valóban igy is gondolom - de vége.
Mert akarok adni magamnak egy esélyt, hogy tovább tudjak élni, nélküle.
Persze mindezt kicsit hosszabban, és ahogy kell, picsogósan.
De olyat írtam ám, hogy ezen akárki hüppögni kezdene, bizony!
Persze, ezek után, így, hogy ajándékot adott, mégis hogy a picsába küldjem el neki ezt a levelet???
Nehéz volt a szívem, de elküldtem. Mert ennek így kell lennie.
Megdölt. Itt ül mögöttem, és a világ összes fájdalma ott van a pillantásában, ahogy rám néz, amikor közlekedek itt kínomban le, föl.
SZÍVHASADÁS... -darabokra, morzsákra, porrá és hamuvá..hasadt a szívem.
Már ami még maradt belőle.
Így talán lehet, hogy szív nélkül maradok?
Akkor szívtelen leszek??
Bon Voyage Szerelem-Szerelmem!!
http://youtube.com/watch?v=CxJhtu5EUJ0
Este megyünk a kollegákkal mulatozni, így kriszmasz alkalmából.
Tegnap még azt mondta, hogy jön Ő is. Hát, lehet, hogy ez után a levél után másképp fogja gondolni.
Eléggé sanszos.
2007. december 18., kedd
ajándék, ajándék, ajándék, + még egy kis ajándék
Húúúú, de nagyon jó volt a Fujiban. De tényleg!
És nem volt lábszag! Vagy túl nagy volt a tér, és eloszlott... ??
Nyolc fogás, finomabbnál finomabb falatok. Ez tényleg megérte.
Arról nem is beszélve, hogy TK ott ült mellettem, és leste minden kivánságomat.
Bár nekem csak egy kívánságom lett volna... Hahh, de hagyjuk is!
Most van szezonja, a céges karácsonyi ajándékok pirulás nélküli elfogadásának.
Az egyik beszállítótól a finomságok mellé kaptam még valamit.
Sokáig fejtegettem a tartalmát, mire rájöttem, hogy nem más, mint egy fóliatépő.
FÓLIATÉÉÉÉÉPŐŐŐŐŐ!!!
Na, azt sokat fogom használni, már látom!!
Kollegám azt mondta ajándékozzam tovább. Persze! Milyen gáz lenne már fóliatépőt ajándékozni valakinek...
Aztán kaptam még kávés készletet, meg rahedli bon-bont, meg gyertyákat, meg mini illatszercsomagot.
Már csak a taxis cég van hátra, és tőlük tavaly tök jókat kaptam.
Mindenből a minőségit. Csoki, kávé, ital, sajt, és még egy masszázsbérlet.
Szóval, őket még nagyon várom, ám!
Azért a finomságok nagy részét, szét szoktam osztani a fiúknak, mert nekem nagy a szívem és sok mindenki belefér.
Ezt ők is szokták mondani, de valahogy közben egy kaján vigyor ül ki az arcukra.
Vajon miért?
Talán csak nem a mellbőségemre céloznak közben?? Hmm?
De.
Mert van olyan szókimondó kollegám is, aki simán kimondja. Ennyi.
De már megszoktam. A pasik között a cicipoénok sosem kopnak ki.
És nem volt lábszag! Vagy túl nagy volt a tér, és eloszlott... ??
Nyolc fogás, finomabbnál finomabb falatok. Ez tényleg megérte.
Arról nem is beszélve, hogy TK ott ült mellettem, és leste minden kivánságomat.
Bár nekem csak egy kívánságom lett volna... Hahh, de hagyjuk is!
Most van szezonja, a céges karácsonyi ajándékok pirulás nélküli elfogadásának.
Az egyik beszállítótól a finomságok mellé kaptam még valamit.
Sokáig fejtegettem a tartalmát, mire rájöttem, hogy nem más, mint egy fóliatépő.
FÓLIATÉÉÉÉÉPŐŐŐŐŐ!!!
Na, azt sokat fogom használni, már látom!!
Kollegám azt mondta ajándékozzam tovább. Persze! Milyen gáz lenne már fóliatépőt ajándékozni valakinek...
Aztán kaptam még kávés készletet, meg rahedli bon-bont, meg gyertyákat, meg mini illatszercsomagot.
Már csak a taxis cég van hátra, és tőlük tavaly tök jókat kaptam.
Mindenből a minőségit. Csoki, kávé, ital, sajt, és még egy masszázsbérlet.
Szóval, őket még nagyon várom, ám!
Azért a finomságok nagy részét, szét szoktam osztani a fiúknak, mert nekem nagy a szívem és sok mindenki belefér.
Ezt ők is szokták mondani, de valahogy közben egy kaján vigyor ül ki az arcukra.
Vajon miért?
Talán csak nem a mellbőségemre céloznak közben?? Hmm?
De.
Mert van olyan szókimondó kollegám is, aki simán kimondja. Ennyi.
De már megszoktam. A pasik között a cicipoénok sosem kopnak ki.
2007. december 14., péntek
határok feszegetése
Vazz! Mindennek van már határa!!!
Pölö, ne hívjon már fel este tízkor TK felesége! Mert az gáz. Extra módon gáz.
Elsősorban azért, mert semmi kedvem megint hazudni.
Másodsorban azért, mert mert mert..., mert ne, és kész!
Nem vettem fel.
Ennyi.
Maradjon köztünk, de rohadtul érdekelne, hogy most épp mi a kínja....
Este megyünk cégestül, mindenestül a Fuji-ba.
Ott fogunk ülni, szépen sorban a földön, cipő nélkül, és a lábunkat a földön lévő lyukba fogjuk lógatni.
Hmmmm, mit ne mondjak roppant vonzó a helyzet.
18 pasi + én egyedül nő.
Na már most, az azt jelenti, hogy 36 darab férfi láb, ami legalább 9 órája punnyad a cipőben... Bahhh!
Remek lesz!!!
Pölö, ne hívjon már fel este tízkor TK felesége! Mert az gáz. Extra módon gáz.
Elsősorban azért, mert semmi kedvem megint hazudni.
Másodsorban azért, mert mert mert..., mert ne, és kész!
Nem vettem fel.
Ennyi.
Maradjon köztünk, de rohadtul érdekelne, hogy most épp mi a kínja....
Este megyünk cégestül, mindenestül a Fuji-ba.
Ott fogunk ülni, szépen sorban a földön, cipő nélkül, és a lábunkat a földön lévő lyukba fogjuk lógatni.
Hmmmm, mit ne mondjak roppant vonzó a helyzet.
18 pasi + én egyedül nő.
Na már most, az azt jelenti, hogy 36 darab férfi láb, ami legalább 9 órája punnyad a cipőben... Bahhh!
Remek lesz!!!
2007. december 12., szerda
elfelejtett születésnap esete
Csörög a telefonom. Anyám. Felveszem.
- Szia Kicsim, csak azért telefonálok, mert ma van apád (nevelő, szigorúan!!) születésnapja, hívd már fel.
- Húú, Anyu, de jó, hogy szóltál, teljesen kiment a fejemből. Na, majd felhívom.
- De ne majd hívd fel, hanem most, mert el fogod felejteni.
- De nem fogom elfelejteni.
- De igen, elfogod, ismerlek.
- Jaaaj, már, Anyu, nem vagyok sem debil, sem gyerek. Fel fogom hívni később. Nem felejtem el.
Elfelejtettem.
Szánalmas próbálkozásom, hogy Anyám végre felnőttként kezeljen, ismét csúfos kudarcot vallott.
Debil vagyok, és gyerek.
Ennyi. Mert ilyen van.
Azért hozzáteszem, hogy hál' istennek, ahogy hazafelé tartottam este kilenc felé, és egy ismerősömmel pont az elfelejtett névnapokról beszélgettünk, éles fénycsóvaként hasított az agyamba a tudat, hogy uramisten, apám születésnapja!!!!
Gyors felhívtam, lefutottam a kötelező köröket, és megnyugodtam.
Jelzem, simán kimaradt volna a dolog, ha ott, akkor, nem találkozom azzal a leányzóval.
Hahh, a sors keze.
Persze, ma reggel adtam a bankot Anyámnak, amikor felhívott, hogy ugyan hívtam -e Apámat.
Volt pofám ezt mondani:
-Anyuci, hát mondtam, hogy nem felejtem el, nem vagyok debiiiiiiiiiiiiil!!!
- Szia Kicsim, csak azért telefonálok, mert ma van apád (nevelő, szigorúan!!) születésnapja, hívd már fel.
- Húú, Anyu, de jó, hogy szóltál, teljesen kiment a fejemből. Na, majd felhívom.
- De ne majd hívd fel, hanem most, mert el fogod felejteni.
- De nem fogom elfelejteni.
- De igen, elfogod, ismerlek.
- Jaaaj, már, Anyu, nem vagyok sem debil, sem gyerek. Fel fogom hívni később. Nem felejtem el.
Elfelejtettem.
Szánalmas próbálkozásom, hogy Anyám végre felnőttként kezeljen, ismét csúfos kudarcot vallott.
Debil vagyok, és gyerek.
Ennyi. Mert ilyen van.
Azért hozzáteszem, hogy hál' istennek, ahogy hazafelé tartottam este kilenc felé, és egy ismerősömmel pont az elfelejtett névnapokról beszélgettünk, éles fénycsóvaként hasított az agyamba a tudat, hogy uramisten, apám születésnapja!!!!
Gyors felhívtam, lefutottam a kötelező köröket, és megnyugodtam.
Jelzem, simán kimaradt volna a dolog, ha ott, akkor, nem találkozom azzal a leányzóval.
Hahh, a sors keze.
Persze, ma reggel adtam a bankot Anyámnak, amikor felhívott, hogy ugyan hívtam -e Apámat.
Volt pofám ezt mondani:
-Anyuci, hát mondtam, hogy nem felejtem el, nem vagyok debiiiiiiiiiiiiil!!!
2007. december 10., hétfő
nagy vonalakban
Péntek dél, Pestre indulás, vásárlás gyanánt.
Mango teljesen kifosztva, már majd nem ruhakeresés feladás.
Esprit-ben ruha találása sok-sok csiliárdért. Nem baj, megvéve.
Kifáradás, este sehova el nem menés.
Szombat reggel fodrász, szép háré készítés.
Utána kávézóba bemenés, sokkot kapás, mert TK pénteken ott volt.
Elhangzottak tudomásul vétele, vérnyomás felmenetele.
Este hatkor elkészülés karácsonyi partira, Pöcike megérkezése, gyors nyúl elszívása.
Kellemes érzéssel való elindulás a Tranyóba.
Ivászat, sok. Mindenki megérkezik. Kollega tök jól kinéz.
Megérkezés karácsonyi partira. Végleges tudomásul vétele annak, hogy TK nem jött el.
Ivászat, sok.
Megunás, majd három pasival elmenetel másik szórakozóhelyre.
Ott kollega barátja folyamatos lerázása. Csakis azért, mert úgy nézett ki az illető, mint Pierrot.
Ismét megunás, majd három pasival kikötés az egyik lakásában.
Kanapén punnyadás -nem mondom meg kivel.
Vad csókolózás, észbekapás, abbahagyás.
2 perc múlva újrakezdés, őrületes vad szexbe torkollás.
Reggel felébredés, kínosan összenézés, majd röhögés.
Otthon kék-zöld-lila foltok érzésekelése test különböző pontjain, mosolygás.
Lefekvés, egész nap másnapos punnyadás.
Na, hát nagy vonalakban így nézett ki a hétvégém.
Remek volt, na!
Mango teljesen kifosztva, már majd nem ruhakeresés feladás.
Esprit-ben ruha találása sok-sok csiliárdért. Nem baj, megvéve.
Kifáradás, este sehova el nem menés.
Szombat reggel fodrász, szép háré készítés.
Utána kávézóba bemenés, sokkot kapás, mert TK pénteken ott volt.
Elhangzottak tudomásul vétele, vérnyomás felmenetele.
Este hatkor elkészülés karácsonyi partira, Pöcike megérkezése, gyors nyúl elszívása.
Kellemes érzéssel való elindulás a Tranyóba.
Ivászat, sok. Mindenki megérkezik. Kollega tök jól kinéz.
Megérkezés karácsonyi partira. Végleges tudomásul vétele annak, hogy TK nem jött el.
Ivászat, sok.
Megunás, majd három pasival elmenetel másik szórakozóhelyre.
Ott kollega barátja folyamatos lerázása. Csakis azért, mert úgy nézett ki az illető, mint Pierrot.
Ismét megunás, majd három pasival kikötés az egyik lakásában.
Kanapén punnyadás -nem mondom meg kivel.
Vad csókolózás, észbekapás, abbahagyás.
2 perc múlva újrakezdés, őrületes vad szexbe torkollás.
Reggel felébredés, kínosan összenézés, majd röhögés.
Otthon kék-zöld-lila foltok érzésekelése test különböző pontjain, mosolygás.
Lefekvés, egész nap másnapos punnyadás.
Na, hát nagy vonalakban így nézett ki a hétvégém.
Remek volt, na!
2007. december 6., csütörtök
napok múlnak...
Holnap megyek vásárolni valami göncöt a karácsonyi partira.
Persze TK nem jön..., mármint a partira. Pedig az utolsó pillanatig reménykedtem...
Segond!!
Jól betríjunk, meg iszunk is rá, aztán jó lesz minden.
Vagy nem.
Meg fodrászkodni is megyek szombaton, hogy szép legyen a hárém.
Beszart a hajvasalóm, és természetesen a garancia 2 nappal előtte lejárt..., ez olyan rohadtul jellemző, szóval azt is kell vételeznem!
Ma meló után hazavisz pöci az új csajozós autójával, de úgy döntöttünk, hogy még a company parkolójában megrántunk egy gyors nyulat, csak hogy fent legyen az i-n a pont.
Ahhh, gusztustalan napok ezek, na!
Szombaton azért alapozunk egy kicsit a parti előtt a Tranyóban, mert nehéz lenne másképp elviselni azt az embertömeget.
Olyan nagyon hiányzik TK.
Pedig itt ül a hátam mögött, és gyakorlatilag a hét öt napján, napi 8 órában látom.
De az érintése, a csókja, ahogy belém feszül, na az az ami igazán, fullasztóan hiányzik.
Megmondtam neki, hogy hagyjon, hogy nincs értelme, mert sosem fog dönteni, mert mindig ott van az a DE.
Kértem, hogy csak akkor keressen, ha nincs már DE, ha már tudja, hogy mit akar, illetve kit is akar valójában, és ha ezért tenni is fog. Ha végre már nem csak szavakkal képes szeretni, hanem tettekkel is.
A válasza - amit annyira szeretnék elhinni, de nem tudok- hogy akkor most Ő kitörli a szótárából a DE-t, és majd nyüszítve fogja kaparni az ajtómat, ha még nem késő.
Ugyan, kérem!
Ne bohóckodjunk már itten, a matiné műsorideje már rég elmúlt...
Persze TK nem jön..., mármint a partira. Pedig az utolsó pillanatig reménykedtem...
Segond!!
Jól betríjunk, meg iszunk is rá, aztán jó lesz minden.
Vagy nem.
Meg fodrászkodni is megyek szombaton, hogy szép legyen a hárém.
Beszart a hajvasalóm, és természetesen a garancia 2 nappal előtte lejárt..., ez olyan rohadtul jellemző, szóval azt is kell vételeznem!
Ma meló után hazavisz pöci az új csajozós autójával, de úgy döntöttünk, hogy még a company parkolójában megrántunk egy gyors nyulat, csak hogy fent legyen az i-n a pont.
Ahhh, gusztustalan napok ezek, na!
Szombaton azért alapozunk egy kicsit a parti előtt a Tranyóban, mert nehéz lenne másképp elviselni azt az embertömeget.
Olyan nagyon hiányzik TK.
Pedig itt ül a hátam mögött, és gyakorlatilag a hét öt napján, napi 8 órában látom.
De az érintése, a csókja, ahogy belém feszül, na az az ami igazán, fullasztóan hiányzik.
Megmondtam neki, hogy hagyjon, hogy nincs értelme, mert sosem fog dönteni, mert mindig ott van az a DE.
Kértem, hogy csak akkor keressen, ha nincs már DE, ha már tudja, hogy mit akar, illetve kit is akar valójában, és ha ezért tenni is fog. Ha végre már nem csak szavakkal képes szeretni, hanem tettekkel is.
A válasza - amit annyira szeretnék elhinni, de nem tudok- hogy akkor most Ő kitörli a szótárából a DE-t, és majd nyüszítve fogja kaparni az ajtómat, ha még nem késő.
Ugyan, kérem!
Ne bohóckodjunk már itten, a matiné műsorideje már rég elmúlt...
2007. december 3., hétfő
bonyodalmak
Pénteken akkorát partiztunk, hogy csak na!
Szokott társaság, szokott hely, de az egészet az dobta fel, hogy a 70-80-as évek disco zenéjére emberkedtünk. Nagyon zsivány volt!!!
Persze másnap kissé nehezen ébredtem.. khmm..
Egyébként, apu ökölbeszorított keze vagyok..
TK nem hagy élni. Ugyanúgy ír, ugyanúgy néz rám, mintha semmit sem mondtam volna.
Persze, ez valahol jó érzés, de ugyanabban a pocsolyában álldogálok, és a cipőm már nagyon vizes.
Megcsináltuk a következő féléves célkitűzéseimet. Hát röhejes, mit mondjak!
Pl. ilyenek:
Irodaszer költségcsökkentés.
Akcióterv: használjuk a papír mindkét oldalát nyomtatásnál és fénymásolásnál.
Remek, na!
Ez aztán a kihívás!!!
És mit gondolt, hogy majd én fogom fordigatni a papírt, vagy mi a lófasz?
A héten megyek vásárolni, és fogalmam sincs, hogy kinek mit is vegyek karácsonyra..
Lill, - úgy is olvasod - mit akarsz karácsonyra, hmm???
Lakótársam nagyanyja nálunk volt hétvégén.
Éppen mosogat, ellép a mosogató mellől, én odalépek, a kutya üres vizestányérjába vizet engedek, majd leteszem, és kimegyek a konyhából.
Pár perc múlva jön be lakótársam, és mondja, hogy lenne egy kérése.
Mondom neki, rajta, ne kímélj.
Erre Ő: legyek szíves, és a kutya tányérját legközelebb ne a mosogatóba öntsem ki, amikor tele van a tiszta edényekkel.
Erre én: bámulás, nagy Bambi szemekkel.
Mi van?????
Hát kiderült, hogy a kedves nagyi teljesen kiborult, mert a szentem úgy látta, hogy én a tál tartalmát kiborítottam a tiszta edényekre.
Vazz! Túl azon, hogy vegyen szemüveget, de teljesen debilnek néz? Volt gyerekszobám, és nem vagyok olyan hülye, hogy ha van valami a tányérban, amibe az Eb beleivott, kvázi kutyanyálas, majd ráöntöm a tiszta edényekre????
Mé ' kell má' ilyenekkel nehezíteni az életemet?
És még én éreztem magam rosszul...
Szokott társaság, szokott hely, de az egészet az dobta fel, hogy a 70-80-as évek disco zenéjére emberkedtünk. Nagyon zsivány volt!!!
Persze másnap kissé nehezen ébredtem.. khmm..
Egyébként, apu ökölbeszorított keze vagyok..
TK nem hagy élni. Ugyanúgy ír, ugyanúgy néz rám, mintha semmit sem mondtam volna.
Persze, ez valahol jó érzés, de ugyanabban a pocsolyában álldogálok, és a cipőm már nagyon vizes.
Megcsináltuk a következő féléves célkitűzéseimet. Hát röhejes, mit mondjak!
Pl. ilyenek:
Irodaszer költségcsökkentés.
Akcióterv: használjuk a papír mindkét oldalát nyomtatásnál és fénymásolásnál.
Remek, na!
Ez aztán a kihívás!!!
És mit gondolt, hogy majd én fogom fordigatni a papírt, vagy mi a lófasz?
A héten megyek vásárolni, és fogalmam sincs, hogy kinek mit is vegyek karácsonyra..
Lill, - úgy is olvasod - mit akarsz karácsonyra, hmm???
Lakótársam nagyanyja nálunk volt hétvégén.
Éppen mosogat, ellép a mosogató mellől, én odalépek, a kutya üres vizestányérjába vizet engedek, majd leteszem, és kimegyek a konyhából.
Pár perc múlva jön be lakótársam, és mondja, hogy lenne egy kérése.
Mondom neki, rajta, ne kímélj.
Erre Ő: legyek szíves, és a kutya tányérját legközelebb ne a mosogatóba öntsem ki, amikor tele van a tiszta edényekkel.
Erre én: bámulás, nagy Bambi szemekkel.
Mi van?????
Hát kiderült, hogy a kedves nagyi teljesen kiborult, mert a szentem úgy látta, hogy én a tál tartalmát kiborítottam a tiszta edényekre.
Vazz! Túl azon, hogy vegyen szemüveget, de teljesen debilnek néz? Volt gyerekszobám, és nem vagyok olyan hülye, hogy ha van valami a tányérban, amibe az Eb beleivott, kvázi kutyanyálas, majd ráöntöm a tiszta edényekre????
Mé ' kell má' ilyenekkel nehezíteni az életemet?
És még én éreztem magam rosszul...
2007. november 30., péntek
2007. november 29., csütörtök
tyúk+tojás
Ma utalják a 13. havit. Teljesen kikészít az a tény, hogy ez juttatásnak minősül, így az összeg 53%-át levonják!
Botrányos, na!
Pedig már, hogy elképzeltem, hogy veszek egy jó kis fényképezőgépet, meg ámokfutást rendezek a MNG-ban.
Mindjárt itt a karácsony, és megint agyalhatok, hogy kinek mit vegyek.
Persze egy rahedli pénzt fogok elkölteni megint, a semmiből.
Tegnap megjegyezték, hogy fogytam, szóval most tök boldog vagyok...
Megtartottam egy régi Levis farmeromat. Az a target.
Ha az jó lesz rám, akkor én leszek a priti vumen!
Sajnálatos tény, de az még elég távolinak tűnik.
Megnéztem a szokásos napi jobmonitoros hírlevelet, ahol is találtam egy kellemesnek ígérkező pozíciót.
Az egésznek az a szépséghibája, hogy a szokásos önéletrajzosmotivációs levélen kívül, kérnek egy esszét is, ami a 'Tyúk vagy a tojás' témakörében kell íródnia.
Könyörgöm, hová tart ez a világ???
Félreértés ne essék, nem azért rinyálok, mert nem tudnék írni erről, de hát azért mégis!
Tanulj, mint a barom évekig, beszélj legalább két nyelven, legyen gyakorlatod minimum 3 év, meg nem árt a referencia, és légy agilis, meg lojális, meg kreatív, meg a faszom sem tudja, hogy még mi!
Főzzél kávét, mosolyogj, találd ki a gondolatukat, menj el és vegyél ajándékot a főnök feleségének, azzal az utasítással, hogy rád bízom, mert neked jó az ízlésed, de ne legyen drága, fénymásold a gyerek iskolai szarságait...., és, és, és....
És ha mind ez nem lenne elég, akkor még irkáljak nekik esszét.
Hát elmentek Ti a picsába!!
ui.:Különben is, a tyúk volt előbb!!!
Botrányos, na!
Pedig már, hogy elképzeltem, hogy veszek egy jó kis fényképezőgépet, meg ámokfutást rendezek a MNG-ban.
Mindjárt itt a karácsony, és megint agyalhatok, hogy kinek mit vegyek.
Persze egy rahedli pénzt fogok elkölteni megint, a semmiből.
Tegnap megjegyezték, hogy fogytam, szóval most tök boldog vagyok...
Megtartottam egy régi Levis farmeromat. Az a target.
Ha az jó lesz rám, akkor én leszek a priti vumen!
Sajnálatos tény, de az még elég távolinak tűnik.
Megnéztem a szokásos napi jobmonitoros hírlevelet, ahol is találtam egy kellemesnek ígérkező pozíciót.
Az egésznek az a szépséghibája, hogy a szokásos önéletrajzosmotivációs levélen kívül, kérnek egy esszét is, ami a 'Tyúk vagy a tojás' témakörében kell íródnia.
Könyörgöm, hová tart ez a világ???
Félreértés ne essék, nem azért rinyálok, mert nem tudnék írni erről, de hát azért mégis!
Tanulj, mint a barom évekig, beszélj legalább két nyelven, legyen gyakorlatod minimum 3 év, meg nem árt a referencia, és légy agilis, meg lojális, meg kreatív, meg a faszom sem tudja, hogy még mi!
Főzzél kávét, mosolyogj, találd ki a gondolatukat, menj el és vegyél ajándékot a főnök feleségének, azzal az utasítással, hogy rád bízom, mert neked jó az ízlésed, de ne legyen drága, fénymásold a gyerek iskolai szarságait...., és, és, és....
És ha mind ez nem lenne elég, akkor még irkáljak nekik esszét.
Hát elmentek Ti a picsába!!
ui.:Különben is, a tyúk volt előbb!!!
2007. november 27., kedd
vissza mindent
Miért van az, hogy amikor elhatározom, hogy most ezt kell tennem, és amikor megteszem, akkor legszivesebben visszacsinálnék mindent..??? Ha? Miért?
Nevezetesen ma délelőtt mondtam TK-nak, hogy akkor ezt most hagyjuk abba.
Mert nem akarom, hogy megint fájjon,
mert nem akarom, hogy megint reménykedjek,
mert nem akarom, hogy megint csak Ő létezzen.
Mert nincs értelme, és sosem volt.
A szánalmas az egészben az, hogy közben abban reménykedtem, hogy történik valami, amitől minden megváltozik, és mi örökké együtt leszünk, és sállálá...
De nem történt.
Semmi.
Csak annyi, hogy nem hajlandó tudomásul venni.
Már megint.
Én meg képtelen vagyok mársra gondolni, csak Rá.
BANÁLIS!
"Egy óriás, kezében játék
Ez vagyok én,
Hajlít és tördel,
Szétszakít, játszik"
Nevezetesen ma délelőtt mondtam TK-nak, hogy akkor ezt most hagyjuk abba.
Mert nem akarom, hogy megint fájjon,
mert nem akarom, hogy megint reménykedjek,
mert nem akarom, hogy megint csak Ő létezzen.
Mert nincs értelme, és sosem volt.
A szánalmas az egészben az, hogy közben abban reménykedtem, hogy történik valami, amitől minden megváltozik, és mi örökké együtt leszünk, és sállálá...
De nem történt.
Semmi.
Csak annyi, hogy nem hajlandó tudomásul venni.
Már megint.
Én meg képtelen vagyok mársra gondolni, csak Rá.
BANÁLIS!
"Egy óriás, kezében játék
Ez vagyok én,
Hajlít és tördel,
Szétszakít, játszik"
zene
nagyon eltalált zene lett ez
http://www.youtube.com/watch?v=M8Y4G1jcMwo
meg ezek is
http://www.youtube.com/watch?v=9Qf6vmELIhI
http://www.youtube.com/watch?v=Y1rnRJk_wkc
http://www.youtube.com/watch?v=M8Y4G1jcMwo
meg ezek is
http://www.youtube.com/watch?v=9Qf6vmELIhI
http://www.youtube.com/watch?v=Y1rnRJk_wkc
2007. november 23., péntek
meseszép
Massimo.
Így hívják azt a gyönyörűséges olasz pasit, aki ma bearanyozta a napomat.
Történt ugyanis, hogy ma a company-hoz, jött vagy 20 olasz sales-es hímnemű.
Természetesen nekem muszáááj volt ottlennem, sürögni-forogni-kísérni-píároskodni.
Gyönyörű volt a pasi. Tökéletesen szabott öltöny, szép cipő, piros nyakkendő, kellemesen napbarnított bőr, hihetetlenül kék szemek, és meseszép mosoly.
Kétszer is kezet fogtunk, és a tenkjúverimács, és a jorvelkám között mélyreható pillantásokat váltottunk. Alig akarta elengedni a kis pihe-puha kezecskémet...
Összepisáltam a gyönyörűségtől a bokámat, na!
Nagyjából ennyi a hírem mára.
Üde színfolt volt látni végre egy igazán szívdöglesztő férfit...
Így hívják azt a gyönyörűséges olasz pasit, aki ma bearanyozta a napomat.
Történt ugyanis, hogy ma a company-hoz, jött vagy 20 olasz sales-es hímnemű.
Természetesen nekem muszáááj volt ottlennem, sürögni-forogni-kísérni-píároskodni.
Gyönyörű volt a pasi. Tökéletesen szabott öltöny, szép cipő, piros nyakkendő, kellemesen napbarnított bőr, hihetetlenül kék szemek, és meseszép mosoly.
Kétszer is kezet fogtunk, és a tenkjúverimács, és a jorvelkám között mélyreható pillantásokat váltottunk. Alig akarta elengedni a kis pihe-puha kezecskémet...
Összepisáltam a gyönyörűségtől a bokámat, na!
Nagyjából ennyi a hírem mára.
Üde színfolt volt látni végre egy igazán szívdöglesztő férfit...
2007. november 22., csütörtök
szöttyögés
Semmi izgalmas nem történik velem mostanában.
Kedden délután elolvastam Máraitól a Gyertyák csonkig égnek című regényét.
És leültem tőle. Nem csak azért, mert zseniális, mert remek, mert nagyszerű, és tényleg csak szuperlatívuszokban tudnék róla még írkálni, hanem azért, mert tökéletesen át tudtam ültetni a saját életremre az egészet. Csak ültem és futkározott a hideg az egész testemen..
TK, a felesége, és én.
TK lenne Konrád. Krisztina lennék én, és a Tábornok lenne a TK felesége.
Igen, valahogy így tudnám lefordítani az életemre. Az egészben az a legbanálisabb, hogy TK feleségét az életben Krisztinának hívják! Bahhh!!!
Úgy megörültem, mert láttam, hogy a Don Vitóban e hét pénteken Billy Idol tribute koncert lesz. A lelkesedésem azonban hamar alább hagyott, ugyanis mindezt Sipos F. Tamás előadásában élvezhetnénk.
De én nem akarom Sipos F. Tamással élvezni. Bárki el tudná képzelni, ahogy Sipos F. teljes átéléssel énekli, hogy
héj, litl sziszter, vát hev ju dán
héj litl sziszter húz di onli van
héj litl sziszter húz jor szuppemen
héj litl sziszter húz dö van, hu vant
héj litl sziszter shát gán
Na? Én nem látom magam előtt! Sztem Tomi maradjon meg a Trabantnál..
Tegnap voltam bent a kávézóban, csicseregni Evettkével. Egész jó kedve volt.
Bejött BI is. Nemtom miért, de tetszik nekem az a faszi. Illetve tudom miért.
Mert stílusos. Szeretem, ahogy öltözik. Tegnap példul azon értekeztünk, hogy venni akar cipőt. Én rögtön mondtam neki, hogy a Vagabondban egész jó ffi cipők vannak ám. Erre ő rögtön azt mondta, hogy ugyanmárkéérlek! Majd Ő mutat nekem jó cipőt. Erre megmutatta a neten egy bizonyos olasz cipőmárka honlapját, ahol téééényleg gyönyörű cipők voltak.
Volt ott ár is, és gyors fejszámolás után tudatosult bennem, hogy cirka 200.000,- forintos cipőket nézegetünk. Majd lazán odavetette, hogy az a cipő, ami most van rajta - meseszép, megjegyzem - az is onnan való. Fogjam meg, hogy milyen puha!
Megfogtam. Tényleg az volt.
Huhh! Persze a faszi fogtechnikus, szóval csiliárdos ám!
Tehát, öltözködés, ízlés, rendben.
Észbeli képességei is megfelelőek.
Sokat nevet, és van humorérzéke, ami nálam alapkövetelmény.
Szép a keze.
Nincs csaja.
Egy a baj, hogy qrvára nem érdeklődik irántam. Vagy csak nekem nem tűnik fel?
Na segond!
Jó lenne olyan emberekre koncentrálnom a jövőben, akinek mondjuk nincs felesége....hmm, talán tényleg így kéne tennem...
Tegnap megértekeztem Lillel, hogy karácsonyra hazamegyek, és talán szilveszterre is ottmaradok, mert ami itt van, az siralmas.
Bár, több mint egy hét a családommal, kicsit soknak tűnik.
Na, majd meglássuk a hogysmintet.
Kedden délután elolvastam Máraitól a Gyertyák csonkig égnek című regényét.
És leültem tőle. Nem csak azért, mert zseniális, mert remek, mert nagyszerű, és tényleg csak szuperlatívuszokban tudnék róla még írkálni, hanem azért, mert tökéletesen át tudtam ültetni a saját életremre az egészet. Csak ültem és futkározott a hideg az egész testemen..
TK, a felesége, és én.
TK lenne Konrád. Krisztina lennék én, és a Tábornok lenne a TK felesége.
Igen, valahogy így tudnám lefordítani az életemre. Az egészben az a legbanálisabb, hogy TK feleségét az életben Krisztinának hívják! Bahhh!!!
Úgy megörültem, mert láttam, hogy a Don Vitóban e hét pénteken Billy Idol tribute koncert lesz. A lelkesedésem azonban hamar alább hagyott, ugyanis mindezt Sipos F. Tamás előadásában élvezhetnénk.
De én nem akarom Sipos F. Tamással élvezni. Bárki el tudná képzelni, ahogy Sipos F. teljes átéléssel énekli, hogy
héj, litl sziszter, vát hev ju dán
héj litl sziszter húz di onli van
héj litl sziszter húz jor szuppemen
héj litl sziszter húz dö van, hu vant
héj litl sziszter shát gán
Na? Én nem látom magam előtt! Sztem Tomi maradjon meg a Trabantnál..
Tegnap voltam bent a kávézóban, csicseregni Evettkével. Egész jó kedve volt.
Bejött BI is. Nemtom miért, de tetszik nekem az a faszi. Illetve tudom miért.
Mert stílusos. Szeretem, ahogy öltözik. Tegnap példul azon értekeztünk, hogy venni akar cipőt. Én rögtön mondtam neki, hogy a Vagabondban egész jó ffi cipők vannak ám. Erre ő rögtön azt mondta, hogy ugyanmárkéérlek! Majd Ő mutat nekem jó cipőt. Erre megmutatta a neten egy bizonyos olasz cipőmárka honlapját, ahol téééényleg gyönyörű cipők voltak.
Volt ott ár is, és gyors fejszámolás után tudatosult bennem, hogy cirka 200.000,- forintos cipőket nézegetünk. Majd lazán odavetette, hogy az a cipő, ami most van rajta - meseszép, megjegyzem - az is onnan való. Fogjam meg, hogy milyen puha!
Megfogtam. Tényleg az volt.
Huhh! Persze a faszi fogtechnikus, szóval csiliárdos ám!
Tehát, öltözködés, ízlés, rendben.
Észbeli képességei is megfelelőek.
Sokat nevet, és van humorérzéke, ami nálam alapkövetelmény.
Szép a keze.
Nincs csaja.
Egy a baj, hogy qrvára nem érdeklődik irántam. Vagy csak nekem nem tűnik fel?
Na segond!
Jó lenne olyan emberekre koncentrálnom a jövőben, akinek mondjuk nincs felesége....hmm, talán tényleg így kéne tennem...
Tegnap megértekeztem Lillel, hogy karácsonyra hazamegyek, és talán szilveszterre is ottmaradok, mert ami itt van, az siralmas.
Bár, több mint egy hét a családommal, kicsit soknak tűnik.
Na, majd meglássuk a hogysmintet.
2007. november 20., kedd
búgócsiga
Evetke mégsem nem vár babát.
Tegnap délután telefonált, és csak annyit mondott, hogy nem.
Úgy látszik délutánra megbátorodott, és pisilt.
Új pultosleány érkezett a kedvenc kávézómba. Hát, annyira nem szimpi, így elsőre, de még bármi lehet.
Elkezdtem diétázni ezerrel, mert nagy a seggem.., nem kicsit, nagyon.
Ez a diéta abból áll, hogy szedem a Reductilt, oszt nem eszem semmit, na.
Na jó, azért valamicskét mégiscsak.
Tegnapi menü:
ebédre, egy darab - gyémántszikével szeletelt - rántotthús, egy darab almapaprikával.
vacsira, meg két kockaszelet Norbi kenyér némi padlizsánkrémmel.
Megmondom őszintén, hogy csodákat várok...
Ja, nem beszélve arról, hogy úgy pörgök a gyógyszertől, mint a ringlispíl.
Ezt marhára élvezem, mert olyan munkáimat csináltam meg a napokban, amit már nagyon rég óta tologatok ide-oda.
Viszont - mindennek van hátulütője - olyan gyors vagyok, hogy csak na, ezért a napi feladatokat, + még az ad hoc jellegűeket is igen hamar megcsinálom, így délután háromtól, gyakorlatilag a körmömet is reszelgethetném, avagy lakkozhatnám.
Tényleg, úgy is megy vezérem háromtól mítingre, ki is lakkozom a körmömet.
Mert ugye, egy valamirevaló leánynál körömlakk mindig van.
TK ma reggel ezt írta:
"Én vagyok túl önző... magamhoz akarlak láncolni, - nem csak fizikailag, lelkileg is - pedig tudom, nincs jogom hozzá"
Tényleg nincs joga.... és én mégis hagyom neki...
Barom vagyok.
Tegnap délután telefonált, és csak annyit mondott, hogy nem.
Úgy látszik délutánra megbátorodott, és pisilt.
Új pultosleány érkezett a kedvenc kávézómba. Hát, annyira nem szimpi, így elsőre, de még bármi lehet.
Elkezdtem diétázni ezerrel, mert nagy a seggem.., nem kicsit, nagyon.
Ez a diéta abból áll, hogy szedem a Reductilt, oszt nem eszem semmit, na.
Na jó, azért valamicskét mégiscsak.
Tegnapi menü:
ebédre, egy darab - gyémántszikével szeletelt - rántotthús, egy darab almapaprikával.
vacsira, meg két kockaszelet Norbi kenyér némi padlizsánkrémmel.
Megmondom őszintén, hogy csodákat várok...
Ja, nem beszélve arról, hogy úgy pörgök a gyógyszertől, mint a ringlispíl.
Ezt marhára élvezem, mert olyan munkáimat csináltam meg a napokban, amit már nagyon rég óta tologatok ide-oda.
Viszont - mindennek van hátulütője - olyan gyors vagyok, hogy csak na, ezért a napi feladatokat, + még az ad hoc jellegűeket is igen hamar megcsinálom, így délután háromtól, gyakorlatilag a körmömet is reszelgethetném, avagy lakkozhatnám.
Tényleg, úgy is megy vezérem háromtól mítingre, ki is lakkozom a körmömet.
Mert ugye, egy valamirevaló leánynál körömlakk mindig van.
TK ma reggel ezt írta:
"Én vagyok túl önző... magamhoz akarlak láncolni, - nem csak fizikailag, lelkileg is - pedig tudom, nincs jogom hozzá"
Tényleg nincs joga.... és én mégis hagyom neki...
Barom vagyok.
2007. november 19., hétfő
ez+az
Hát ez a 7vége is elment.
Szombaton elugrottunk a West End-be Evettkével, ahol is csak teát vételeztünk a kávézóba.
Tiszta büszke vagyok magamra, mert választottam egy marcipános zöld teát, és oly annyira finom, hogy mindenki ezt akarja inni.
Nem is tudom, olyan megfoghatatlan ízű, de legfőképp egy sütihez tudnám hasonlítani. Amikor beleharapsz egy marcipános sütibe. Fincsi, na!
Persze a teavásárláson kívül benéztünk egy-két helyre. De az első a MANGO volt. Hát csorgattam a nyálam rendesen. Gyönyörű zöld selyemingek, és masnis mindenfélék. Jaaj, annyira tudtam volna vásárolni magamnak szépségeket, csak hát annyira off-on vagyok anyagilag, hogy csak na!
Sebaj, majd jövő hónapban, amikor megkapjuk a 13. havi fizut, lesz ám nemulass!
Már azt nézegettem, hogy a céges karácsonyi partira mit is kéne vételezni.
Bár a kedvemet némileg befolyásolja az a tény, hogy TK biztos nem jön el, mert anya a céges rendezvényeket veszélyes övezetnek nevezte ki, szóval így már annyira nincs kedvem menni, de majd még meglátjuk.
Hmm.. erről jut eszembe! TK rossz kedvű, és írta, hogy sajnálja, hogy ilyen nyomi most, és hogy tudja, hogy nem várhat kedvességet és megértést tőlem, mert nem írhatja le, hogy mi történt vele a 7végén, de legyen elég annyi, hogy nagyon rosszul alakult a dolog.
De rápacsált, mert rohadtul nem érdekel a kínja...
Nem érdekel, hogy hogyan veszett megint össze anyával, mint ahogy arra sem vagyok kíváncsi, hogy milyen rossz a házassága.
Volt választása.
Ő választott.
Valahogy.
Így.
Most már egye meg, amit főzött.
Lehet, hogy Evetke babát vár. Csak nem meri megcsinálni a tesztet, mert a pasija még nincs itthon, csak csütörtökön jön haza külhonból, és meg akarja várni vele.
Viszont, így meg eszi a kefét.
Patthelyzet.
Pedig azt mondta, hogy reggel bátor lesz, és pisil.
De nem volt bátor, és nem pisilt. Illetve pisilt, de nem a terhességi tesztre....
De ha az lenne, megtartanák. És ez tök jó.
Szombaton elugrottunk a West End-be Evettkével, ahol is csak teát vételeztünk a kávézóba.
Tiszta büszke vagyok magamra, mert választottam egy marcipános zöld teát, és oly annyira finom, hogy mindenki ezt akarja inni.
Nem is tudom, olyan megfoghatatlan ízű, de legfőképp egy sütihez tudnám hasonlítani. Amikor beleharapsz egy marcipános sütibe. Fincsi, na!
Persze a teavásárláson kívül benéztünk egy-két helyre. De az első a MANGO volt. Hát csorgattam a nyálam rendesen. Gyönyörű zöld selyemingek, és masnis mindenfélék. Jaaj, annyira tudtam volna vásárolni magamnak szépségeket, csak hát annyira off-on vagyok anyagilag, hogy csak na!
Sebaj, majd jövő hónapban, amikor megkapjuk a 13. havi fizut, lesz ám nemulass!
Már azt nézegettem, hogy a céges karácsonyi partira mit is kéne vételezni.
Bár a kedvemet némileg befolyásolja az a tény, hogy TK biztos nem jön el, mert anya a céges rendezvényeket veszélyes övezetnek nevezte ki, szóval így már annyira nincs kedvem menni, de majd még meglátjuk.
Hmm.. erről jut eszembe! TK rossz kedvű, és írta, hogy sajnálja, hogy ilyen nyomi most, és hogy tudja, hogy nem várhat kedvességet és megértést tőlem, mert nem írhatja le, hogy mi történt vele a 7végén, de legyen elég annyi, hogy nagyon rosszul alakult a dolog.
De rápacsált, mert rohadtul nem érdekel a kínja...
Nem érdekel, hogy hogyan veszett megint össze anyával, mint ahogy arra sem vagyok kíváncsi, hogy milyen rossz a házassága.
Volt választása.
Ő választott.
Valahogy.
Így.
Most már egye meg, amit főzött.
Lehet, hogy Evetke babát vár. Csak nem meri megcsinálni a tesztet, mert a pasija még nincs itthon, csak csütörtökön jön haza külhonból, és meg akarja várni vele.
Viszont, így meg eszi a kefét.
Patthelyzet.
Pedig azt mondta, hogy reggel bátor lesz, és pisil.
De nem volt bátor, és nem pisilt. Illetve pisilt, de nem a terhességi tesztre....
De ha az lenne, megtartanák. És ez tök jó.
2007. november 14., szerda
ijedelem és fogadkozás
Jujjujj!
Ma munkaügyi ellenőrzés volt idebent. Kicsit összefostam a bokámat tőle, de hál' Istennek, csak a bérdolgozókat nézték, és jelenleg azok rendben voltak, legalább is részemről.
Ezen felbuzdulván és megijedvén, holnap az lesz az első dolgom, hogy rendbeteszem a saját állományt is.
Komolyan, marha nagy szerencsém volt. Mert qrva nagy bebukás lett volna, és nyilván rajtam verték volna el a port. Hozzáteszem, tök jogosan.
Néha, tényleg úgy érzem, hogy itt ül a vállamon egy őrangyal...
Egyébként még mindig odavagyok...
Tegnap sem mentem sehová, mindenkit hanyagoltam, és adtam az elhízásnak is egy jó adaggal.
Vacsi: Libamájas pirítós, lilahagymával.
Mondhatom, remek volt.
Rá kell jönnöm, ha depis vagyok, akkor zabálok, de nagyon.
Nehezen találok vissza önmagamhoz, sajnos. De lesz ez még így se!
Azért az kicsit bearanyozta a napomat, hogy TK-val leveleztünk, ami igen viccesre és szívmelengetősre sikeredett.
Ma munkaügyi ellenőrzés volt idebent. Kicsit összefostam a bokámat tőle, de hál' Istennek, csak a bérdolgozókat nézték, és jelenleg azok rendben voltak, legalább is részemről.
Ezen felbuzdulván és megijedvén, holnap az lesz az első dolgom, hogy rendbeteszem a saját állományt is.
Komolyan, marha nagy szerencsém volt. Mert qrva nagy bebukás lett volna, és nyilván rajtam verték volna el a port. Hozzáteszem, tök jogosan.
Néha, tényleg úgy érzem, hogy itt ül a vállamon egy őrangyal...
Egyébként még mindig odavagyok...
Tegnap sem mentem sehová, mindenkit hanyagoltam, és adtam az elhízásnak is egy jó adaggal.
Vacsi: Libamájas pirítós, lilahagymával.
Mondhatom, remek volt.
Rá kell jönnöm, ha depis vagyok, akkor zabálok, de nagyon.
Nehezen találok vissza önmagamhoz, sajnos. De lesz ez még így se!
Azért az kicsit bearanyozta a napomat, hogy TK-val leveleztünk, ami igen viccesre és szívmelengetősre sikeredett.
2007. november 13., kedd
rossz hír
Be voltam fordulva mint a búgócsiga, azért nem írtam eddig egy sort sem.
A pénteki előnévnapi partit, mindenki lemondta, és átraktuk szombatra. Na hát ehhez képest, mindenki képviseltette magát a megszokott helyen. Így, mondhatni, előre nem tervezve, beboroztunk a csibékkel. Jó volt, na!
Leszámítva azt a tényt, hogy megkaptam a rettegett hírt, miszerint Vé, ma, azaz nov. 13-án elmegy 17 hónapra. Hát, ennyi volt. Igen, ennyi.
Kicsit besokkoltam. Fel kellett hívnom. Örült nekem. Drágámnak hívott. Megbeszéltük, hogy találkozunk, még aznap este, egy búcsúra, de este 11-kor még Pesten volt. Bár mondta, hogy indulnak vissza, de letettem erről a találkozóról, hisz mire hazaér olyan maláj lesz, hogy a nevére sem fog emlékezni, nemhogy holmi búcsúzkodós randira...
Hát, nem tévedtem. Persze nem tudtam rá haragudni, hisz 17 hónap, az bizony 17 hónap, és megértettem, hogy a barátaival mattul.
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem sajnáltam, de hát az élet kegyetlen, ez van..
Szombaton ahogy magunkhoz tértünk az előző esti őrületből, elmentünk Pestre vásárolgatni. Megtekintettem a tavaly vásárolt MNG kabátomat leárazva, 30-ról 12 ezer magyar forintra. Kicsit frusztrált...
Bár szóltak a csajok, ne is menjek a kirakat közelébe, de én nem bírtam magammal..
Vettem az Ebnek almot, meg mindenféle jóságot. Rettentő nagy várakozással tekintettem erre az alomprojektre.., amit sajnálatos módon, a kutyám messzemenőkig nem így gondolt.
Ahelyett, hogy belepisilt volna, vagy ne adj úristen valami csomagot produkált volna a színhelyre, - mit csinált az az átokfattya? MEGETTE!!!!!!!
Hát, noooormális???
Hiába csöpögtettem rá a csodacseppet, ami azt ígérte, hogy itten most aztán csoda fog történni, és ha odacseppentek párat, akkor az az okos kutya oda fog izélni, hát nem izélt oda.
Így -mivel féltem, hogy valami baja fog történni a rengeteg préselt forgács felzabálásától - felvettem az almot.
Tanácstalan vagyok....., de tényleg!
Este, bár mindenki hulla volt a pesti túrától, azért benéztünk a helyünkre.
Ahhh, szar volt. Pedig mindenki jött, hogy boldog névnapot, és ott állt előttem egy rahedli ital, egyszerűen nem volt kedvem semmihez, és senkihez.
Ell összeveszett a pasijával, Ivi meg alapjáraton, olyan semmilyen sem volt, és aztán ez az egész engem is berántott.
Úgy ültünk ott, mint egy rakás szar.
Haza is mentünk már fél egykor.
Tegnap volt a depresszióm és hisztim tetőpontja. Asszem akkor tudatosult bennem, hogy elmegy Vé, és el sem búcsúztunk egymástól. Bár, ma már ott tartok, hogy jobb is, hogy nem találkoztunk, mert akkor most sokkal jobban ki lennék készülve. Ezzel nyugtatgatom magamat.
Minden kollegám azzal baszogatott, hogy biztos menstruálok...
Pasik, na!
Mit mondhatnék?
Persze TK is elég hamar levágta, hogy szar van a palacsinában, de Őt is elhajtottam a francba.
Szegény!
Most meg - ez olyan mókás - le se szarja a fejemet, csak hogy visszaadja a tegnapi szemétségemet.
Olyan roppant egyszerűen működünk mi emberek...
A pénteki előnévnapi partit, mindenki lemondta, és átraktuk szombatra. Na hát ehhez képest, mindenki képviseltette magát a megszokott helyen. Így, mondhatni, előre nem tervezve, beboroztunk a csibékkel. Jó volt, na!
Leszámítva azt a tényt, hogy megkaptam a rettegett hírt, miszerint Vé, ma, azaz nov. 13-án elmegy 17 hónapra. Hát, ennyi volt. Igen, ennyi.
Kicsit besokkoltam. Fel kellett hívnom. Örült nekem. Drágámnak hívott. Megbeszéltük, hogy találkozunk, még aznap este, egy búcsúra, de este 11-kor még Pesten volt. Bár mondta, hogy indulnak vissza, de letettem erről a találkozóról, hisz mire hazaér olyan maláj lesz, hogy a nevére sem fog emlékezni, nemhogy holmi búcsúzkodós randira...
Hát, nem tévedtem. Persze nem tudtam rá haragudni, hisz 17 hónap, az bizony 17 hónap, és megértettem, hogy a barátaival mattul.
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem sajnáltam, de hát az élet kegyetlen, ez van..
Szombaton ahogy magunkhoz tértünk az előző esti őrületből, elmentünk Pestre vásárolgatni. Megtekintettem a tavaly vásárolt MNG kabátomat leárazva, 30-ról 12 ezer magyar forintra. Kicsit frusztrált...
Bár szóltak a csajok, ne is menjek a kirakat közelébe, de én nem bírtam magammal..
Vettem az Ebnek almot, meg mindenféle jóságot. Rettentő nagy várakozással tekintettem erre az alomprojektre.., amit sajnálatos módon, a kutyám messzemenőkig nem így gondolt.
Ahelyett, hogy belepisilt volna, vagy ne adj úristen valami csomagot produkált volna a színhelyre, - mit csinált az az átokfattya? MEGETTE!!!!!!!
Hát, noooormális???
Hiába csöpögtettem rá a csodacseppet, ami azt ígérte, hogy itten most aztán csoda fog történni, és ha odacseppentek párat, akkor az az okos kutya oda fog izélni, hát nem izélt oda.
Így -mivel féltem, hogy valami baja fog történni a rengeteg préselt forgács felzabálásától - felvettem az almot.
Tanácstalan vagyok....., de tényleg!
Este, bár mindenki hulla volt a pesti túrától, azért benéztünk a helyünkre.
Ahhh, szar volt. Pedig mindenki jött, hogy boldog névnapot, és ott állt előttem egy rahedli ital, egyszerűen nem volt kedvem semmihez, és senkihez.
Ell összeveszett a pasijával, Ivi meg alapjáraton, olyan semmilyen sem volt, és aztán ez az egész engem is berántott.
Úgy ültünk ott, mint egy rakás szar.
Haza is mentünk már fél egykor.
Tegnap volt a depresszióm és hisztim tetőpontja. Asszem akkor tudatosult bennem, hogy elmegy Vé, és el sem búcsúztunk egymástól. Bár, ma már ott tartok, hogy jobb is, hogy nem találkoztunk, mert akkor most sokkal jobban ki lennék készülve. Ezzel nyugtatgatom magamat.
Minden kollegám azzal baszogatott, hogy biztos menstruálok...
Pasik, na!
Mit mondhatnék?
Persze TK is elég hamar levágta, hogy szar van a palacsinában, de Őt is elhajtottam a francba.
Szegény!
Most meg - ez olyan mókás - le se szarja a fejemet, csak hogy visszaadja a tegnapi szemétségemet.
Olyan roppant egyszerűen működünk mi emberek...
2007. november 9., péntek
péntek
Tegnap csalódtam valakiben, de kellemeset.
Régen nagyon nem szerettem ezt a lányt, persze, nem ismertem, csak ítéltem külsőségre, látványra, hallomásra.
És nagyon rosszul.
A csaj értelmes, érzékeny, jó humorú, és kísértetiesen hasonlít a világnézete az enyémhez...
Ez milyen már?
Ugyan olyan kombinátor mint én..
Ma megyünk este bálozni, és olyan szánalmas, hogy végig az jár a fejemben, hogy hátha ott lesz Vé.
Tudom, hogy egész éjszaka az ajtót fogom bámulni, hátha ő jön be rajta. És azt is tudom, hogy ha tényleg bejön, akkor meg át fogok nézni rajta...mert nem akarom, hogy tudja, hogy még mindig, hogy tényleg még mindig....
Ma délelőtt a company-nál tűzriadó volt. Remek volt állni kint a szakadó esőben húsz percet, na!
Teljesen szétfagytam. Persze TK rögtön felajánlotta, hogy felmelegít.
Ja, ma reggel felhívott Exem, hogy előre is boldog névnapot kívánjon. Persze, azért hívott ma, mert a hétvégén együtt van a csajával, és biztos rezgőfrászt kapna a leány, ha megtudná, hogy engem hívogat... khmm..
TK-tól reggel várt egy levél, amiben ő is felköszöntött, és a levélben volt egy dalszöveg.
"The closer you are
The brighter the stars in the sky
And darling,
I realize
That you're the one in my life"
Közel álltam a bőgéshez...
Istenem, de szép is lett volna, ha az iroda közepén elkezdek bömbölni.
Ha ez nem lett volna elég, amikor kettesben maradtunk, megkérdezte, hogy tudom -e, hogy pont ma egy éve, hogy mi ketten.....és, hogy nem tud elengedni, nem megy..
Igen, tudom baszdmeg!
Ezzel kelek, ezzel fekszem....
Holnap megyünk a Freshnapf-ba, és veszek az Ebnek almot. Remélem ezek után azt fogja megtisztelni, és nem a szőnyegemet...
Régen nagyon nem szerettem ezt a lányt, persze, nem ismertem, csak ítéltem külsőségre, látványra, hallomásra.
És nagyon rosszul.
A csaj értelmes, érzékeny, jó humorú, és kísértetiesen hasonlít a világnézete az enyémhez...
Ez milyen már?
Ugyan olyan kombinátor mint én..
Ma megyünk este bálozni, és olyan szánalmas, hogy végig az jár a fejemben, hogy hátha ott lesz Vé.
Tudom, hogy egész éjszaka az ajtót fogom bámulni, hátha ő jön be rajta. És azt is tudom, hogy ha tényleg bejön, akkor meg át fogok nézni rajta...mert nem akarom, hogy tudja, hogy még mindig, hogy tényleg még mindig....
Ma délelőtt a company-nál tűzriadó volt. Remek volt állni kint a szakadó esőben húsz percet, na!
Teljesen szétfagytam. Persze TK rögtön felajánlotta, hogy felmelegít.
Ja, ma reggel felhívott Exem, hogy előre is boldog névnapot kívánjon. Persze, azért hívott ma, mert a hétvégén együtt van a csajával, és biztos rezgőfrászt kapna a leány, ha megtudná, hogy engem hívogat... khmm..
TK-tól reggel várt egy levél, amiben ő is felköszöntött, és a levélben volt egy dalszöveg.
"The closer you are
The brighter the stars in the sky
And darling,
I realize
That you're the one in my life"
Közel álltam a bőgéshez...
Istenem, de szép is lett volna, ha az iroda közepén elkezdek bömbölni.
Ha ez nem lett volna elég, amikor kettesben maradtunk, megkérdezte, hogy tudom -e, hogy pont ma egy éve, hogy mi ketten.....és, hogy nem tud elengedni, nem megy..
Igen, tudom baszdmeg!
Ezzel kelek, ezzel fekszem....
Holnap megyünk a Freshnapf-ba, és veszek az Ebnek almot. Remélem ezek után azt fogja megtisztelni, és nem a szőnyegemet...
2007. november 8., csütörtök
hiszti
Tegnap kaptam egy kiadós lebaszást, olyan miatt, amit nem is én csináltam. Illetve én csináltam, de az adatokat más szolgáltatta hozzá.
Mindig rá kell jönnöm, hogy csak az a tuti amit én csinálok.
Ha meg elbaszom, akkor legalább jogosan kapom érte az ívet, nem?
Már rendet raktam az asztalomon, már archiváltam a kukába mindent, ami nem kell, már elolvastam az összes blogot, amit szeretek, és még mindig van 2 órám itt a mókuskerékben...
Bahh... qrvára nincs kedvem itt létezni, de most nagyon nem..
Nincs szarabb annál, amikor az ember főnöke a háta mögött ül, és tökéletes rálátása van mindenre amit csinálsz, vagy legfőképp mindenre, amit NEM csinálsz...
Mindig rá kell jönnöm, hogy csak az a tuti amit én csinálok.
Ha meg elbaszom, akkor legalább jogosan kapom érte az ívet, nem?
Már rendet raktam az asztalomon, már archiváltam a kukába mindent, ami nem kell, már elolvastam az összes blogot, amit szeretek, és még mindig van 2 órám itt a mókuskerékben...
Bahh... qrvára nincs kedvem itt létezni, de most nagyon nem..
Nincs szarabb annál, amikor az ember főnöke a háta mögött ül, és tökéletes rálátása van mindenre amit csinálsz, vagy legfőképp mindenre, amit NEM csinálsz...
2007. november 7., szerda
még csak szerda van
Egész véletlenül megtaláltam a régi Hét című műsor zenéjét Kaptárlakó blogjában, és aaaannyira örülök neki, mert nagyon jó kis zene ez ám!
Titkos Szerelmem - továbbiakban TéKá - azt írta nekem mára, hogy managyoncsinosvagy.
Én meg nem ájultam el tőle, mert mindig ilyenekkel kábít, amikor olyan kérdéseket teszek fel neki, amire nem tud, vagy nem akar válaszolni.
Ugyanis tegnap mondta, hogy milyen rosszkedvű vagyok, én meg szépen megírtam neki, hogy tele van a tököm már ezzel az egész huza-vonával, és hogy már megint újrakezdjük ezt az egészet, és bla-bla-bla, és hogy az ember olyan könnyen elfelejti a rosszat, pedig azt hittem magamról, hogy én nem leszek ilyen hülye, de hát az ember lánya, már lassan magában sem bízhat...
Erre mit reagált vissza?
"Na látod, ezért szeretlek"
Jó, mi?
És mivel nem ájultam el, azaz nem reagáltam semmit a közlésére, sérelmezni kezdte a Drága.
Minél szemetebben viselkedsz, annál jobban akarnak.
Hogy van ez kérem?
Ha kedves vagy, akkor átnéznek rajtad, ha meg bunkózol, akkor meg ott lihegnek a nyakadba...
Hmmm... Kell a jó? Nem kell. Kell a rossz? Kell.
Tegnap simán beájultam a Vészhelyzet első reklámblokkján. Amit annyira nem sajnálok, viszont utána következett a Grace Klinika, amit szeretek, na!
Szörnyű ez a borzasztóság.
Úgy néz ki, hogy talán megmaradok... Használt a Kalmopyrin kúra.
Anyám azt mondta, hogy ezek a mai új gyógyszerek szart sem érnek, vegyek egy nagy adagot a régi, jól bevált Kalmopyrinből.
És tényleg bejött a dolog.
Ilyenek ezek az Anyák, na... Igazuk van, és kész...
Pénteken kapunk fizut, de én már fejben elköltöttem a felét..
Annyira utálom, hogy képtelen vagyok beosztani a pénzemet. Félrerakni meg egyáltalán nem vagyok képes.
Biztos azzal van a gond, hogy nem jól állok hozzá ehhez a pénzdologhoz.
Úgy vagyok vele, hogy a pénz azért van, hogy elköltsük.
Az meg nekem nagyon megy...
De könyörgöm, hát nem azért gürizek, hogy aztán amit kapok érte, abból jól érezzem magam, illetve magamra költsem?
Pénteken megyünk névnapomat ünnepelni, ami nem pénteken van, mert akkor Tivadarnak hívnának... muhaha..
Várom már ám!
Titkos Szerelmem - továbbiakban TéKá - azt írta nekem mára, hogy managyoncsinosvagy.
Én meg nem ájultam el tőle, mert mindig ilyenekkel kábít, amikor olyan kérdéseket teszek fel neki, amire nem tud, vagy nem akar válaszolni.
Ugyanis tegnap mondta, hogy milyen rosszkedvű vagyok, én meg szépen megírtam neki, hogy tele van a tököm már ezzel az egész huza-vonával, és hogy már megint újrakezdjük ezt az egészet, és bla-bla-bla, és hogy az ember olyan könnyen elfelejti a rosszat, pedig azt hittem magamról, hogy én nem leszek ilyen hülye, de hát az ember lánya, már lassan magában sem bízhat...
Erre mit reagált vissza?
"Na látod, ezért szeretlek"
Jó, mi?
És mivel nem ájultam el, azaz nem reagáltam semmit a közlésére, sérelmezni kezdte a Drága.
Minél szemetebben viselkedsz, annál jobban akarnak.
Hogy van ez kérem?
Ha kedves vagy, akkor átnéznek rajtad, ha meg bunkózol, akkor meg ott lihegnek a nyakadba...
Hmmm... Kell a jó? Nem kell. Kell a rossz? Kell.
Tegnap simán beájultam a Vészhelyzet első reklámblokkján. Amit annyira nem sajnálok, viszont utána következett a Grace Klinika, amit szeretek, na!
Szörnyű ez a borzasztóság.
Úgy néz ki, hogy talán megmaradok... Használt a Kalmopyrin kúra.
Anyám azt mondta, hogy ezek a mai új gyógyszerek szart sem érnek, vegyek egy nagy adagot a régi, jól bevált Kalmopyrinből.
És tényleg bejött a dolog.
Ilyenek ezek az Anyák, na... Igazuk van, és kész...
Pénteken kapunk fizut, de én már fejben elköltöttem a felét..
Annyira utálom, hogy képtelen vagyok beosztani a pénzemet. Félrerakni meg egyáltalán nem vagyok képes.
Biztos azzal van a gond, hogy nem jól állok hozzá ehhez a pénzdologhoz.
Úgy vagyok vele, hogy a pénz azért van, hogy elköltsük.
Az meg nekem nagyon megy...
De könyörgöm, hát nem azért gürizek, hogy aztán amit kapok érte, abból jól érezzem magam, illetve magamra költsem?
Pénteken megyünk névnapomat ünnepelni, ami nem pénteken van, mert akkor Tivadarnak hívnának... muhaha..
Várom már ám!
2007. november 6., kedd
szemüvegsztori
Jelentem, esik a hó. Pfff! Eddig bírtam húzni, hogy ne vegyem elő a télikabátomat.
TéKá elment új szemüveget csináltatni, mert, - és itt Őt idézem: "falhoz csaptam, és eltört".
Könyörgöm, azt mégis hogyan?
Két szituációt tudok elképzelni....
Förszt szituésön: veszekedés közepette, vagy ő, vagy anya az épp nem használt szemüveget fölkapja, majd falhoz baszarintja.
Szekönd szituésön: jól bebaszott, oszt nekiment a falnak... nyihihi!!! :-)
Talán az utóbbi történt, mert az első talán kizárható, mert épp most éli a "példás" családi életét, és hát mint tudjuk, abba nem fér bele, holmi szemüvegfalhozbaszkodós történet, nemdebár?
Most olvastam, hogy van valamiféle csodadiéta, ami olyan néven fut talán, hogy Ph diéta. Az egész arról szól, hogy a szervezetet lúgosítani kell, és ettől minden tök jó lesz.
Meg a Pokrivtsák Móni is állítólag ettől fogyott le.
Na most már csak az zavar, hogy alapvetően nem írja, hogy miről is lenne szó, vagy, hogy hol lehet ilyet venni, vagy hogy mennyibe kerül?
Pedig, azért érdekelne...
Annyira lúzer vagyok, hogy csak na! Ahelyett, hogy nyivákolok, hogy dagadt vagyok, és sorban próbálgatom a mindenféle-fajta diétákat, inkább kéne egy kicsit mozognom...
Lusta vagyok, na! Régi szép idők, amikor még napi 4 órákat lovagoltam... hmmm, de jó is volt az..
Na, nem is volt gondom az alakommal... Persze, akkor tele voltam idővel.
Megint gyártom a kifogásokat, na megyek is, dolgozom egy picit.
TéKá elment új szemüveget csináltatni, mert, - és itt Őt idézem: "falhoz csaptam, és eltört".
Könyörgöm, azt mégis hogyan?
Két szituációt tudok elképzelni....
Förszt szituésön: veszekedés közepette, vagy ő, vagy anya az épp nem használt szemüveget fölkapja, majd falhoz baszarintja.
Szekönd szituésön: jól bebaszott, oszt nekiment a falnak... nyihihi!!! :-)
Talán az utóbbi történt, mert az első talán kizárható, mert épp most éli a "példás" családi életét, és hát mint tudjuk, abba nem fér bele, holmi szemüvegfalhozbaszkodós történet, nemdebár?
Most olvastam, hogy van valamiféle csodadiéta, ami olyan néven fut talán, hogy Ph diéta. Az egész arról szól, hogy a szervezetet lúgosítani kell, és ettől minden tök jó lesz.
Meg a Pokrivtsák Móni is állítólag ettől fogyott le.
Na most már csak az zavar, hogy alapvetően nem írja, hogy miről is lenne szó, vagy, hogy hol lehet ilyet venni, vagy hogy mennyibe kerül?
Pedig, azért érdekelne...
Annyira lúzer vagyok, hogy csak na! Ahelyett, hogy nyivákolok, hogy dagadt vagyok, és sorban próbálgatom a mindenféle-fajta diétákat, inkább kéne egy kicsit mozognom...
Lusta vagyok, na! Régi szép idők, amikor még napi 4 órákat lovagoltam... hmmm, de jó is volt az..
Na, nem is volt gondom az alakommal... Persze, akkor tele voltam idővel.
Megint gyártom a kifogásokat, na megyek is, dolgozom egy picit.
2007. november 5., hétfő
Otthoni szösszenetek
Nagyon jó volt otthon, leszámítva azt, hogy elkaptam egy igen fincsi influenzát Anyámtól.
Így most nagyon ágrólszakadt veréb kinézetem van.
Jó volt találkozni az otthoni barátokkal, nagyon hiányoztak.
Voltunk partizni is szombaton, ugyan nem jutottunk el az A38-ra, de ez a tény nem befolyásolt minket abban, hogy ne érezzük jól magunkat. Természetesen, készültek kompromittáló képek is, ahol tökéletesen nyomon lehet követni az alkohol befolyását a társaságra.
Egyik régi ismerősömmel is összefutottam, és legnagyobb meglepetésemre előadta, hogy Ő anno mennyire odavolt értem, és hogy már szinte betegesen rajongott értem...
Pffff! Teljesen ledöbbentem rajta. Megmondom őszintén, nem vettem észre.
Mondjuk ha tudom, az sem változtatott volna a dolgokon, mert sosem tekintettem rá úgy, mint potenciális férfijelöltre. Kínos volt egy kicsit, mert ugye egy ilyen közlésre mit mondjon az ember?
Csak hűledeztem ott, aztán, csak annyit mondtam kínomban, hogy óóóóóóóóó, hogy milyen kár, hogy ezt én nem tudtam.
Na, itt kezdődtek a gondok, mert Ő ezt annak vette, hogy lett volna esélye, és gondolta, hogy akkor most majd bepótoljuk az elvesztegetett időt...
Vazz! Egész éjszaka a nyomomban járt. Rendesen menekültem előle...
Mindenki teljesen el volt ájulva Ebtől.
Apám egész nap nyomorgatta, már rendesen ki kellett venni a kezéből, hogy hagyja már élni egy kicsit a kutyát.
Szóval mindenki imádta az én kis borsómat.
Apu vett egy új autót, nagyon szép, lakkfekete Passat. Most persze ide kéne írnom, hogy diesel, meg mittomén hanyas, de nem ez a lényege, hanem, hogy első éjszaka majdnem össze is törtük húgommal.
Elmentünk, hogy kipróbáljuk, hogy mit bír a gépsárkány, de biztos volt valami a levegőben, mert először találkoztunk egy rókával, majd pedig, amikor az egyik egyenes szakaszon erőteljesen tapadt Lill lába a gázpedálra elénk ugrott egy őz. Satufék! Kicsit beszartunk mindketten. De hál' Istennek, nem történt semmi baj!
Ezek után, természetesen már nem voltunk olyan bátrak. Mondhatni, a szarvainkat, kicsit letörte az őz.
Vasárnap, olyan öt körül értem haza, de annyira odavoltam, hogy nem mentem sehová, hanem forró tea mellett megnéztem a Casablancát ötödjére.
Hmmm, Humphrey Bogart isteni pasi. Ilyen férfit tudnék elképzelni magam mellé az életben.
Így most nagyon ágrólszakadt veréb kinézetem van.
Jó volt találkozni az otthoni barátokkal, nagyon hiányoztak.
Voltunk partizni is szombaton, ugyan nem jutottunk el az A38-ra, de ez a tény nem befolyásolt minket abban, hogy ne érezzük jól magunkat. Természetesen, készültek kompromittáló képek is, ahol tökéletesen nyomon lehet követni az alkohol befolyását a társaságra.
Egyik régi ismerősömmel is összefutottam, és legnagyobb meglepetésemre előadta, hogy Ő anno mennyire odavolt értem, és hogy már szinte betegesen rajongott értem...
Pffff! Teljesen ledöbbentem rajta. Megmondom őszintén, nem vettem észre.
Mondjuk ha tudom, az sem változtatott volna a dolgokon, mert sosem tekintettem rá úgy, mint potenciális férfijelöltre. Kínos volt egy kicsit, mert ugye egy ilyen közlésre mit mondjon az ember?
Csak hűledeztem ott, aztán, csak annyit mondtam kínomban, hogy óóóóóóóóó, hogy milyen kár, hogy ezt én nem tudtam.
Na, itt kezdődtek a gondok, mert Ő ezt annak vette, hogy lett volna esélye, és gondolta, hogy akkor most majd bepótoljuk az elvesztegetett időt...
Vazz! Egész éjszaka a nyomomban járt. Rendesen menekültem előle...
Mindenki teljesen el volt ájulva Ebtől.
Apám egész nap nyomorgatta, már rendesen ki kellett venni a kezéből, hogy hagyja már élni egy kicsit a kutyát.
Szóval mindenki imádta az én kis borsómat.
Apu vett egy új autót, nagyon szép, lakkfekete Passat. Most persze ide kéne írnom, hogy diesel, meg mittomén hanyas, de nem ez a lényege, hanem, hogy első éjszaka majdnem össze is törtük húgommal.
Elmentünk, hogy kipróbáljuk, hogy mit bír a gépsárkány, de biztos volt valami a levegőben, mert először találkoztunk egy rókával, majd pedig, amikor az egyik egyenes szakaszon erőteljesen tapadt Lill lába a gázpedálra elénk ugrott egy őz. Satufék! Kicsit beszartunk mindketten. De hál' Istennek, nem történt semmi baj!
Ezek után, természetesen már nem voltunk olyan bátrak. Mondhatni, a szarvainkat, kicsit letörte az őz.
Vasárnap, olyan öt körül értem haza, de annyira odavoltam, hogy nem mentem sehová, hanem forró tea mellett megnéztem a Casablancát ötödjére.
Hmmm, Humphrey Bogart isteni pasi. Ilyen férfit tudnék elképzelni magam mellé az életben.
2007. október 31., szerda
Béna vagyok.
Mindig megfogadom, hogy sosem veszek úgy ruhát, hogy nem próbálom fel.
mert eddig, ahányszor ilyen marhaságra vetemedtem, mindig katasztrófális lett a végeredmény:
1. Simán csak szarul állt.
2. Kicsi (főleg) vagy nagy lett mellben.
3. Szűk vagy bő lett karban, vagy derékban
Az a baj, hogy sosem tanulok a hibáimból. Tegnap is vásároltam ránézésre egy blúzt.
olyan kis helyesnek tűnt.....
Aztán amikor hazamentem, és reményekkel telve felpróbáltam, hááááát, nem volt az igazi.
Szűk volt mellben, de derékban bazi nagy. Ahhhh! Elajándékozom.
Majd nekiadom lakótársamnak, aki kerületileg több mint én, de mellben jóval kissebb.
Hmmm, jól szokott járni velem a csajszi, mert kb. ez az ötödik cucc, amit így szerzett tőlem.
Lerendeztem tegnap az ajándékdilemmát. Könyveket vásároltam.
De, ezzel még azért nincs lerendezve a november havi, kinek mit vegyek mizéria...
Mert, hogy pénteken lesz Pöci szülinapja, vasárnap meg lakótárs-barátnőm is öregebb lesz egy évvel.
Jaaaaaaaaaj, nekem ez mindig olyan nagy kín. Szeretem ezeket az embereket, szívesen lepem meg őket, csak olyan nehéz megtalálni a megfelelő ajándékot.
Listát kéne csinálniuk, hogy mit szeretnének, én meg választanék róla valamit.
Mint Rachel csinálja a Friends-ben. Neki van igaza... Így elkerülhető, hogy kényszeredetten mosolyogj, és örülj egy olyan dolognak, amit soha de soha az életben nem fogsz használni.
Viszont az a baj, hogy így a meglepetés ereje elmarad, és én szeretem a meglepetéseket...
mert eddig, ahányszor ilyen marhaságra vetemedtem, mindig katasztrófális lett a végeredmény:
1. Simán csak szarul állt.
2. Kicsi (főleg) vagy nagy lett mellben.
3. Szűk vagy bő lett karban, vagy derékban
Az a baj, hogy sosem tanulok a hibáimból. Tegnap is vásároltam ránézésre egy blúzt.
olyan kis helyesnek tűnt.....
Aztán amikor hazamentem, és reményekkel telve felpróbáltam, hááááát, nem volt az igazi.
Szűk volt mellben, de derékban bazi nagy. Ahhhh! Elajándékozom.
Majd nekiadom lakótársamnak, aki kerületileg több mint én, de mellben jóval kissebb.
Hmmm, jól szokott járni velem a csajszi, mert kb. ez az ötödik cucc, amit így szerzett tőlem.
Lerendeztem tegnap az ajándékdilemmát. Könyveket vásároltam.
De, ezzel még azért nincs lerendezve a november havi, kinek mit vegyek mizéria...
Mert, hogy pénteken lesz Pöci szülinapja, vasárnap meg lakótárs-barátnőm is öregebb lesz egy évvel.
Jaaaaaaaaaj, nekem ez mindig olyan nagy kín. Szeretem ezeket az embereket, szívesen lepem meg őket, csak olyan nehéz megtalálni a megfelelő ajándékot.
Listát kéne csinálniuk, hogy mit szeretnének, én meg választanék róla valamit.
Mint Rachel csinálja a Friends-ben. Neki van igaza... Így elkerülhető, hogy kényszeredetten mosolyogj, és örülj egy olyan dolognak, amit soha de soha az életben nem fogsz használni.
Viszont az a baj, hogy így a meglepetés ereje elmarad, és én szeretem a meglepetéseket...
2007. október 30., kedd
meglepi-hazamenetel
Nincs főnököm, szóval mostanában nem kell úgy csinálnom, mint aki nagyon dolgozik…
Most csinálhatom teljes mellbedobással a semmit… jippppiiii!!!
Ebem szétrágta a koax kábelt, szóval tévé nélkül maradtam, és ahelyett, hogy olvastam volna, inkább megnéztem dvd-n a Friends (Jóbarátok) akárhányadik évadját, ki tudja hányadszor….
Mert jó, mert vicces, mert imádom, na!
Azt viszont nagyon nem imádom, hogy mostanában csak arra van energiám, amikor hazaesek este, hogy bambán bámuljam a dobozt. Szégyen!
Holnap utazom haza, mert csak, meg mert temetőjárat, meg mert Anyu + Nagyi névnapünneplés.
Csak még mindig nem vásároltam semmit nekik. Természetesen, ahogy az lenni szokott, még elképzelésem sincs, hogy mit is ajándékozzak nekik. Pfff!
Nagyival még nincs is gond, mert Ő szereti az ilyen lakásdíszítős, semmire sem valós, de jól kinézős dolgokat.
De Anyu! Hát Ő nem egyszerű...
Annyira meglepném egy olyan dologgal Őt, aminek igazán örülne. ami nem olyan, hogy csak azért kapja mert kell, hanem olyan, ami nem kell, de mégis nagyon boldoggá teszi.
Hmmm, talán egy új élet, valaki olyan mellett, aki szereti, aki észreveszi, hogy mennyire nagyszerű ember Ő. Viszek neki egy új pasit. Vagy csak tüntessem el a mostanit???
Hmmm... dilemma!
Meglepi lesz az érkezésem, és viszem Ebet is, bár Ő ezt még nem tudja.
Remélem nem fogja összehányni az autót.
Szombaton megyünk Szilukával + Húgommal az A38-ra. Fincsi!
Most csinálhatom teljes mellbedobással a semmit… jippppiiii!!!
Ebem szétrágta a koax kábelt, szóval tévé nélkül maradtam, és ahelyett, hogy olvastam volna, inkább megnéztem dvd-n a Friends (Jóbarátok) akárhányadik évadját, ki tudja hányadszor….
Mert jó, mert vicces, mert imádom, na!
Azt viszont nagyon nem imádom, hogy mostanában csak arra van energiám, amikor hazaesek este, hogy bambán bámuljam a dobozt. Szégyen!
Holnap utazom haza, mert csak, meg mert temetőjárat, meg mert Anyu + Nagyi névnapünneplés.
Csak még mindig nem vásároltam semmit nekik. Természetesen, ahogy az lenni szokott, még elképzelésem sincs, hogy mit is ajándékozzak nekik. Pfff!
Nagyival még nincs is gond, mert Ő szereti az ilyen lakásdíszítős, semmire sem valós, de jól kinézős dolgokat.
De Anyu! Hát Ő nem egyszerű...
Annyira meglepném egy olyan dologgal Őt, aminek igazán örülne. ami nem olyan, hogy csak azért kapja mert kell, hanem olyan, ami nem kell, de mégis nagyon boldoggá teszi.
Hmmm, talán egy új élet, valaki olyan mellett, aki szereti, aki észreveszi, hogy mennyire nagyszerű ember Ő. Viszek neki egy új pasit. Vagy csak tüntessem el a mostanit???
Hmmm... dilemma!
Meglepi lesz az érkezésem, és viszem Ebet is, bár Ő ezt még nem tudja.
Remélem nem fogja összehányni az autót.
Szombaton megyünk Szilukával + Húgommal az A38-ra. Fincsi!
2007. október 29., hétfő
Az élet nagy döntései.
Pénteken este, kedvenc helyemen ücsörögtünk, amikor is megjött Bé. Nem túl rég óta ismerem.
Leült hozzám, beszélgettünk, és kiöntötte a szívét. Persze ez úgy kezdődött, hogy elkezdett virágnyelven értekezni velem, de én elég hamar meguntam és mondtam neki, hogy most aztán vagy nyíltan beszél, vagy hagyja abba ezt a kitalálósdit.
Nem kellett sokáig győzködnöm, ráadásul tudtam is, hogy mi a problémája, csak nem akartam indiszkrét lenni.
Helyzet.
Neki felesége van. Szerelmes lett egy lányba. A lány úgy néz ki, hogy viszonozza is az érzéseit, de Ő sem egyedülálló, bár „csak” egy féléves kapcsolat áll a háta mögött, ami mondjuk ki, olyan, amilyen.
A srác, képes lenne mindent feladni érte, de a lány hezitál…. De miért?
Válasz: nyilván fél.
Nagy teher az, amikor érted valaki feladna mindent, persze egyben őrölt romantikus, és megható is.
DE!
És az a DE mindig ott van…, sajnos..
Ahhoz, hogy ezt valaki bevállalja, nagyon erősnek kell lennie lelkileg, és egyben tökéletesen biztosnak kell lenni az érzelmeiben.
A lány nem erős lelkileg. Viszont láttam, hogy Bé jelenlétében ragyogott. Egyszerűen nincs erre más szó csak a ragyogás.
Nem beszélve arról, hogy fél az emberek rosszindulatától. Itt mindenki mindent tud a másikról. Sok ember irigy, és gonosz is.
Nem akarja, hogy mindenki azt mondja, hogy miatta hagyta el a feleségét Bé.
De ha egyszer így van??? Muszáj lesz felvállalni, hiszen ez az igazság.
Ha a srác megteszi, neki is kell áldozatot hoznia.
És kit érdekelnek az emberek? Minden csoda három napig tart. Aztán lesz majd új, amiről tudnak beszélni.
Ennyi.
Néha nem tudom megérteni az ilyet.
Voltam én is hasonló szituációban. Csak ott, nem én hezitáltam. Pedig szerelem volt, mindkettőnk részéről.
Elsöprő, szenvedélyes, tökéletes.
Vállaltam volna azt, hogy miattam hagyja ott a családját, és ott volt gyerek is. Tudtam azt, hogy az ünnepek, a hétvégék úgy is a családé lett volna, azt is tudtam, hogy én lettem volna a „gonosz” aki elrabolta őt a családjától.
De oly annyira szerettem-szeretem, hogy ezt is elviseltem volna ÉRTE-MIATTA.
Már majdnem sikerült. Csak hát ott volt az a ’majd’ is, és az a ’nem’ is.
Az én történetem nem zárult happy end-el, senki számára sem.
De a tanulságot levontam. Ennyit mondtam Bé-nek, miután elmeséltem neki az én kis történetemet:
Az a szerelem, ami igazi, sosem múlik el. Addig, amíg látsz esélyt – ha csak szikrányit is – arra, hogy boldog légy, tegyél meg érte mindent, mert ha elszalasztod, örökké bánni fogod.
Banális, közhelyes, de IGAZ!
Bólintott, majd megkérdezte, hogy nekem elmúlt –e?
Csak bámultam magam elé..
Azt hittem, hogy igen…, de… de… sosem fog elmúlni…
Leült hozzám, beszélgettünk, és kiöntötte a szívét. Persze ez úgy kezdődött, hogy elkezdett virágnyelven értekezni velem, de én elég hamar meguntam és mondtam neki, hogy most aztán vagy nyíltan beszél, vagy hagyja abba ezt a kitalálósdit.
Nem kellett sokáig győzködnöm, ráadásul tudtam is, hogy mi a problémája, csak nem akartam indiszkrét lenni.
Helyzet.
Neki felesége van. Szerelmes lett egy lányba. A lány úgy néz ki, hogy viszonozza is az érzéseit, de Ő sem egyedülálló, bár „csak” egy féléves kapcsolat áll a háta mögött, ami mondjuk ki, olyan, amilyen.
A srác, képes lenne mindent feladni érte, de a lány hezitál…. De miért?
Válasz: nyilván fél.
Nagy teher az, amikor érted valaki feladna mindent, persze egyben őrölt romantikus, és megható is.
DE!
És az a DE mindig ott van…, sajnos..
Ahhoz, hogy ezt valaki bevállalja, nagyon erősnek kell lennie lelkileg, és egyben tökéletesen biztosnak kell lenni az érzelmeiben.
A lány nem erős lelkileg. Viszont láttam, hogy Bé jelenlétében ragyogott. Egyszerűen nincs erre más szó csak a ragyogás.
Nem beszélve arról, hogy fél az emberek rosszindulatától. Itt mindenki mindent tud a másikról. Sok ember irigy, és gonosz is.
Nem akarja, hogy mindenki azt mondja, hogy miatta hagyta el a feleségét Bé.
De ha egyszer így van??? Muszáj lesz felvállalni, hiszen ez az igazság.
Ha a srác megteszi, neki is kell áldozatot hoznia.
És kit érdekelnek az emberek? Minden csoda három napig tart. Aztán lesz majd új, amiről tudnak beszélni.
Ennyi.
Néha nem tudom megérteni az ilyet.
Voltam én is hasonló szituációban. Csak ott, nem én hezitáltam. Pedig szerelem volt, mindkettőnk részéről.
Elsöprő, szenvedélyes, tökéletes.
Vállaltam volna azt, hogy miattam hagyja ott a családját, és ott volt gyerek is. Tudtam azt, hogy az ünnepek, a hétvégék úgy is a családé lett volna, azt is tudtam, hogy én lettem volna a „gonosz” aki elrabolta őt a családjától.
De oly annyira szerettem-szeretem, hogy ezt is elviseltem volna ÉRTE-MIATTA.
Már majdnem sikerült. Csak hát ott volt az a ’majd’ is, és az a ’nem’ is.
Az én történetem nem zárult happy end-el, senki számára sem.
De a tanulságot levontam. Ennyit mondtam Bé-nek, miután elmeséltem neki az én kis történetemet:
Az a szerelem, ami igazi, sosem múlik el. Addig, amíg látsz esélyt – ha csak szikrányit is – arra, hogy boldog légy, tegyél meg érte mindent, mert ha elszalasztod, örökké bánni fogod.
Banális, közhelyes, de IGAZ!
Bólintott, majd megkérdezte, hogy nekem elmúlt –e?
Csak bámultam magam elé..
Azt hittem, hogy igen…, de… de… sosem fog elmúlni…
2007. október 26., péntek
A pasik bármit megesznek?
Rendelni szoktam egy ismert ebédkiszállító cégtől kaját.
Na már most úgy döntöttem, hogy megpróbálkozok egy energiaszegény étrenddel is.
A mai menü megnevezése az étlapon: Paradicsomos pulykamell, sajtos pirított hagyma.
Én, balga, gondoltam, hogy hmmm… ez jól hangzik.
Na aztán, amikor kibontottam, volt nagy pofáraesés.
Pulykamell oké, de hogy paradicsomos?
Odabiggyesztettek a tetejére egy, azaz egy szelet paradicsomot.
De ettől még ehető volt, nehéz elcseszni a pulykamellet.
Na de a pirított hagyma…
Valami borzasztó barnába hajló zöld színű, punnyadt izé, tetején némi sajttal.
Mivel a látványa nem borzasztott el eléggé, megpróbálkoztam az ízvilággal…
Bahhhh! Iszonytató.
Vendettáért kiállt!
Vagy csak az a baj, hogy az én agyamban képként megjelenő étel, és a valóság nem törvényszerűleg ugyanaz?
És ha igen, akkor miért nem?
Ui.: kollegám elkérte a punnyadt zöld izét, szétszedte a tepertős pogácsáját, és mindezt beletuszkolta, majd szendvicsként elfogyasztotta.
Ízlett neki.
Pffff! Ez milyen már ez?
Na már most úgy döntöttem, hogy megpróbálkozok egy energiaszegény étrenddel is.
A mai menü megnevezése az étlapon: Paradicsomos pulykamell, sajtos pirított hagyma.
Én, balga, gondoltam, hogy hmmm… ez jól hangzik.
Na aztán, amikor kibontottam, volt nagy pofáraesés.
Pulykamell oké, de hogy paradicsomos?
Odabiggyesztettek a tetejére egy, azaz egy szelet paradicsomot.
De ettől még ehető volt, nehéz elcseszni a pulykamellet.
Na de a pirított hagyma…
Valami borzasztó barnába hajló zöld színű, punnyadt izé, tetején némi sajttal.
Mivel a látványa nem borzasztott el eléggé, megpróbálkoztam az ízvilággal…
Bahhhh! Iszonytató.
Vendettáért kiállt!
Vagy csak az a baj, hogy az én agyamban képként megjelenő étel, és a valóság nem törvényszerűleg ugyanaz?
És ha igen, akkor miért nem?
Ui.: kollegám elkérte a punnyadt zöld izét, szétszedte a tepertős pogácsáját, és mindezt beletuszkolta, majd szendvicsként elfogyasztotta.
Ízlett neki.
Pffff! Ez milyen már ez?
Képzelődés..
Titkos szerelmem - vagy mi, reggel megkérdezte tőlem, hogy nincs-e, egy bizonyos nevű rokonom, mert hogy a Fábry showban volt egy kislány, és hogy egy az egyben rám hasonlított.
Majd hozzátette, hogy ha el akarna engem képzelni 11 évesen, akkor tuti így néznék ki.
Hát erre mondtam neki, hogy csak ne képzelődjön 11 éves énemről, mert azt még büntetik.
Gondolom, este, amikor feleségével együtt nézte a tévét, akkor vélhetően eme gondolatát nem osztotta meg vele…
Majd hozzátette, hogy ha el akarna engem képzelni 11 évesen, akkor tuti így néznék ki.
Hát erre mondtam neki, hogy csak ne képzelődjön 11 éves énemről, mert azt még büntetik.
Gondolom, este, amikor feleségével együtt nézte a tévét, akkor vélhetően eme gondolatát nem osztotta meg vele…
2007. október 25., csütörtök
Megint egy szombat éjszaka, és egy kínos vasárnap reggel…
Szóval igen, megint megvolt a szombat este a kirányvárosban.
Elhívtam barátosnémat csak úgy beülni valahová.
Nem készültem semmi ’nagy’ dologra, de azért megvolt otthon a nagygenerál.
Kizárásos alapon Shockoltuk magunkat, ahol is némi ismerősbe futva csendes borozgatásba merültünk.
Igen, boroztam, én a nagy whiskey rajongó.
Persze ez amolyan kényszertevékenység volt, hiszen anyagi kereteim némileg szűkösek voltak, s hát valljuk be, amennyiben el akarok érni egy kis alkoholos érzetet, nekem ebből sokat kell elfogyasztanom.
Márpedig most el akartam érni..
És hát beitaloztam, na! De hogy kicsit nőisebben fogalmazzak, kellemesen éreztem magam, de nem voltam kellemetlen.
Tehát meglévő alkoholos befolyásoltság álltal, elkezdtem vegyülni.
Erre, - mint említettem, kisváros- megjelent az Ex. Rettentő sokáig élveztük egymást a múltban, kb. 2 hétig.
Na igen, ezt nevezhetjük futó kapcsolatnak.
Laza , ám de férfias mozdulattal, az ölébe kapván, mintha mi sem történt volna, diskurzust folytattunk – hmm.. már nem is tudom miről.
És hát igen, nekem akkor már megszületett a tervem, hogy miként is folytatnám ezt az éjszakát, és kivel.
Persze, itt bocsájtkozhatnék pikáns részletekbe, na de nemá’ az első posztban, na!
Inkább, ott folytatom, hogy vasárnap reggel érzékeny búcsút szerettem volna venni tőle egy kellemesnek mondható éjszaka után, de láttam rajta, hogy veszettül nem tud mit kezdeni ezzel az egésszel.
Már hajnalban rajta volt a megbeszélhetnék, amikor hazafelé andalogtunk, de próbáltam odázni, mert gyanítottam, hogy a libidómnak nem tett volna jót egy kiadós lelkizés.
Ugye van az a roppant kedves film, hogy ’Csak szex és más semmi’...
Na én is így gondoltam ezt az éjszakát..
No, kérem. Másnap délelőtt állunk az ajtó előtt ahol már én toporogtam, hogy ugyan menjél már, mert vinnem kell Ebet sétálni.
Ő meg csak állt, és jött a bónusz kérdés:
-Most akkor mi lesz velünk?
Jött a válasz:
- Mondjuk, .... semmi?
Ezt elbocsájtó szép üzenetként betudván, mosolyogva elköszöntem Tőle.
Hát, azért az az arc, asszem örökre beleégett a retinánba.
Ott állt szerencsétlen, immáron az ajtó másik oldalán, és gyanítom még sosem találta magát szembe ilyen helyzettel.
Kihasználtam, csúnyán, vadul, pasi módjára.
De nekem legalább volt arcom megmondani, na.
Kollegámnak elmesélvén a történetet, egy velős megjegyzést kaptam.
Kollega:
- Na, veled se jönnék össze szívesen..
Én:
- Na mi van Pöci? Bonyodalommentes szexet akartok, de amikor megkapjátok nem tudtok vele mit kezdeni?
Kollega:
- ……
Így megy ez….
Elhívtam barátosnémat csak úgy beülni valahová.
Nem készültem semmi ’nagy’ dologra, de azért megvolt otthon a nagygenerál.
Kizárásos alapon Shockoltuk magunkat, ahol is némi ismerősbe futva csendes borozgatásba merültünk.
Igen, boroztam, én a nagy whiskey rajongó.
Persze ez amolyan kényszertevékenység volt, hiszen anyagi kereteim némileg szűkösek voltak, s hát valljuk be, amennyiben el akarok érni egy kis alkoholos érzetet, nekem ebből sokat kell elfogyasztanom.
Márpedig most el akartam érni..
És hát beitaloztam, na! De hogy kicsit nőisebben fogalmazzak, kellemesen éreztem magam, de nem voltam kellemetlen.
Tehát meglévő alkoholos befolyásoltság álltal, elkezdtem vegyülni.
Erre, - mint említettem, kisváros- megjelent az Ex. Rettentő sokáig élveztük egymást a múltban, kb. 2 hétig.
Na igen, ezt nevezhetjük futó kapcsolatnak.
Laza , ám de férfias mozdulattal, az ölébe kapván, mintha mi sem történt volna, diskurzust folytattunk – hmm.. már nem is tudom miről.
És hát igen, nekem akkor már megszületett a tervem, hogy miként is folytatnám ezt az éjszakát, és kivel.
Persze, itt bocsájtkozhatnék pikáns részletekbe, na de nemá’ az első posztban, na!
Inkább, ott folytatom, hogy vasárnap reggel érzékeny búcsút szerettem volna venni tőle egy kellemesnek mondható éjszaka után, de láttam rajta, hogy veszettül nem tud mit kezdeni ezzel az egésszel.
Már hajnalban rajta volt a megbeszélhetnék, amikor hazafelé andalogtunk, de próbáltam odázni, mert gyanítottam, hogy a libidómnak nem tett volna jót egy kiadós lelkizés.
Ugye van az a roppant kedves film, hogy ’Csak szex és más semmi’...
Na én is így gondoltam ezt az éjszakát..
No, kérem. Másnap délelőtt állunk az ajtó előtt ahol már én toporogtam, hogy ugyan menjél már, mert vinnem kell Ebet sétálni.
Ő meg csak állt, és jött a bónusz kérdés:
-Most akkor mi lesz velünk?
Jött a válasz:
- Mondjuk, .... semmi?
Ezt elbocsájtó szép üzenetként betudván, mosolyogva elköszöntem Tőle.
Hát, azért az az arc, asszem örökre beleégett a retinánba.
Ott állt szerencsétlen, immáron az ajtó másik oldalán, és gyanítom még sosem találta magát szembe ilyen helyzettel.
Kihasználtam, csúnyán, vadul, pasi módjára.
De nekem legalább volt arcom megmondani, na.
Kollegámnak elmesélvén a történetet, egy velős megjegyzést kaptam.
Kollega:
- Na, veled se jönnék össze szívesen..
Én:
- Na mi van Pöci? Bonyodalommentes szexet akartok, de amikor megkapjátok nem tudtok vele mit kezdeni?
Kollega:
- ……
Így megy ez….
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
