Megvan a KRESZ vizsgám, hétfőn már vezetek is. Ahhoz képest, hogy a kresz könyvet el sem olvastam, egész jó teljesítmény.
Aztán volt Bab szülinapja is, és volt meglepetéstársaság, meg meglepetéstorta, meg MEGLEPETÉS is.
Helyeske volt. Azt mondta, hogy olyan boldog, és úgy örül, hogy lehet, hogy ez csak egy álom, és ha reggel felébred, akkor rá fog jönni, hogy csak álmodta az egészet...
Aztán másnap reggel konstatálta, hogy akkor mégsem nem álmodta az egészet.
Hát igen. Bár nekem elég valóságos volt, amikor kiraktam a hatvanezer pénzt az ajándékára... pff...
De hát ha az ember szeret valakit, ugyebár...
Mókás volt, mert a boltban a mögöttem várakozó férfi mondta, hogy nagyon helyes, hogy ilyen szép ajándékot veszek a pasimnak, és hát meg is kell tartani azt a férfit valamivel...
Én már csak az orrom alatt dünnyögve fűztem hozzá, hogy régen rossz lenne, ha csak ezzel tudnám megtartani....
Kaptam csodálatosan szép fényképezőt Babtól. Helyes, piros, vékony, csajos kis gép.
Ezen fogok fotózgatni, csak úgy, csajosan, nem hozzáértősen..
Megnyitotta Im a kocsmáját, illetve nem is akarom degradálni ezzel a kocsma jelzővel, inkább azt mondanám, hogy egy kávézó-bár keveréke.. Nagyon szép lett, minimál stílus, letisztult formák, bőr, meg barna és tejeskávészín. Van kártyaszoba, és így most már erőteljesen ráállok arra a projektre, hogy megtanulok pókerezni.
Elmúlt hétvégén végre buliztam egy jót. Itthon volt vödrös Karcsi a megyéből, és igazán jól szórakoztunk. Ott volt Hugi, meg Oszlató rendőr, meg Lapos, meg Cip-Cirip, ja meg Mergesz is-bár neki nem sok hasznát láttuk...
Persze az alapozást vödrösnél kezdtük. Teljesen le voltam zsibbadva, hogy Mergesz ott flangált egy szál frotírköntösben, és ha ez nem lenne elég önmagában, még az arcára volt kenve valami fehér kulimász. És így mászkált le-föl a lakásban előttünk.
Húúú, ha pasi lennék, biztos nem éreznék olthatatlan vágyat, hogy feldobjam az asztalra és megcsináljam úgy, ott, csúnyán, és vadul...
Utálom, hogy az ilyen székhely váltáskor minden mást is váltani kell, értem ez alatt, hogy nőiségem kiteljesedéséhez segítséget nyújtó egyedeket is.
Oké, manikűröst már találtam, meg is vagyok vele elégedve, olyan csodát csinál, hogy csak na!
De a fodrásszal gondjaim vannak. Tomimat akarom visszaaaaaa! De az mégsem állapot, hogy kéthavonta 200 km-rel arrébb járjak fodrászhoz...
Így, egy életem egy halálom, tegnap kaptam Magastól egy telszámot, felhívtam ma, és jövő hétre kaptam időpontot...
Bár mondtam Magasnak, hogy ha elszarja a hajamat a fodrásza, akkor véres vendettára számítson, és bárhová is menekül, megtalálom..
Milyen kínos lenne, ha a nagy esemény előtt elcsinálná a hárémat...
Jövő héten iszonyat sok dolgom lesz... Meg kell találni a tökéletes fehérneműt, meg a tökéletes cipőt, no meg a tökéletes ékszert.
Jaaaaajjjjj! Nehéz ez az asszony sors, na!
Erről jut eszembe!! Mindig meg kell, hogy állapítsam magamról, hogy nem vagyok egy született háziasszony. Oké, megcsinálom én, meg minden, ezzel nincs is gond, de nem okoz valami földöntúli örömöt, hogy kivasaltam, vagy hogy rendet raktam a kamrában, vagy hogy ebédet főztem, illetve sütöttem, és közben jól meg is égettem a kezemet.
Aztán hazaért Bab, és nem szórt rózsaszirmokat a lépteim elé a nagy ájulattól, hogy én miket tettem-vettem, míg Ő odavolt.
Nem értem én ezt. Most aztán mindig magától értetődő lesz, hogy én én robotolok??? Na jó, talán egy kicsit eltúloztam, de azért mégis csak....
Bár, ha jól emlékszem, mormogott valamit az orra alatt, hogy jaaaj, de ügyes vagyok...
Örök elégedetlenkedő vagyok, ez van!
