zsebpunci

Történt az, hogy tanulmányi utunkra, -ami osztrákiában volt- elfelejtettünk vinni gumit. Igen, "olyan" gumit.
Persze, ezt megoldani nem túl nagy projekt, hisz boltba bemegy, polcról leemel, fizet, kimegy.
No de mi bátrak vagyunk, illetve nem mi, hanem csak Bab, és valami proccos étterem még proccosabb klotyójába vásárolt kotont.
Illetve hát Ő azt hitte, hogy az.
Elmondása szerint a következő történt.
Három automata a mosdó falán. Egy 1 eurós, egy 2,5 eurós, meg egy hármas.
Ofkorsz angol felirattal. Bab nem beszéli inglis nyelvet, de nem is törődött vele, csak arra gondolt, hogy a legdrágábbat veszi, hisz az biztos valami extra klassz gumi. Itt azért zárójelben megjegyezném, hogy milyen drága is az én férjem, hogy anyagi áldozatot figyelmen kívül hagyván, számomra a legnagyobb élvezet után kutatva, kettőt is vett belőle... :-)
Pénz bedob, kar megteker, kindertojásos műanyag kézbe pottyan.
Diadalittas arccal közeledik az asztal felé, és csak biccent.. hahh... mint a filmekben.
Aztán hazaérünk, és nagy várakozással és egyebekkel felfokozott állapotban előveszi a csodagumit.
Nézem,... másodpercnyi szünet... kibontom a tojást... a várakozás szinte már elviselhetetlenségig fokozódik, amikor is a használati utasítást elolvasván, rá nem jövök hogy mit is vett az én szerelmem.
Travel Pussy-t.
Mondom neki, hogy ez messze áll az óvszertől, ezt a magányos férfiaknak találták ki, akik már unják a saját kezüket.
Hát egy kissé megnyúlt az arca, ez tény.
De mivel mindketten módfelett kíváncsi embernek számítunk, természetesen nem elégedtünk meg csak az információval, ezért tüzetesebben is megvizsgáltuk a csomag tartalmát.
Módfelett vicces volt. Cuki kis zacskóban ellátták a delikvenst egy síkosítóval, és egy rózsaszín(!) hosszúkás zacskóval, aminek mindkét oldalán volt egy luk. A használati utasítás tanulmányozása után kiderült, hogy az egyik lukon keresztül vagy meleg vizet, vagy levegőt juttathatunk alkalmi "puncink" belsejébe, és ez által kialakul a másik oldalán az a bemenet, ahová is bele kéne dugni a magányos férfinak a farkát.
No több se kellett nekem, rohantam a fürdőszobába és megtöltöttem meleg vízzel.
És tényleg, megtörtént a csoda. Kész volt a travel pussy.
Ott álltunk gumi nélkül, két zsebpuncival.
Eldöntöttük, hogy a még felbontatlant nekiajándékozzuk egy barátunknak, aki hogy is mondjam.., él -hal az ilyen tapasztalatokért.
A másik sorsát pedig fedje örök homály....

nyújér

Na, itt egy újabb év, amit túl kell élni!
Remek!
Azt hiszem, ez minden, amit erről tudok mondani...

Csak pozitívan!!!

Tegnap vettem Lollee (ez itt a reklám helye) derékmelegítőt. Most aztán melegíti a derekam, és nem utolsósorban lapos hasat, és majdnem darázsderekat csinált nekem.
Na de mindegy is. Az a lényeg, hogy az eladó csajszlival cirka 45 percet beszélgettem. De mindenről. A fogfájásomon és kezelésén túl, a biztonsági öv használati szokásainkról, a menstruációs fájdalmakról(!), a síelésről, a parkolóőrökről és még sorolhatnám. Tudjátok, vannak azok az emberek, akik elsőnek bizalmat ébresztenek benned, és két mondat után úgy érzed, hogy ezer éve ismered, és tudsz vele bármiről beszélgetni. És ez a beszélgetés nem az a kínbeszélgetés, hogy menjen már el valamivel az idő, meg hogy húúú de hideg van, meg húúú de szépen süt a nap...
Szóval szeretem az ilyen embereket. Kedves volt, segítőkész (mert közben azért vettem egy-két dolgot), és közvetlen.
Riszpekt az ilyen embereknek!!

Ja, igen, a fogam! Nem is részletezem, hogy mekkora szopás, hogy pont most jött ki az út előtt, mert próbálom úgy felfogni, hogy inkább most, mint külföldön. De így is a közepén vagyok egy gyökérkezelésnek, amit nyilván nem fog tudni bezárni, mielőtt kimegyünk, így nyitott foggal élvezhetem az olasz hegyeket, a velencei gondolákat, és a gratz-i okulást. Aztán tegnap (még jó, hogy hazaértem) leállt a gépsárkány. Ezt is próbálom úgy felfogni, hogy még jó, hogy nem kint történt, mert mi a szart csináltunk volna?? Az csak egy dolog, hogy a gatyánk ráment volna vélhetőleg, de ha nem tudnák ripsz-ropsz megcsinálni, akkor ottragadtunk volna a mittoménhol?
Ééééééééésssss, még egy plussz, mert hogy a baj nem jár egyedül, Bab reggel tiszta taknyosan kelt fel. De erre is próbálok úgy gondolni, hogy inkább most jöjjön ki, és akkor gyógyszerekkel még le tudjuk nyomni, mint odakint, és akkor nem biztos, hogy tudja úgy élvezni az utazást, mint ahogy azt szeretné.
Na, de hogy meglegyen a "három a magyar igazság, negyedik a ráadás", ma reggelre megjött. Olyan szupi lesz a hegy közepén klotyót keresni, vagy terebélyes fenyőfát, egy laza tamponcsere erejéig... Jipííííí!!!!

összefoglalva

Na kérem.
Levágattam a hajam. Most úgy nézek ki, mint Uma Thurman a Pulp Fiction-ben. Ofkorsz, nem feketén...
Voltam volt-company karácsonyi party-ján, extra kritikán aluli volt, de jó volt látni a kollegákat. Persze TK nem volt ott. Azt nem tudom, hogy azért -e, mert megtudta, hogy megyek, vagy azért nem, mert nem tudta, hogy megyek. Fedje ezt örök homály...
Viszont rém büszke vagyok magamra, mert két hónapos jogsival 200km-t vezettem. Igaz, odafelé elszartam egy lejárót, de Bab telefonos segítségét igénybe véve, visszataláltam a helyes útra...
Olyan felnőttnek éreztem magam ezáltal... Mármint, hogy így nekiszaladtam ennek a nagy útnak.
Mókás volt, ahogy a japán kollegám kezet fogott velem, aztán két másodperc után rájött, hogy én vagyok az! Mondta, hogy olyan bjútiful vagyok és nagyon hepinek nézek ki. No hiszen!
Aztán a biztonsági szolgálat vezetője elkapott, és ódákat zengedezett szintén arról, hogy bjútiful vagyok. Aztán megkérdezte, hogy nem -e baj, hogy most ezt kifejtette... Váááááááá....!!!
Úgy néz ki, hogy jövő héten megyünk Ausztriába okosodni, és Bab kitalálta, hogy előtte meg ugorjunk ki Olaszországba, és onnan indulnánk Gratz-ba. Azért ilyenkor szeretem a légből kapott ötleteit...
Erre most szól kollega, hogy nem is biztos, hogy tudnak fogadni a lepárlóban, még várjuk a visszajelzést... Remek! Nem is mertem még szólni Babnak... Tuti ki fog akadni. Csak abban reménykedek, hogy ha Gratz el is marad, azért mi elmegyünk az olaszokhoz.
Megrendeltem a jövő évi Moleskine naptáramat. Piros. Meseszép. Már most imádom!

tanmese

Mesélj egy kicsit Jane....Ne, ne tereld a szót!
Mesélj az önzőségedről, arról, hogy ha nem úgy történnek a dolgok, ahogy te kitalálod, akkor besérülsz.
Mesélj a birtoklási vágyadról, és arról, hogy felsőbbrendűnek érzed magad mindenkinél.
Mesélj a telhetetlenségedről, arról, hogy amikor próbál a kedvedre tenni, észre sem veszed.

Hogy leszel így boldog, ha neked semmi sem elég?

NÉZZ MAGADBA!

...

"Amikor a dolgok igazán jól mennek, nagyon figyeljünk oda, hogy észre is vegyük."
/Vonnegut/



Isten lássa lelkemet, én kurvára figyelek..... majd kigúvad a szemem, annyira....

ki így, ki úgy...

Vasárnap reggelivel keltett. Hűűűha!
Hívott sógornő, és bekérdezett, hogy téééényleg főzött??? Mire mondtam, hogy igen.
Néma csodálat a vonal másik végén...
Majd a háttérben apósom hangját hallom, aki azt kérdezgeti, hogy mi rosszat csinált, hogy főzésre vetemedett???
Mondom semmit.
Még nagyobb csönd...
Következő kérdés: Mi van, tegnap voltatok bulizni?
- Lementünk, de éjfélkor eljöttünk.
Innentől kezdve több kérdés nem volt. Szerintem nem jutottak szóhoz, vagy mi.
Ilyenkor azért elgondolkodom, hogy ha ezek ilyen nagy dolgok, akkor előttem milyen lehetett???
Persze alátámasztja ezen tényeket, hogy szombaton beszéltem a volt barátnőjével, akivel furcsa mód nagyon jóban vagyok, és hát néha - mint most is - szóba került a kapcsolatunk összehasonlítása az Ő volt kapcsolatukéval. Óriási különbségek vannak. Bár ezt betudom annak, hogy Ancsinak túl jó szíve van, és eléggé alárendelt viszonyt folytatott.
Teljes áhítattal tekintett rám, miszerint én ezt egész másképp csinálom. Gratulált érte.
De könyörgöm, hát nem ez lenne a normális? Én kicsit sajnálom, hogy ahhoz, hogy elérjek valamit nála, némileg küzdenem kell. Miért nem megy ez automatice???

Amit mondtam, megmondtam!

Ja!
Igéretemhez híven, megcsináltam csúnyán-vadul.
Persze csakis a manikűr, és Eb hazaszállítása után.

grrrr...

Áááááá, baszics! Na ettől ki tudok akadni....
Bab hajnalban felébredt, és hogy tudjak aludni, átment a másik szobába tévét nézni. Piros pont.
Erre fel, egyszer csak arra ébredek, hogy benyit, és rezignáltan közli, hogy az Eb behányt.
Könyörgöm, aztán neked nincsen kezed, hogy feltakarítsd???? Ezért képes vagy felébreszteni???
Majd mikor közöltem vele, hogy szedje fel, nagy puffogva, zörögve, a szobán átmászkálva, engem teljesen felébresztve, meg is tette.
Gyűlölöm, amikor ilyen látványosan férfi...Ha egyszer eljut arra a szintre, hogy nem akar felébreszteni, csak mert ő nem tud aludni, akkor arra miért nincs elég agysejtje, hogy a kutya gyomrából visszajövő terméket feltakarítsa anélkül, hogy fel kéne kelnem rá???
Valaki ezt magyarázza el nekem, mert NEM ÉRTEEEEEM!!!!
Na!

itt-ott

Esküszöm, kellett volna még két nap, hogy kipihenjem a pihenést. Bab szerdán kitalálta, hogy aktívan töltsük ezt a 4 napot. Ez olyan jól sikerült, hogy 1500 km-t tettünk bele az autóba az elmúlt napokban.
Voltunk libegni magashegyen, meg állatkertbe, meg maciparkba, meg 3D-s moziba, meg kastélyban, meg várban, meg Tokaj szőlővesszein nektárt csepegtettünk. Ettünk szarvas-steaket, meg libamájjal töltött husit tokaji mástással, meg borzalmas tiramisut.
Láttunk elefántot annak szándékával, hogy fát döntsön ki.
Meglátogattam Lindit, meg Pöcit királyvárosban, ahol is mindent összegezve szívfájdítóan jól éreztem magam.
Amikor beértünk a városba, önkéntelenül kicsóúszott a számon, hogy home sweat home.
Szegény Bab, olyan fancsali képet vágott. Kénytelen voltam kegyesen hazudni, hogy csak vicceltem, meg ott van az otthonom, ahol Ő van. (ez annyira nem is volt hazugság)
Aztán este megindultunk Lindivel.
Kicsi Pöcim, mire találkoztunk már be volt nyulacskázva. Kicsit aggódtunk is Lindivel, hogy mennyire lesz használható, de leszámítva azt, hogy majdnem elbőgte magát, miközben arról beszélt, hogy mennyire hiányzom neki, hogy mennyire jó fej vagyok, hogy milyen szerepet játszottam a "felnőtté válásában", illetve, hogy fél szavakból is értjük egymást, no meg igaz, hogy fél éve mentem el, de olyan mintha tegnap történt volna, és ugyanott tudjuk folytatni tovább, mint ahol abbahagytuk.... szóval azt leszámítva, hogy a szeme tele volt könnyel, és pasi létére majdnem elbőgte magát, na, ehhez képest, teljesen vállalhatóan viselkedett.
Persze, hazudnék ha azt mondanám, hogy nem esett jól. De. Nagyon.
Vasárnap értem jött Bab, és meglepetésként a maciparkon meg a mozin kívül, egész óvatosan beterelt a MANGO bolba, és kaptam csodalilafelsőt, meg egy meseszép táskát. Így megy ez nálunk...
Este hétre értünk haza, hulla voltam. Annyi erőm volt még, hogy kipakoltam a bőröndöket, dobtam egy zuhanyt, körmöt pingáltam, majd elájultam.
Arra ébredtem, hogy Bab erőteljesen próbálja felhívni a figyelmemet arra a tényre, hogy 3 napja nem teljesíthette be férji előjogait. Nekifeszült a farka a combomnak. Arra emlékszem, hogy megfordultam, és próbáltam a szememet nyitva tartani, de egyszerűen nem sikerült. Elaludtam.
Ez milyen már, ez???
Velem ilyen még sosem fordult elő...
Ez már az első lépcsőfok a ........ nem is tudom, hogy mi felé????
Hazamegyek a melóból, tuti elkapom, és megcsinálom durván-vadul..
Persze csak a manikűr, és Eb hazaszállítása után. :-)