Csak pozitívan!!!

Tegnap vettem Lollee (ez itt a reklám helye) derékmelegítőt. Most aztán melegíti a derekam, és nem utolsósorban lapos hasat, és majdnem darázsderekat csinált nekem.
Na de mindegy is. Az a lényeg, hogy az eladó csajszlival cirka 45 percet beszélgettem. De mindenről. A fogfájásomon és kezelésén túl, a biztonsági öv használati szokásainkról, a menstruációs fájdalmakról(!), a síelésről, a parkolóőrökről és még sorolhatnám. Tudjátok, vannak azok az emberek, akik elsőnek bizalmat ébresztenek benned, és két mondat után úgy érzed, hogy ezer éve ismered, és tudsz vele bármiről beszélgetni. És ez a beszélgetés nem az a kínbeszélgetés, hogy menjen már el valamivel az idő, meg hogy húúú de hideg van, meg húúú de szépen süt a nap...
Szóval szeretem az ilyen embereket. Kedves volt, segítőkész (mert közben azért vettem egy-két dolgot), és közvetlen.
Riszpekt az ilyen embereknek!!

Ja, igen, a fogam! Nem is részletezem, hogy mekkora szopás, hogy pont most jött ki az út előtt, mert próbálom úgy felfogni, hogy inkább most, mint külföldön. De így is a közepén vagyok egy gyökérkezelésnek, amit nyilván nem fog tudni bezárni, mielőtt kimegyünk, így nyitott foggal élvezhetem az olasz hegyeket, a velencei gondolákat, és a gratz-i okulást. Aztán tegnap (még jó, hogy hazaértem) leállt a gépsárkány. Ezt is próbálom úgy felfogni, hogy még jó, hogy nem kint történt, mert mi a szart csináltunk volna?? Az csak egy dolog, hogy a gatyánk ráment volna vélhetőleg, de ha nem tudnák ripsz-ropsz megcsinálni, akkor ottragadtunk volna a mittoménhol?
Ééééééééésssss, még egy plussz, mert hogy a baj nem jár egyedül, Bab reggel tiszta taknyosan kelt fel. De erre is próbálok úgy gondolni, hogy inkább most jöjjön ki, és akkor gyógyszerekkel még le tudjuk nyomni, mint odakint, és akkor nem biztos, hogy tudja úgy élvezni az utazást, mint ahogy azt szeretné.
Na, de hogy meglegyen a "három a magyar igazság, negyedik a ráadás", ma reggelre megjött. Olyan szupi lesz a hegy közepén klotyót keresni, vagy terebélyes fenyőfát, egy laza tamponcsere erejéig... Jipííííí!!!!

összefoglalva

Na kérem.
Levágattam a hajam. Most úgy nézek ki, mint Uma Thurman a Pulp Fiction-ben. Ofkorsz, nem feketén...
Voltam volt-company karácsonyi party-ján, extra kritikán aluli volt, de jó volt látni a kollegákat. Persze TK nem volt ott. Azt nem tudom, hogy azért -e, mert megtudta, hogy megyek, vagy azért nem, mert nem tudta, hogy megyek. Fedje ezt örök homály...
Viszont rém büszke vagyok magamra, mert két hónapos jogsival 200km-t vezettem. Igaz, odafelé elszartam egy lejárót, de Bab telefonos segítségét igénybe véve, visszataláltam a helyes útra...
Olyan felnőttnek éreztem magam ezáltal... Mármint, hogy így nekiszaladtam ennek a nagy útnak.
Mókás volt, ahogy a japán kollegám kezet fogott velem, aztán két másodperc után rájött, hogy én vagyok az! Mondta, hogy olyan bjútiful vagyok és nagyon hepinek nézek ki. No hiszen!
Aztán a biztonsági szolgálat vezetője elkapott, és ódákat zengedezett szintén arról, hogy bjútiful vagyok. Aztán megkérdezte, hogy nem -e baj, hogy most ezt kifejtette... Váááááááá....!!!
Úgy néz ki, hogy jövő héten megyünk Ausztriába okosodni, és Bab kitalálta, hogy előtte meg ugorjunk ki Olaszországba, és onnan indulnánk Gratz-ba. Azért ilyenkor szeretem a légből kapott ötleteit...
Erre most szól kollega, hogy nem is biztos, hogy tudnak fogadni a lepárlóban, még várjuk a visszajelzést... Remek! Nem is mertem még szólni Babnak... Tuti ki fog akadni. Csak abban reménykedek, hogy ha Gratz el is marad, azért mi elmegyünk az olaszokhoz.
Megrendeltem a jövő évi Moleskine naptáramat. Piros. Meseszép. Már most imádom!