Ma van itt a vége.... és ha ez nem lenne elég, tegnap bejelentette TK, hogy nem jön a búcsúbulimra.
Bassza meg, húúú de szarul érintett!
Jött ilyen dumával, hogy Ő képtelen elbúcsúztatni, hogy nem bírja, bla-bla-bla...
De igazából az ütött szíven, hogy 5 évig volt a főnököm, és hogy annyi nincs benne, hogy félrerakja a személyes dolgokat, és elbúcsúztasson tisztességgel, úgy ahogy az jár...
Iyenkor megint csak elgondolkodom azon, hogy miért szerettem én ezt a pasit annyira...
DE..... ,
’Érzéseinket nem szabad szégyellni akkor sem, ha méltatlanra pazaroljuk' - persze az én esetemben ez múlt időben értendő....
