egy régi-új emlék...

Mintha valami időgéppel visszareppentem volna a múltba....

A történethez elég annyi, hogy anno, tizen évvel ezelőtt, Babbal volt egy orbitális éjszakánk a TV stúdióban.
Valami hülye bál volt lent a művházban, mi meg felszöktünk az emeletre, pezsgővel a hónunk alatt, és filmeset játszottunk.
Azaz játszottunk volna, ha felvette volna. Mert elfelejtett kazettát tenni a kamerába.
No, mindegy is, mert alapvetően nem ez volt a lényeg, hiszen az az éjszaka volt szexuális életem egyik meghatározó élménye.
Kisebb fajta sérülésekkel megúsztam, - ugyan nem maradt bőr a hátamon, és hát a térdemen is hiányzott némi bőrfelület - de életre szóló élmény volt, és hát ha valaha is beszéltem valakivel az őrületes szex témájába merülve, akkor ez az éjszaka mindig előkerült a múlt homályából.

Hosszú hétvégénk egyik estélyén éppen egy stick elszívása közben, révedező pillantásaim kereszttüzében, Bab azt mondja nekem, hogy van egy meglepetése.
Bementünk a szobába, leültetett a kanapéra, és elkezdett matatni valamit a TV-nél.
Ültem, vártam a csodát. Lövésem sem volt, hogy mire készül...
Leült mellém, rám nézett hosszan, és megnyomta a play-t.
És én megpillantottam magunkat, ahogy ott, a szőnyegen, a stúdióban, tizen évvel ezelőtt, fiatalon, mohón szétszakítva egymást, szeretkezünk.
Nem hittem a szememnek, csak bámultam.
Iszonyatosan a hatása alá kerültem.
Gyönyörűek voltunk, tele vággyal, és MI voltunk azok. Ő, és én.
MI, tizenkét évvel ezelőtt.
Akkor még egyikünk sem merte gondolni, hinni, hogy a Sors majd furcsa tréfát űz velünk, szétszakít minket, hogy aztán majd újra megtaláljuk egymást.
Egy szót sem bírtam kinyögni, csak szorongattam Bab kezét.
Amikor vége lett, azt mondta, hogy ne haragudjak, hogy eltitkolta előlem, hogy mégsem felejtette el berakni azt a kazettát, de akkor más idők jártak felénk.
Nem haragudtam. Kicsit sem. Csak nagyon boldog voltam, hogy most már nem csak az emlékeimből kell előkotornom azt az éjszakát vele.

Azt csak mellékesen jegyezném meg, hogy iszonyatosan jól néztem ki. Derékig ért a hajam, hullámzott a hátamon, a melleim úgy álltak, hogy csak na, és vékony voltam...
Ehhh, tizenkét év nem múlik el nyomtalanul...