mire valók a barátok... ?

Nem tudtam, hogy sírjak -e, vagy nevessek, mikor is Ivi barátnőmmel, - akinek történetesen van egy kávézója - közölni akartam a nagy hírt, hogy költözök el, mert utólért a végzetem.

A következőképp zajlott le a beszélgetés...

- hát, Ivi, mondanom kell valamit...
- na, mi történt?
- a héten beadtam a felmondásomat, ......
(itt közbevágott, és fennhangon felkiálltott..)
- nem veszlek fel ide pultosnak!!!!!

Na, azért akkor elég bután nézhettem.
Az első tizedmásodpercben azt hittem, hogy viccel, de a következőben rájöttem, hogy nem.
Akkor még butábban néztem, majd szó fennakadt, levegő bent maradt... és egész egyszerűen nem tudtam tovább folytatni a mondókámat, mert annyira lezsibbadtam, hogy mégis mi a francot gondolt a csajszi?
Fogom magam, otthagyom az állásomat, és az az életcélom, hogy egy lepukkant csehóban pultozzak??? Na neeeeee! Hát ennyire nem ismer???