2008. április 9., szerda

Mese-mese-mátka..

Jó lenne, ha azt a nagyon sok történést címszavakban le tudnám írni, ami az elmúlt hónapokban történt.
De nem hiszem, hogy menne, illetve hát....
Megpróbálom....
Levél Tőle.
Régi emlékek felelevenítése.
Mosoly.
Sok levél.
Még több telefon.
Majd történt valami.
Leírt valamit, aminek súlya van.
Ezt. Hogy szeret.
Találkozás. Meseszép.
Még több telefon.
Hiányzik.
Szeretem.
Hazautazok hozzá.
Egy hét mese vele.
Visszajövök.
Idejön, meglepetésként.
Boldog vagyok, de nem hiszem el.
Eldöntöm, hogy hétvégén én megyek hozzá.
190 km
Sok.
Eljön értem pénteken.
Szombaton hazamegyünk.
Bemutatom Anyáméknak. Maradéktalanul átment a "vizsgán". Még Apámnál is.
Még aznap, Ő is bemutat a szüleinek, testvérének, barátainak. Jobban nem is sikerülhetett volna.
Boldogok vagyunk. Már el is hisszük.
Szeretjük egymást.
Döntést kell hoznunk, hogy hogyan legyen tovább.
Vasárnap visszahoz. Itt marad velem még két napot.
Majd megszületett a döntés.
Összekötjük az életünket, költözök, felmondok, új munkát keresek, és élünk boldogan míg világ a világ.
Itt a vége, fuss el véle..