Magyar Posta for president!!

Csak a tényeket!
Húgom hétfőn 150 km-re innen feladott postán pénzt - természetesen nekem.
Természetesen minél hamarabb lett volna szükségem erre.
Kedd semmi. Még van 1500 forintom.
Szerda semmi. Még van 700 forintom, és egyre jobban növekvő aggodalmam.
Csütörtök semmi. Még van 420 forintom, meg egy idegösszeroppanásom.
Felhívom a postát.
Postás kisasszony nyugtat. Én nem vagyok nyugodt.
Sőt, egyre idegesebb vagyok. Már ott tartok, hogy Pöcinek szólok, hogy S.O.S
Csörög a telefonom. Postás kisasszony a vonalban.
Sűrű bocsánatkérés, megvan, nem tudni, hogy miért nem hozta ki a postás, mit tehetnének most az üggyel kapcsolatban.
Én teljesen el vagyok ájulva, hogy milyen jófejek. Mondom neki, hogy hát tisztára boldog lennék, ha mondjuk kihozná a Postásbácsi az erediteleg megadott címre, azaz ide a company-hoz még ma. És ekkor már vérszemet is kaptam, mert mondtam, hogy ma csak kettőig vagyok szóval siessenek ám, - ja, hogy eddig nem is említettem, hogy jön tízévvelezelőtti a hétvégére, aztán ki kell pucoválni a lakást, no meg nekem sem árt egy nagygenerál - és addig jó lenne ha végre kézhezkapnám a pénzemet, ami ugye utólagos értesülésem szerint szerda óta náluk kamatozik.
Na persze rögtön le is hűtött a kisasszony, hogy azé' má' hova gondolok má'?
Én balga! De tényleg! Mire is gondoltam???
konklúzió: nincs.
Holnap bemegyek a postára szépen, és elhozom.
Remélem kártérítésként kapok legalább egy repitollat, olyan Magyar Postás felirattal!