majdnem-nem randi

Hát, meg kell hogy mondjam, hogy a pasik néha olyan idegtépően értetlenek..
Lássuk csak a szombati majdnem-nem randimat TK-val.
Történt ugyanis, hogy pénteken írt, hogy szombaton ezt+azt csinál, és még nem tudja, hogy hogyan fog alakulni az estéje, vasárnap meg láthatás van, és meglátogatják a nagyítót+a papítót.
Na, már akkor láttam, hogy a hétvégén megint nem fogunk találkozni.
Szombaton felhív este hét körül, és közli, hogy most fejezte be a dolgait, és hogy hulla fáradt.
Na, nekem sem kellett több, berágtam, és mondtam, hogy akkor pihengessen, és egyébként is FUCK!
Legyen elég annyi, hogy újfent elmagyaráztam neki, hogy nem a beugrósom, és én sem a beugrósa vagyok, hogy csak dugni járjunk össze hetente egyszer-kétszer.
Mondtam neki, hogy nekem ez így nem klappol, és akkor talán ne is raboljuk egymás idejét.
Pasi teljesen meglepődött, hogy hát ez Őt most hideg zuhanyként érte, meg ha akarok vele találkozni, akkor miért nem mondom én is neki, mert hogy eddig még sosem mondtam...
Hümmm, hát ebben van valami..
Na mindegy is, kiborultam amolyan csajosan, még tán hüppögtem is egy kicsit, no de ez azért maradjon köztünk..
Lezárván a beszélgetést, mondtam, hogy le akarom tenni a telefont, és le is tettem.
Duzzogtam egy sort, majd eldöntöttem, hogy bemegyek a szitibe, és alkoholba folytom bánatom.
Viszont ennyiben is maradt a gondolatom, mert megint hívott TK.

TK:- Szia Cicamicám, most végeztem, mit szólnál egy mozihoz, és egy italhoz valahol?
JD: - (meghatódva, kicsit hüppögve, nagy kegyesen) - oké, ez jó ötlet..

Értékeltem, hogy miután lesikítottam a fejét, volt benne annyi, és nem hagyott főni a levemben, mert nálam az bizony végzetes lehetett volna...
Szóval így lett szombaton egy jó kis randi.
Odafelé az úton láttunk 1, azaz egy darab vaddisznót, aztán 1, azaz egy darab rókát is.
Bementünk Dobogókőre, megmutatta a várost, mert hogy én még nem jártam ott. Persze vaksötétben és tejszerű ködben igen kevéssé fedeztem fel a látványosságokat, de hát a szándék a lényeg...
Aztán megnéztük a Kalandorok című magyar-rudolfpéteres filmet.
Nem volt rossz, könnyed kis nevetgélős, egyszer nézhetős szösszenet volt.
Aztán hazafelé megálltunk a Don Vitonál, és ittam abból a remek eperborból, amit minden földi halandónak ajánlok, mert egyszerűen leírhatatlanul isteni!!! A neve-még az is olyan szépen ízlelgethető-MONTEVERDI DOLCE NOVELLA