kardinális problémák

Rájöttem, hosszas fejtörés után, hogy gyerek vagyok.
Ez abban nyilvánul meg, hogy bizonyos dolgokat magamtól tuti nem tennék meg.
Nézzük pölö azt, hogy le kéne szedetnem a szám fölött lévő anyajegyet. No nem azért, mert ronda, vagy ilyesmi... sőt, állításom szerint ultra szexis.
Szóval a gondolat megszületik, de meg is áll ebben a periódusában. Ha otthon laknék, akkor csak elnyögném, és anyám előbb vagy utóbb, de elcitálna egy dokihoz, és volt-nincs szexepil. De így? Nem vesz rá a lélek.
Nem tudom, hogy hogyan fogok így megszabadulni a jegyemtől... Lehet, hogy haza kéne költöznöm?
Az Eb teljesen kikészít, de tényleg. Egy dög.... egy igazi ribanc...
Szóval, van nekem az a két kör alakú bordó szőnyegem. Eb érkezése után, rögtön rájöttem, hogy ki tudja milyen okból, de roppantul érdekes számára, hogy ne a parkettára pisáljon, hanem inkább az én szőnyegemre.
Így fogtam, és elraktam.
Minap az a gondolat fogalmazódott meg bennem, hogy megérett az idő arra, hogy elővegyem ismételten.
Kitörő örömmel konstatáltam azt a tényt, hogy Momsz számára már nem képez földöntúli örömet, hogy nyilvános klotyónak nézze a szőnyegemet. Jipijájéé!
Boldogságom reménysugara rögtön kihúnyt, amikor is tegnap felfedeztem, hogy az Eb inkább megeszi a szőnyeget. ELEGEEEEEM VAN!!
Kell valakinek egy tündéri kis mopsz? Nagyooooon aranyossss áááám!!!!