Van olyan, amikor az ember álma valóra válik. Na persze nem kell rögtön arra gondolni, hogy megnyertem a lottó ötöst, vagy hirtelen kaptam egy Párizsi utat....
No neeeeem!
Mindössze megvan álmaim cipője.
Ugye a tegnapi shoppingolós túrán vettem egy cipőt. Jól nézett ki, fekete, magassarkú, de ez minden.
Aztán ahogy kijöttem a boltból, és kezemben lóbáztam új szerzeményemet, szemben megláttam a Bershka boltot, gondoltam, hogy még ide kukkantsunk be.
Mondtam is barátnőmnek, hogy remélem, hogy nem találok itt valami szebb cipőt.
Abban a pillanatban, ahogy ezt kiejtettem a számon, megláttam ŐT!
Az igazit, az álombelit. Megfogtam, nézegettem, forgattam, felpróbáltam. Tökéletes volt, na!
De hát volt már egy cipő az egyik kezemben.
És akkor olyat tettem, mint még soha. Fogtam magam, és visszavittem a már megvételezett cipőt.
Odamentem a csajszlihoz, és kedvesen mosolyogva közöltem vele, hogy tudom, hogy utálni fogsz ezért, de ezt a cipőt most visszaadnám.
Néz rám nagy szemekkel, és kérdezi, hogy miért, volt vele valami baj?
Mondom, dehogy, csak szemben megtaláltam álmaim cipőjét, amit muszáj magamévá tennem.
Elmosolyodott, és visszaadta a pénzemet.
És én kitörő örömmel, szinte futva közelítettem meg a másik üzletet, ahol barátnőm közben stoppolta a drímsúzt.
Íme, lássátok feleim!
A mögötte lévő kuplerájt kéretik figyelmen kívül hagyni.
Ez a munkahelyi asztalom. És ugyebár a zsenik átlátnak a káoszon...
