7vége

Nos, mivel a +18-as projekt nem jött össze, így beértem azzal, hogy roppant szemét voltam TK-val.
De t-é-ny-l-e-g r-o-p-p-a-n-t sz-e-m-é-t v-o-l-t-a-m!!!!!!
Ráadásul roppantul élveztem is!!
De tökéletesen bejött a meglátásom, miszerint Ő most abban a tévhitben van, hogy én csak "duzzogok".
Majd ráeszmél a valóságra. És ha a valóság, mint egy óriási pofon, arcul csapja, majd szépen visszakönyörgi magát az ő tündérkéjéhez...
Az lesz ám a földöntúli boldogság!!
Jaaaj, hát és még volt pofája azt mondani, hogy:
- Tudodmikéneneked? Egyjóóónagypofonamihelyretenne....
Bírom a pasikat, ez ilyen sztenderszöveg.
Ha van egy helyzet, amivel nem tudnak mit kezdeni, akkor előszedik ezt a jól bevált dumát...

Egyébként a 7végém felejtős volt, leszámítva azt, hogy vasárnap hirtelen felindulásból főztem egyet.
No, nem azért, mert akartam, hanem mert elfelejtettem, hogy a kávézó vasárnap csak délben nyit.
Én meg nagy fittyre, odaballagtam 11-re. Igen erőteljesen meg is lepődtem, amikor messziről megpillantottam a lehúzott redőnyöket.
Mivel nem nagyon tudtam mit kezdeni magammal, így bementem a boltba, gondolván, hogy addig elhéderezek ott.
A nagy nézelődésben pedig megvilágosodtam, és összevásároltam mindenfélét. A végeredmény az lett, hogy hazamentem, és csináltam egy világbajnok chilis-fokhagymás-sonkás-pestos tésztát.
Tényleg bomba lett, na!

BI-vel mélyenszántó beszélgetést folytattam, ahol is a következő jelenet játszódott le:
Ülünk Ivivel egy kissé kihűlt kávé mellett.
Ő berobog, rámnéz, elmosolyodik.
Én ránézek, visszamosolygok.
Ő ennyit mond:

- Sziasztok Csajok! Pénteken úgy berúgtam, hogy szombaton epét hánytam...

Majd eme lélekemelő mondat után, intett egyet búcsúzóul, és elment.
Én meg csak ültem ott, mint akit odaszartak.
Visítottunk Ivivel.
Ha nem tudnám, hogy egy jóhumorú, okos pasiról van szó, lehet, hogy elgondolkodnék, hogy valami baj van velem.