KÖZÉRDEKŰ FELHÍVÁS!!!
Ha január van, az éjszaka fagyott, és másnap a szélerősség minimum erősnek nevezhető, akkor ne akarjál tüzet gyújtani, mert nem fog menni!!!
De ha mégis megpróbálod, mert kitartó vagy, optimista, és még ki tudja hogy mi, akkor jól pofára fogsz esni.
Azért, mert az összes szalvétát, papír törlőkendőt, meg konyharuhát, meg a Pöci szakdogáját elégetvén, még mindig nem jutván tűzhöz, tök nyersen elfogyasztván a szalonnát-kolbászt-hagymát, lévén zsíros dolgok, lévén tiszta zsír lesz mindened, és lévén mindent elégettél, nem tudod megtörölni a csuklóig zsírban tocsogó kezed.
Aztán megtörlöd a fűben, aminek a következménye az, hogy még pluszba sáros is lesz.
Na, azért jó volt ám a szombati kirándulósos-szalonnázós-majdnem nyársalós-szabadidős tevékenység.
Kutyám halálosan élvezte a dolgot, le-föl rohangászott, és ugatott. Hogy mit ugatott? Hát azt csak Bob tudja..
Szóval miután ötször megpróbáltuk a tűzgyújtást, feladtuk, bekajáltunk, aztán mivel kezdett hideg lenni beültünk a kocsiba, és elindultunk toronyiránt.
Találtunk valami tájvédelmi körzetet, ahol volt autóút, és megtekintettük a tájat, persze szigorúan a járgányból. Mert hideg volt vazz!!!
Aztán útközben találtunk valamiféle emlékhelyet, ahol volt valamiféle szoborcsoport, valamiféle csata emlékére.
Mondtam is Pöcinek, hogy na akkor fényképezkedjünk.
De olyan rohadtul fújt a szél, hogy meggondoltuk magunkat, és nem fényképeszkedtünk, hanem visszaültünk a jó meleg kocsiba.
Aztán még láttunk egy tök jó kis fogadót, valami Ranch fogadó volt a neve, nagyon hangulatos volt kívülről. Terméskőből volt az egész. Húúú, itt lehetne ám jófajta csapatépítős-ijesztegetős bulikat csinálni ám! Mert hogy az erdő közepén van.
Miután mindent megtekintettünk, úgy gondoltuk, hogy húúú de kifáradtunk, és akkor most már menjünk haza, a jó meleg lakásba.
Aztán, mint egy városi hülyegyerek, aki kiszabadul a természetbe, ott jól kifárad, hát én ahogy hazaértem, bezúgtam az ágyba, és aludtam egy jóízűt.
Mert kellett.
Na!
Ha január van, az éjszaka fagyott, és másnap a szélerősség minimum erősnek nevezhető, akkor ne akarjál tüzet gyújtani, mert nem fog menni!!!
De ha mégis megpróbálod, mert kitartó vagy, optimista, és még ki tudja hogy mi, akkor jól pofára fogsz esni.
Azért, mert az összes szalvétát, papír törlőkendőt, meg konyharuhát, meg a Pöci szakdogáját elégetvén, még mindig nem jutván tűzhöz, tök nyersen elfogyasztván a szalonnát-kolbászt-hagymát, lévén zsíros dolgok, lévén tiszta zsír lesz mindened, és lévén mindent elégettél, nem tudod megtörölni a csuklóig zsírban tocsogó kezed.
Aztán megtörlöd a fűben, aminek a következménye az, hogy még pluszba sáros is lesz.
Na, azért jó volt ám a szombati kirándulósos-szalonnázós-majdnem nyársalós-szabadidős tevékenység.
Kutyám halálosan élvezte a dolgot, le-föl rohangászott, és ugatott. Hogy mit ugatott? Hát azt csak Bob tudja..
Szóval miután ötször megpróbáltuk a tűzgyújtást, feladtuk, bekajáltunk, aztán mivel kezdett hideg lenni beültünk a kocsiba, és elindultunk toronyiránt.
Találtunk valami tájvédelmi körzetet, ahol volt autóút, és megtekintettük a tájat, persze szigorúan a járgányból. Mert hideg volt vazz!!!
Aztán útközben találtunk valamiféle emlékhelyet, ahol volt valamiféle szoborcsoport, valamiféle csata emlékére.
Mondtam is Pöcinek, hogy na akkor fényképezkedjünk.
De olyan rohadtul fújt a szél, hogy meggondoltuk magunkat, és nem fényképeszkedtünk, hanem visszaültünk a jó meleg kocsiba.
Aztán még láttunk egy tök jó kis fogadót, valami Ranch fogadó volt a neve, nagyon hangulatos volt kívülről. Terméskőből volt az egész. Húúú, itt lehetne ám jófajta csapatépítős-ijesztegetős bulikat csinálni ám! Mert hogy az erdő közepén van.
Miután mindent megtekintettünk, úgy gondoltuk, hogy húúú de kifáradtunk, és akkor most már menjünk haza, a jó meleg lakásba.
Aztán, mint egy városi hülyegyerek, aki kiszabadul a természetbe, ott jól kifárad, hát én ahogy hazaértem, bezúgtam az ágyba, és aludtam egy jóízűt.
Mert kellett.
Na!
