Amikor már azt hiszem, hogy nincs lejjebb, mindig rá kell döbbenjek, hogy DE.
Van lejjebb.
Nem tudom, hogy mit kéne csinálnom, hogy gyökeresen megváltozzon az életem.
Idén leszek 30. Érted? H-A-R-M-I-N-C, vazz!!!!!!
TK-val is tele van már a faszom, és azt veszem észre, hogy már nem érdekel, hogy már érdektelenné válok, az érzéketlenség mélységes-mély és fekete posványában merülnék el, ha tehetném, ha hagynák.
Semmi kedvem asszisztálni a hangulatingadozásaihoz. Hol van az a férfi, akibe beleszerettem, amiért beleszerettem???
Most, hogy 'legálisan' is együtt lehetnénk, most, hogy már nincsenek gátak, akkor miért érzem még mindig azt, mintha nem változott volna semmi, mintha ugyanúgy a szeretője lennék, és nem több?
Ugyanúgy nem része az életemnek, és én ugyanúgy nem vagyok része az életének.
Nekem ez így nem tetszik. Én nem így képzelek el egy kapcsolatot.
A múltban erre azt mondtam, hogy beugrós. Tudod, amikor nem igazán vagytok együtt, mindenki a saját kis életét éli, de összejártok dugni. Kicsit beszélgettek, csináltok némi közös programot, de csak azért, hogy neve legyen a gyereknek. Hogy ne azt kelljen mondani, hogy összejártok testnedvet cserélni.
Elegem van már a lakótársamból is, aki egy lusta-tunya-önző dög. Frászt kapok attól, hogy képtelen megcsináltatni a fürdőszobájában a dugulást, így az enyémet használja, több mint fél éve. Ami nem lenne gáz, ha nem úgy élne, mint valami putris cigány.
A harctéri idegroham tud elkapni attól, hogy utcai cipőben császkál a fürdőben, és tiszta sár lesz minden.
De ha már ekkora tupa, akkor legalább törölné fel maga után. De neeeem, mi a francnak!?
Én meg bemegyek utána, és áll a sár, meg a dzsuva a fürdőben. Na, akkor közel állok a hirtelen felindulásból elkövetett gyilkossághoz.
Egyedül akarok élni, a saját lakásomban, a sátánfattya kutyámmal, és kész.
Amit akár meg is tehetnék, csak épp nem igazán tudom, hogy egyáltalán itt akarok -e maradni.
Úgy értem, hogy szándékomban áll munkahelyet váltani. De ha adott esetben nem itt kapok melót, hanem Pesten, akkor tiszta hülyeség lenne itt vételezni lakást.
És baszd meg, csak rinyálok, ahelyett, hogy cselekednék.
Dor megmondta, némethonban ezt mondják erre:
Semmiből - semmi lesz.
Szóval, ha nem teszek semmit, akkor ne várjam a csodát.
Jó nagy közhely, de igaz, a fene egye meg.
