ez is egy nap

Ma este nagy csimbumcirkusz lesz a szokott helyünkön. Kaja-pia-zene.
Már rám fér, mert idejét sem tudom, hogy mikor engedtem el magam, úgy istenigazából.
Szombaton meg fürdőzős randi TK-val.
Idebent minden tök uncsi, halálosan unom a banánt, már a net sem köt le.
Sebaj, vannak ilyen napok.
Tegnap Pöcivel rántottunk egy nyulat, aztán hazamentem, és felzabáltam az egész hűtőt, aminek az lett a következménye, hogy tök szarul lettem.
Nem beszélve arról, hogy jól megálmosodtam, és a várva-várt Vonnegut filmemet, az Ötös számú vágóhidat nem tudtam megnézni.
Persze fölösleges mondanom, de 00:40-kor kezdődött volna.
Mééé van az, hogy a jó, és nem tucatfilmeket éjjel adják. Ez milyen már, ez?
Utolsó ébren töltött emlékem, hogy 30 perc múlva kezdődik a film.
Aztán reggel lett...
Hát, így megy ez...