2008. január 10., csütörtök

hmmm...

Olyan, de olyan kimonót kaptam Japánból, hogy csak na!
Meseszép! Földig érő, halványlila alapszín, és gyönyörű összevisszaságban cseresznyevirágok, meg ici-pici levelek, meg a szél lebbenő fuvallata, és selyemből van, de nem ám az a testre tapadó antisztatikus izé, hanem tekintélyt parancsoló súlya van.
Ebben vártam TK-t.
El volt ájulva.
Hát még én, amikor kibontotta az övet, letolta a vállamról, és a selyem lágy surrogással a földre csúszott......