cicamica

Úgy volt, hogy vasárnap veszem az első pókerleckémet.
Mert hogy amióta megtekintettem a Maverick című filmeposzt, azóta ellenálhatatlan vágyat érzek arra, hogy megtanuljak pókerezni.
Persze kudarcba fulladt az első órám, mert drága barátosném nem jelentkezett. Gyanítom be van fordulva, mert rájött, hogy mégis csak szereti Bé-t.
De hát szegény Bé, jelenleg az osztrákoknál csücsül a hűvösön, ahogy azt a börtönös bejegyzésemben taglaltam.
Furcsa, hogy az emberek a válsághelyzetekben döbbennek rá, hogy mit is éreznek valójában.
Vagy csak pont a válsághelyzet miatti felfokozott lelkiállapot az, ami félrevezeti az ember érzéseit??
Nehéz kérdés ez...

Most írt Szerelmem, hogy a tegnap esti beszélgetésünk óta nem tud szabadulni a gondolattól, ahogy rajtam van a lakk tűsarkúm, meg a fekete csipkés combfixem, amit akkor viseltem, amikor először voltunk együtt.
Wow!!!

Nos, ezt szerintem célzásértékűnek szánta.
Én meg veszem ám a célzásokat...
Szóval a holnapi randink igéretesnek tűnik...
Csak az a bajom, hogy a lelki szemeim előtt tökéletesen látom, ahogy várom őt a tűsarkúmban, a combfixben, meg őrületes feketeneműben, és valami szexi pózban elrendezkedve az ágyon elrebegem, hogy gyere be.
Ő bejön, meglát engem ott, úgy, és shhhhhhhhhh...
De VAZZ!!!! Az a gáz, hogy a kaput valakinek ki kéne nyitnia, hogy be tudjon jönni, hogy azt tudjam rebegni elalélt hangon, hogy gyere be.
Mert ugye, az hogy néz már ki, hogy kimegyek rendes ruhában, beengedem, aztán átöltözök?
Viszont ha meg úgy megyek ki, hogy rajtam van a dögös cucc, és ráveszem mondjuk a kimonómat, akkor az már nem meglepi, mert hát nyilván gondolja, hogy mi van.

Jaaaaaaaaaaaj már, hát most akkor hogy legyen ez?