Miért van az, hogy amikor elhatározom, hogy most ezt kell tennem, és amikor megteszem, akkor legszivesebben visszacsinálnék mindent..??? Ha? Miért?
Nevezetesen ma délelőtt mondtam TK-nak, hogy akkor ezt most hagyjuk abba.
Mert nem akarom, hogy megint fájjon,
mert nem akarom, hogy megint reménykedjek,
mert nem akarom, hogy megint csak Ő létezzen.
Mert nincs értelme, és sosem volt.
A szánalmas az egészben az, hogy közben abban reménykedtem, hogy történik valami, amitől minden megváltozik, és mi örökké együtt leszünk, és sállálá...
De nem történt.
Semmi.
Csak annyi, hogy nem hajlandó tudomásul venni.
Már megint.
Én meg képtelen vagyok mársra gondolni, csak Rá.
BANÁLIS!
"Egy óriás, kezében játék
Ez vagyok én,
Hajlít és tördel,
Szétszakít, játszik"
skip to main |
skip to sidebar
Egy kisváros rejtelmei és titkai-amik nem is annyira titkok. Egy multi gyötrelmei, pedig de jó dolgom van.. Kényszernapok és sállálá napok. Letűnő-eltűnő-és bárcsak maradandó pasik az életemből. Igazmondó és csillagszemű-de nem juhász, sem nem vadakat terelő….