Megint egy szombat éjszaka, és egy kínos vasárnap reggel…

Szóval igen, megint megvolt a szombat este a kirányvárosban.
Elhívtam barátosnémat csak úgy beülni valahová.
Nem készültem semmi ’nagy’ dologra, de azért megvolt otthon a nagygenerál.
Kizárásos alapon Shockoltuk magunkat, ahol is némi ismerősbe futva csendes borozgatásba merültünk.
Igen, boroztam, én a nagy whiskey rajongó.
Persze ez amolyan kényszertevékenység volt, hiszen anyagi kereteim némileg szűkösek voltak, s hát valljuk be, amennyiben el akarok érni egy kis alkoholos érzetet, nekem ebből sokat kell elfogyasztanom.
Márpedig most el akartam érni..
És hát beitaloztam, na! De hogy kicsit nőisebben fogalmazzak, kellemesen éreztem magam, de nem voltam kellemetlen.
Tehát meglévő alkoholos befolyásoltság álltal, elkezdtem vegyülni.
Erre, - mint említettem, kisváros- megjelent az Ex. Rettentő sokáig élveztük egymást a múltban, kb. 2 hétig.
Na igen, ezt nevezhetjük futó kapcsolatnak.
Laza , ám de férfias mozdulattal, az ölébe kapván, mintha mi sem történt volna, diskurzust folytattunk – hmm.. már nem is tudom miről.
És hát igen, nekem akkor már megszületett a tervem, hogy miként is folytatnám ezt az éjszakát, és kivel.
Persze, itt bocsájtkozhatnék pikáns részletekbe, na de nemá’ az első posztban, na!
Inkább, ott folytatom, hogy vasárnap reggel érzékeny búcsút szerettem volna venni tőle egy kellemesnek mondható éjszaka után, de láttam rajta, hogy veszettül nem tud mit kezdeni ezzel az egésszel.
Már hajnalban rajta volt a megbeszélhetnék, amikor hazafelé andalogtunk, de próbáltam odázni, mert gyanítottam, hogy a libidómnak nem tett volna jót egy kiadós lelkizés.
Ugye van az a roppant kedves film, hogy ’Csak szex és más semmi’...
Na én is így gondoltam ezt az éjszakát..
No, kérem. Másnap délelőtt állunk az ajtó előtt ahol már én toporogtam, hogy ugyan menjél már, mert vinnem kell Ebet sétálni.
Ő meg csak állt, és jött a bónusz kérdés:
-Most akkor mi lesz velünk?
Jött a válasz:
- Mondjuk, .... semmi?
Ezt elbocsájtó szép üzenetként betudván, mosolyogva elköszöntem Tőle.
Hát, azért az az arc, asszem örökre beleégett a retinánba.
Ott állt szerencsétlen, immáron az ajtó másik oldalán, és gyanítom még sosem találta magát szembe ilyen helyzettel.
Kihasználtam, csúnyán, vadul, pasi módjára.
De nekem legalább volt arcom megmondani, na.
Kollegámnak elmesélvén a történetet, egy velős megjegyzést kaptam.
Kollega:
- Na, veled se jönnék össze szívesen..
Én:
- Na mi van Pöci? Bonyodalommentes szexet akartok, de amikor megkapjátok nem tudtok vele mit kezdeni?
Kollega:
- ……

Így megy ez….