Béna vagyok.

Mindig megfogadom, hogy sosem veszek úgy ruhát, hogy nem próbálom fel.
mert eddig, ahányszor ilyen marhaságra vetemedtem, mindig katasztrófális lett a végeredmény:
1. Simán csak szarul állt.
2. Kicsi (főleg) vagy nagy lett mellben.
3. Szűk vagy bő lett karban, vagy derékban
Az a baj, hogy sosem tanulok a hibáimból. Tegnap is vásároltam ránézésre egy blúzt.
olyan kis helyesnek tűnt.....
Aztán amikor hazamentem, és reményekkel telve felpróbáltam, hááááát, nem volt az igazi.
Szűk volt mellben, de derékban bazi nagy. Ahhhh! Elajándékozom.
Majd nekiadom lakótársamnak, aki kerületileg több mint én, de mellben jóval kissebb.
Hmmm, jól szokott járni velem a csajszi, mert kb. ez az ötödik cucc, amit így szerzett tőlem.
Lerendeztem tegnap az ajándékdilemmát. Könyveket vásároltam.
De, ezzel még azért nincs lerendezve a november havi, kinek mit vegyek mizéria...
Mert, hogy pénteken lesz Pöci szülinapja, vasárnap meg lakótárs-barátnőm is öregebb lesz egy évvel.
Jaaaaaaaaaj, nekem ez mindig olyan nagy kín. Szeretem ezeket az embereket, szívesen lepem meg őket, csak olyan nehéz megtalálni a megfelelő ajándékot.
Listát kéne csinálniuk, hogy mit szeretnének, én meg választanék róla valamit.
Mint Rachel csinálja a Friends-ben. Neki van igaza... Így elkerülhető, hogy kényszeredetten mosolyogj, és örülj egy olyan dolognak, amit soha de soha az életben nem fogsz használni.
Viszont az a baj, hogy így a meglepetés ereje elmarad, és én szeretem a meglepetéseket...